[124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Győzött bennem viszont az a hihetetlenül nagy makacsságom. Már csak azért is alapon kirántottam magam Tom kezei közül, és a börönddel együtt az ajtó felé csörtettem. Az sem érdekelt, ha útközben levertem valamit, vagy esetleg összetörtem. Siettem az ajtó felé, majd mikor elértem, előkerestem a kulcsimat, amit a zár kattanása után a padlóra hajítottam. Tom az ajtóban állt, és fájdalmasan csillogó szemekkel nézett rám. Talán könnyek csillogtak a szemében? Nem tudom. Éreztem, amint egy részem nagyon húzna vissza hozzá, de ismét eszembe jutottak azok a szemek, amint a még mindig fájdalomtól löktető csuklümat majdnem eltöri... oké, hogy féltékeny, de nem bántalmazással kellene visszatartania! Ráadásul Bill szemébe sem tudnék ezután nézni. Képtelenség.
Megráztam a fejemet, hátha attól könnyebb lenne átlépni a küszöböt, és becsukni magam után az ajtót, de semmivel sem lett jobb. Tudom, hogy nagyon, nagyon fognak hiányozni azok a percek, amit itt töltöttem, tudom, hogy majd ezerszer vissza akarok jönni ide, de egyenlőre jobb picit távol tartanom magam a Kaulitz-rezidenciától. Túl sok zűrzavart okoztak nekem.
-Ég veled Tom-mondtam halkan-Billnek üzenem, hogy a tervrajzokat postán elküldöm, mivel még a kis beépített stúdió hátra van, és a munkát ugyanúgy folytatom.-hajtottam le a fejem a mondatom végére. Nagy levegőt vettem, és átléptem a küszöböt...
|
-Ugyan miért ne menjek el Tom? Ez így nem állapot...
-Mert... mert... nem akarom, hoyg elmenj... alakult valami kettőnk közt...
-Amit te az előbbi nem is tudom... féltékeny viselkedéseddel elrontottál végképp! Azt akarod, hogy féljek tőled? Mert gratulálok, de az előbb rendesen rám ijesztettél...
-Nem akartam... és igen, féltékeny voltam, mert...
-Mert...
-Kérlek ne menj el.. ha akarod, dupla annyi fizetést kapsz és...
-Nem kell a pénzed! -csattantam fel.
-Akkor mit akarsz, mit adjak?
-Magadat... a lelkedet, ne csak a testedet... azt akarom, hogy hagyd megismerni magadat, ne félj a közeledéstől annyira!
-Ennek megvan az oka...
-És mi?
-Azt... nem mondhatom el...
-Erről beszéltem... és most engedj...
-Nem! Nem engedlek el, nem engedhetlek!
-Miért nem?
-Mert megkaptál! Megkaptad a lelkem egy darabkáját, ahogyan te nevezted és ez már összeköt veled... ha azt mondanám, érzek valamit irántad, elhinnéd?
-Nem tudom... úgy érzem, ez csak egy trükk, amivel itt akarsz tartani...
-És miért akarnálak itt tartani, ha nem ez lenne az igazság?
-Ez jó kérdés...
-Maradj... -húzott magához gyengéden- És hagyd, hogy bebizonyítsam...
|
-Rendben Bill, de innentől hagyd meg nekem a próbálgatást...még a végén kipróbálsz mást is..-nézett az öccsére kissé kiábrándultan.
-Jól van már...értem én. Ígérem nem lesz több ilyen, csak..-nem nézett a bátyjára.
-Csak?-kérdezte a bátyja ingerülten..-Ne legyen csak Bill, értesz? Nem akarom elszalasztani a lehetőséget, érts meg...ő más!-és a mondat végeztével ki ment a szobából, ott hagyva a testvérét a saját bűnbánatával. Tom nem a saját szobájába ment, nem mert tudni akarta a lánytól mit érez most. Miért ment el...és az sem érdekelte, hogy mennyire durva volt vele. Nem kopogptt, nem figyelmeztte jön e de a szobába lépve meglepte a látvány..a lány egy börönddel visakdott az ágyon..
-Te mit csinálsz?-kérdezt ingerülten és riadtan az ajtóban állva.
-Elmegyek..én ezt már nem bírom..-csukta be végül a böröndőt és nem törődve Tom jelenlétével elindult felé, de az nem hagyta. Kikapta kezéből a böröndőt és veszetten csilogó szemekkel állt a lány útjába..
|
-Khm... -rezzentünk össze egy hangra és hirtelen fény gyúlt a helyiségben, aminek ajtajában Tomot láttuk meg karbatett kézzel.
-Tom... -néztem rá megsemmisülten, hisz magam sem értettem mi ütött belém, hogy viszonoztam, és főleg nem Billbe, hogy megcsókolt.
-Jóéjt öcsi... -mondta végig rám nézve, mire Bill magunkra is hagyott. Úristen, mi lesz még itt...
-Szia Tom... -próbáltam elslisszanni mellette, de elkapta a karom és ott tartott- Mit...
-Ezt én kérdezem... mit csinálsz?
-Én semmit...
-Én nem semmit láttam az előbb...
-De hisz nem is én... nem én csókoltam meg! -néztem fel rá rémülten. Az a tekintet... ha ölni tudna, már holtan estem volna össze.
-És miért hinném el?
-Azért, mert ez az igazság, kérdezd meg tőle! És most engedj el, ez fáj... -taszítottam el, de visszarántott és megcsókolt. A fejem zsongani kezdett, és testem minden pontja bizseregni kezdett a vad csóktól.
-Na kié? -kérdezte a végén undorodó tekintettel.
-Nem értem...
-Kié volt a jobb? Az enyém? Vagy az övé...
-Nem mondom meg... -makacskodtam, pedig tisztában voltam vele, hogy úgyis én húzom a rövidebbet. Tom erősebb nálam és ha úgy dönt, bármit megtehet velem, gyenge ellenfél vagyok a számára...
-Dehogynem! -szorított erősebben, de nagy nehezen ellöktem magamtól és a lendülettel adtam is neki egy pofont.
-A tiéd... -néztem még vissza ráá, majd felrohantam a szobámba. Mi az isten volt ez??? Hát teljesen megőrült?
-Szevasz öcsi... -lépett be Bill szobájába Tom.
-Tudom miért jöttél...
-Akkor válaszolhatsz is rögtön... mi volt ez az egész? Mondtam, hogy komolyabban érdekel, erre azt látom, hogy csókolod... mit jelentsen ez?
-Csak tudni akartam, hogy tényleg annyira jó-e, amiért belezúgtál...
|
-Komoly szándékai?-kérdeztem vissza kicsit nagyobb érdeklődéssel.
-Érthetetlen, igaz?-kacsintott rám, majd felállt és ki ment a szobából, így követtem én is. Bill a konyhába tartózkodott mikor utol értem, de nem mondott többet így inkább tovább mentem, ki egészen a kertbe, ahol a hideg ellenére kicsit jobban körbe néztem. A vázlatok igazán passzoltak ide, de tudtam ez lesz az utolsó amihez hozzá kezdek, muszáj befejeznem időre a belső részt. Miután körbe jártam mindent vissza mentem a lakásba. Ahogy beléptem a nappaliba Tom állt meg előttem egy gőzölgő bögrével a kezében. Elkalandozva néztem fel rá.
-Tessék, idd meg. Nehogy megfázz..-nyújtotta felém a bögrét, amiben meggy illatú tea gőzölgött.
-Köszönöm..-mosolyogtam rá, majd elléptem mellette.
-Hallom beszéltél Billel..-szólt utánam, de megtorpantam. Valami furcsát érezem a hangjában, mintha kötözködő lenne.
-Igen, beszéltem...Miért?-kérdeztem vissza, de ő nem mozdult, ott állt ahol hagytam. Szemei viszont furcsán csillogtak, másképp, közel sem úgy ahogy eddig.
-Csak kérdeztem...-vont vállat nem törődöm módjára és ki indult a nappaliból, én pedig megdöbbenve néztem utána. Leültem a székre, magamhoz vettem a bögrét és azt kortyolgatva gondolkodtam. Mi ez már megint, mire készül? Teljességgel kiakaszt, megőrjít és megvisel ezek a változásai....napról napra más, és ezzel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Hirtelenjében jött az ötlet. Ki siettem az előszobába, magamra kaptam a kabátom és útra indultam..Hogy hová, magam se tudtam, csak mentem. Muszáj volt kilépnem ebből az egész malomkerékből, ebből az egész őrjítő állapotból. Tom változásait és Bill undokoskodását magam mögött tudni, csak egy kicsit. A hideg esti levegő az arcomba csapott, de jótékony hatású volt. Kabátom gallérját összehúzva lépkedtem a járdán, be egészen a „piros lámpás” negyedig, bordélyházak és sex shop-ok mellett elhaladva. Onnan balra kanyarodtam és az üzleti negyed felé vettem az irányt. Emberek tömege vett körül, autók haladtak el mellettem, kirakatok fényei világítottak az arcomba, utcai árusok illatozó ételei hívogattak én még se törődtem velük, csak előre néztem. Tudnom kellene a megoldást, még se jövök rá mi lenne az..Gondolkodj Isabell, az isteni! Hisz Tom is csak egy férfi, egy átlagos férfi. Igen egy átlagos sokkal nagyobb egoval! Ez itt a probléma! Miért bántanak a szurkálódásai, a hangulat ingadozásai, miért viselnek meg ezek?...és egyáltalán mit akarok én ettől az egész helyzettől? Mit akarok Tomtól? Ez volt a nagy kérdés!....Tom! Ellentétek ellentétek hátán, még is úgy vonz mint a mágnes, forr a vérem érte, de ő egyetlen egy mondatával képes pillanatok alatt lehűteni..ahogy most is....Mire feleszméltem már a kikötőben jártam, és az óriási dokkokban pihenő gigantikus méretű hajókkal néztem farkas szemet. Csodálatos volt itt minden, imádtam itt lenni. Olyan szabadnak és elevennek éreztem magam mindig mintha itt nem ért volna utol soha semmi baj....mintha a tenger felől fújó hideg szél egyszeriben elfújta volna nagyon messzire az összes gondomat...Ebben reménykedtem most is, és így is lett....Egy óra üldögélés után vissza indultam a házba...Kellett ez a pár óra, hogy távol legyek Tőle és az egész bezártságtól, amiben eddig éltem. Vissza érve az üres és csendes ház várt, sötét volt minden hol. Sejtettem, hogy már alszanak, és nem volt szándékomban senkit sem felkelteni, így halkan vettem le kabátom majd a kihaltnak tűnő nappaliba léptem. Ahol legnagyobb meglepetésemre egy villogó szempárral találtam szembe magam...megijedni sem volt időm és ajaki már az enyémet kényeztették, borostája az arcomat csiklandozta és kezei erősen a derekamra fonódtak Erős parfümjének illata megcsapta az orromat, még is ez az illat nem a megszokott volt, ahogy az sem aki csókolt éppen. Annak ellenére, hogy pontosan tudtam ki az engedtem neki....viszonoztam minden egyes érzését, hisz menekültem! Így viszont belemenekültem egy sokkal rosszabb dologba, amibe csak lehetett.....
|
-Te most komolyan, mit művelsz? Megzsarolod? Ez hülyeség Bill, te is tudod, hogy első héten annyi munkát végzett el, amit mások egy hónap alatt, hová sietsz?
-Nyár végére készen kell lennie, de te eléggé lefoglalod...
-Ez a bajod?
-Az a bajom, hogyha ki kell rúgnunk, mert te összetöröd a szívét, szerinted egy másik berendező majd elvállalja a félkész munkát? Amennyi ember, annyi elképzelés... Isabel jó! Nem akarom kirúgni...
-Történetesen nem játszom vele Bill!
-Nem? -döbbent le a fiatalabb.
-Nem! -hagyta ott Tom olyan gyorsan, mint ahogyan jött.
A fürdő után azonnal nekiláttam a maradék terveknek és késő estig azokon dolgoztam, reménykedve, hogy elnyerik Bill tetszését. Amikor kész lettem, átmentem hozzá.
-Ezek lennének azok... -terítettem le elé a kész terveket- Itt van a tárasló, amit ide föntre kértél...
-Fantasztikus, pont ilyenre gondoltam...
-Tom fürdője és szobája is kész és...
-Tomé? Beengedett?
-Igen...
-Tényleg nem játszik...
-Tessék?
-Semmi... nem érdekes... mutasd!
-Ezek azok...
 
-Ez olyan mint Tom... beszéltél vele, látta már?
-Még nem... a teraszra is lennének ötleteim, most tele van növénnyel de pár stílusos asztallal és székkel, ez lehetne a ház egyik központja nyáron...
-Fantasztikus...
-A kerttel is lehetne kezdeni valamit, a medencét kitakarítani, én japán kertre gondoltam... holnap jön a kertépítész és vele konzultálok, hogyan lehetne a legjobb...
-Értem! Hát... szép munka... Áldásom rá!
-Köszönöm... akkor én megyek is és még egyszer átnézem, nehogy valami kavar legyen!
-Várj... én... bocsánatot szeretnék kérni, a viselkedésemért... ideges vagyok, ha Tom nőügyeiről van szó...
-Dolgozni jöttem Bill, csak Tom...
-... az Tom... ismerem milyen... de azt hiszem, most kivételesen komoly szándékai vannak...
|
Ebből az 5 napból,már 2 lement. Tomot kerülöm,ahogy csak lehet… mondhatni a szobába vagyok zárkózva,és csak kávét iszok egész nap,még enni se megyek le. Éjszaka is fel vagyok,pedig már leragadnak a szemeim,de már csak 3 napom van befejezni,és megrendelni a dolgokat,de ha nincs kész az idősebbik Kaulitz terve-vagyis csak fejben van meg,hiszen Tom nem engedi,hogy bármit is tegyek az ő szobájával- akkor ennyi volt a munkám. Pedig nekem igen is kell ez, mert egyszerűen beleszerettem ebbe a lakásba,az áttervezésébe… és azt hiszem az egyik főnökömbe is.
- tündérke. Benn vagy?- kopogott valaki az ajtón,és a hangja alapján nagyon is tudtam,hogy ki az
- nem- morogtam,ugyanis nem akartam látni
- igen hallom- nevetve nyitott be,azonban mikor meglátott,rögtön komoly lett az arca
- senki nem engedett be. Takarodj ki a szobámból- vágtam az ajtó felé a vázlatos mappámat,Tom pedig elhajolt előtte
- héj,héj- jött be mindezek ellenére,és leült mellém- mi történt?- ölelt magához,én pedig szorosan bújtam hozzá,és sírni kezdtem
- el fogom veszíteni a munkámat
- már miért veszítenéd el?- nézett rám nevetve,de én nem szólaltam meg,csak arrébb ültem mellőle- 2 napja csak kerülsz… nekem itt valami bűzlik. Mondott valaki valamit? Bill?- ráztam meg a fejemet- tehát ő volt. Mivel zsarolt meg?
- Semmivel- vágtam rá rögtön,hiszen nem akartam Billnél még jobban kihúzni a gyufát
- Azt mondta,hogy ha nem szállsz le rólam,akkor kirúg?- állt fel dühösen,és már indult volna el az ajtó felé,de még időben elkaptam a kezét
- Nem- húztam vissza- vagyis. Részben igen… de… dühös,mert leálltam a munkával. Csak…rád koncentráltam- fordultam el tekintete elől,és az ablakhoz léptem
Csend állt be a szobába. Fogalmam sincs,hogy most elmondjam e az érzéseket,amiket iránta érzek,hiszen ki tudja. Nagyon úgy néz ki,hogy az utolsó napjaimat töltöm itt a lakásban…és a közelében is.
- 5 napot kaptam… 3 napom maradt hátra,hogy a cuccokat megrendeljem,és belekezdjek a munkálatokba. Ha nem lesznek meg… új tervező után keres- nyögtem ki végül a teljes igazságot,hiszen jobb,ha nem tudja meg,hogy erős érzelmeket táplálok…könnyebb lesz az elválás
- 5 nap…- suttogta,de nem mozdult meg
A könnyeim megindultak,és csak az arcomat tudtam törölgetni,de egy kisebb fajta nesz megütötte a fülömet,azonban még sem mertem megfordulni
- Bell- éreztem meg mellkasát a hátamhoz feszülni- szeretném ha lerajzolnád az új szobámat.- tartotta elém a mappámat,és egy ceruzát- viszont van egy feltételem- ölelt át
- Mi lenne az?- néztem rá
- Ha most veszel egy forró fürdőt,és lepihensz. Billt pedig bízd ide- simogatta meg az arcom mosolyogva
Sose láttam még ezt az oldalát Tomnak. Valami furcsa dolog csillogott a szemében… félelemnek mondanám. De a törődés is feltűnt benne. Miért akar segíteni nekem? Talán csak a szex miatt? Vagy esetleg… ő is érezne irántam valamit?
Másodpercek alatt töröltem ki ezeket a dolgokat a fejemből,és inkább az ajkaira koncentráltam. Egyszerűen csalogatóak voltak számomra,és nem tudtam uralkodni magamon. Újra az a rossz érzés lett úrrá rajtam,hogy talán ezek az utolsó percek,amiket megízlelhetek belőle,és egyre erőszakosabban tapadtam rá,de ő ezeket csak készségesen tűrte. A vázlatos kis papírokat kilökte a kezemből,a fenekem alá nyúlt,és szinte szuszogva dőltünk be az ágyamba.
|
Fürdés után Tom már nem szobrozott ott, a fejemben viszont még mindig ott motoszkált a gondolat: mégis mi történt velem? Teljesen hibbant vagyok? Az egyik "főnököm", akinek a házát kellene berendeznem, rendszeresen létesít velem nemi kapcsolatot, és talán valami több is alakul ki. De... mégis hova lett belőlem az a Bella, aki egy átlagos, lakberendező volt teli kisebbségi komplexusokkal? Akinek az önbizalma a béka feneke alatt bujdosott, mielptt átléptem volna ennek a háznak a köszübét.
A kételyeim, és aggájaim csak még jobban elhatalmasodtak, mikor reggelihez készülődve, kilépve az ajtón, Billel találtam szemben magam.
-Izabella.-lehelte a nevem dühösen, ércesen.
-Igen?-kérdeztem.
-Nézd, eddig teljesen meg voltam elégedve a munkáddal, de pár napja teljesen leállt az egész, egy-két szoba még kész sincs, Tom részlege apszolút hiányos, az enyémekhez nem rendeltél meg 1 cuccot sem, és ráadásul Tomot reggel egy szál lepedőben látom orra bukni a lépcsőn.-hiába volt nagyon vicces elképzelve a jelenet, Bill szidása annyira lesokkolt, és úgy elszégyelltem magam, hogy nem tudtam Tom és a lépcsőfok találkozásával foglalkozni.
-Én...én sajnálom Bill! Ígérem újra munkába ledülök, és...-nem tudtam, hogyan folytatni.
-és? És abbahagyod a kefélést a bátyámmal?-mondata hatására hihetetlenül meglepődtem. Sohasem láttam Billt így, és nem is akarom többet! De az a mérhetetlen undor, ami a hangjában volt egyszerre megijesztett, és dühített.
-Te mégis honnan tudsz erről?-tettem fel felháborodottan a kérdést.
-Istenem Bella, ugyanmár!-gúnyosan felnevetett-Több napja használt óvszereket találok, mior kiviszem a szemetet, azóta állt le a munka, és mikor lepedőbe csavarva osontok a ház egyik végéből a másikba, az kicsit sem feltűnő nem gondolod?-jött egyre közelebb, és a szemei szikrákat szórtak. Bennem pedig győzött a félelem érzés.
-Én...
-Ne, ne is magyarázkodj! Van 5 napod rendbe kapni magad, és addigra lényegesebben nagyobb haladást várok el tőled, vagy keresünk egy másik lakberendezőt! Nézd, nem akartam ezt Bella, de egy valamit nem tűrök, és az a lustaság, a munka elhanyagolása!-majd sarkon fordult és felment a lépcsőn, de visszafordult.-Ja és Bella! Inkább tereld el a gondolataidat a bátyám farkáról, mert nem szeretnék még összetörten zokogó, és megalázkodó nőt látni a lakás előtt.
|
Végre elaludtam..és a másnap reggel....azt hittem csalódni fogok, hogy mindent megbánok, de nem így volt. Egy fikarcnyi megbánás sem volt bennem, pláne mikor megláttam a mellettem fekvő alakot. Mosolyra húzódott az ajkam és oda kaptam...szinte éreztem az ízét, az ajkának duzzadtságát...nem volt normális dolog amit művelek, de nem is tudtam ellene tenni semmit. Így kell lennie és így is lesz...és egyszer csak rám nézett.
-Szia..-mosolygott barna szemeivel, ami a legszebb ébresztő volt.
-Szia...-mosolyogtam vissza, majd felálltam, de nem hagyta. Megfogta kezem és visszahúzott magához.
-Hova, hova? Puszi nélkül nem reggel a reggel...-mondta kéjesen felhúzott szemöldökkel és én boldogan adtam meg neki amit kért....-ahww...-nyögött fel mikor elengedtem, majd végre felálltam. Meztelenül álltam előtte ő pedig csak nagy szemeket meresztett rám. Elkerekedett szemekkel méregetett pont mint egy pornó film borítóját...
-Mi az? Baj van?-léptem el az ágy mellől nem törődve az arc kifejezésével.
-Baj? Az a baj, hogy itt szambázol előttem anyaszült meztelenül, mikor én meg...mikor is?..talán pár órája hozzád se mertem nyúlni? Erre, erre te...Hát mi ez ha nem kínzás..-játszotta el a hattyú halálát, mire neveznem kellett.
-Úgy játszom, ahogy te is velem....kínozlak!-léptem mellé és egy hosszúra nyújtott csókot adtam ajkaira. De elléptem előle és a fürdőbe menekültem...hallottam, hogy az ajtóhoz lép, de nem nyit be.
-Ha ilyeneket művelsz az engedélyt visszavonom..-mondta, de hallottam hangján, hogy mosolyog.
-Még meg sem kaptam..szóval..-nyitottam ki előtte az ajtó, épp hogy résnyire.
-Jól van már..-nyögött fel és be akart jönni, nem engedtem neki.
-Menj fürödj a saját fürdődbe..-pislogtam rá kéjesen, amit tudtam rosszul fog venni.
-Hogy mi? Most ki dobsz? Egy szál takaróban vagyok, ne már...-modult fel aggodalmasan, de én csak megrántottam a vállam.
-Ez van..tudod az engedély..-vágtam be előtte az ajtót.
-Ne már....Bell...-kért szinte könyörgő hangon és a névtől egy furcsa görcs állt a hasamba.- Ha Bill így meglát ezzel fog szívatni vagy egy hónapig..-mondta, még se változtattam a tervemen.
-Nagy fiú vagy Tom, megoldod...-és megindítottam a csapot, hogy értse úgy se változik semmi....és még is változott. Kezdtem érteni, hogy én változtam meg, túlságosan is....
|
-Veled alhatok? -kérdezte rekedtes hangon- Esküszöm, csak aludni!
-Miért? -kérdeztem vissza.
-Nem tudom... -nézte lábujjait zavartan- Csak elmentél, nekem meg olyan... olyan furcsa az egész... olyan... hiányérzetem támadt, vagy nem is tudom, micsoda... Hülyeség, igaz?
-Miért lenne az? -húzódtam odébb az ágyban, hogy befekhessen.
-Na meg a takarómat is elvitted... -mosolyodott el csibészesen és befészkelte magát. Nem ölelt át, nem közeledett, se semmi, csak befeküdt és karjait összekulcsolva a feje alatt, a plafont kezdte bámulni.
-Nesze... -terítettem rá.
-Kössz... -evickélt ki alóla nevetve- Jézusom!
-Mi az?
-Percek óta az ágyadban fekszem és még nem akartalak...
-Ó... értem! Nevezhetjük ezt akár haladásnak is? -incselkedtem.
-Hazudtam! -sóhajtott fel- De türtőztetem magam...
-Ekkora áldozat? Értem?
-Ezt hagyd abba még most szerintem, mert a végén tényleg neked esem... de megértettem valamit...
-Mégpedig?
-Egy nőnek nem minden a szex... úgy értem ezt eddig is tudtam... de most tudatosult bennem, mit is jelent igazán... egy kapcsolathoz más is kell, jó beszélgetések, közös emlékek, nem pedig csak a nemi kapcsolat...
-Egy kapcsolathoz? -dobbant meg a szívem.
-Ez most csak elmélet!
-Á... Khm... -törtem a fejem, vajon mivel terelhetném el a témát, mely egyre nagyobb csalódást kezdett kiváltani belőlem és mivel azért vagyok itt ,-elméletileg- hogy berendezzem a házat, erre tereltem a szót- Te hogyan képzeled el az álomotthonodat?
-Úgy, ahogyan azt lerajzoltad! Mondjuk sosem lenne olyan hálószobám, mint Billnek... Nekem sötétebb lenne, de nem az a sötét, hogy nem látni semmit... Csak érezzem úgy, hogy magam vagyok, a fehér olyan, mintha ablakok vennének körbe és mindenki bámulna... biztosan ezért tetszik neki! -mosolyodott el és tovább folytatta elképzeléseinek megosztását, tudatlanul is megosztva velem azt, amit annyira titkolt, hogy még a szobájába sem engedett be az elején. Csak mondta és mondta a magáét, szemeim előtt pedig már meg is jelent a szoba, barna színben, modern stílusban, nagyjából úgy, ahogyan azt titokban elkezdtem megrajzolni. Ha még valamiben egyet értünk, az már tényleg rémisztő lesz.
-Aljad nőszemély vagy, tudod? -fordult felém egyszercsak.
-Miért is? -ereszkedtem félkönyékre és lenéztem rá.
-Mert alattomos módon kiszedted belőlem az információkat! De figyelmeztetlek, ezzel még nem kaptad meg az engedélyt!
-És mivel érhetem el?
-Azt nem tudom... -simogatta meg az arcom- De már jó úton haladsz... -húzta le a fejem az övéhez, hogy finom csókban forrjanak össze egymásra szomjazó ajkaink...
|
Kellet egy fél pillanat, hogy meggyőzzem magam arról, hogy nincs min gondolkodnom, és miután ezen túl voltam átadtam magamat Tomnak és az érzékeinek...sokkal lágyabb volt, sokkal szenvedélyesebb és finomabb....ha nyersen akarok fogalmazni szinte szerelmesen bújt karjaim közé, hogy végig csókoljam duzzadt ajkát, a formás nyakát, a széles, erős mellkasát egészen a hívogató hasaaljáig...nem bírtam betelni vele, és még az sem érdekelt mit gondoltam vagy mit mondott ő pár perccel ezelőtt...kényeztettem és ő is engem, átadta magát nekem! Újabb szenvedélyes félórán voltunk túl, de most már nem voltam annyira buta, hogy kérdezzek. Egyszerűen csak elfeküdtem az ágyon és magamra húztam a takarót.
-Hozok fel egy szendvicset..-csókolta meg a textil alól kilógó vállam vonalát én pedig bólintottam. Majd éreztem, hogy a súly eltűnik mellőlem majd egy halk kattanást...és már csak a saját zakatoló agyam kerekeinek kattogását halottam. Az, hogy Tom erőszakos volt és kényszeres megijesztett, még sem ez volt az igazi ok ami ijedségre adott okot, hanem az ahogy utána viselkedett velem. Nem tudtam nevén nevezni mi ez...mennyire gondolja komolyan, de tudtam, hogy a játék részét halálosan...!!És én? Én mit gondolok??? Mennyire akarom én ezt, mennyire akarok belefolyni ebbe a vesztes játékba, mert hogy rám nézve, és akár honnan is nézve, csak is vesztes kimenetelű lehet számomra ez a játék.
-Ébren vagy?-csusszant be hirtelen mellém. A nagy gondolkodásban észre se vettem, hogy visszajött..összerezzentem mikor megéreztem finom érintését a hátamon.
-Igen...-válaszoltam, de nem fordultam felé.
-Gyűlölsz, igaz?-kérdezte és kezei átölelték derekamat a takaró felett. Felé fordultam kissé meglepetten, hisz hangja valahogy másképp csengett.
-Honnan veszed ezt?-néztem rá kérdőn és egyben bántottan. Igen bántott, hogy ilyet feltételez rólam.
-Mert tudom, hogy amit tettem nem a legszebb húzásom volt..Bella..-nyögte ki nehezen és furcsán ért a becézése, hisz sose tette..most még is.
-Nem gyűlöllek...csak nem értelek. Megakarlak érteni Tom, de látom sose fogsz megnyílni nekem annyira, hogy tudjam mit miért teszel. Nem kérem, hogy bízz bennem, se hogy az életedet oszd meg velem, nem...egyszerűen csak annyit kérek, hogy vedd észre én érted vagyok és nem ellened. Érzel te valamit azon kívül ami a lábad között vezérel?-néztem erősen szemeibe és most úgy nézett rám mint egy elveszett kisfiú.
-Nem...-válaszolt azonnal, de megrázta fejét és az arcom után nyúlt, majd kezébe fogta..-hazudtam...sok mindent érzek veled kapcsolatban..nagyon sokat, de nem tudom mik ezek. Te tudod mi kell nekem, tudod mikor hogy kell hozzám szólni vagy mikor kell elkerülni..én még is gyötörlek...mert...-és itt abbahagyta. Akartam, hogy folytassa de nem tette..-hagyjuk.-fordult el tőlem. Nekem pedig ennyi is elég volt ahhoz, hogy még inkább össze zavarjon, nem kellett több. Lábaimat kinyújtottam és kimásztam a takaró alól, felálltam és a takarót magamra tekerve az ajtóhoz sétáltam..a jelent ismerős volt!
-Ha már tisztában vagy azzal mit akarsz, akkor tudod hol találsz..-léptem ki az ajtón és a sajátomba sétáltam, majd lefeküdtem a saját ágyamba, aminek nem volt olyan illata mint Tom, ami hideg volt és üres...elfeküdtem teljesen, de nem aludtam el, nem tudtam. Behunytam a szemem majd kinyitottam és újra és újra és újra ezt játszottam hát ha segít, de nem....majd hallottam egy halk kattanást és az ajtó felé fordultam kicsit felülve. Tom állt az ajtóban, félmeztelenül és egy félmosollyal az arcán és az enyémre is az húzódott ahogy belenéztem szemeibe....
|
Aztán ahogy magához húzott és szorosan átölelt...Egy pillanatra olyan érzésem támadt mintha hazaérkeztem volna, de ez képtelenség ilyen rövid idő alatt képtelenség ezt érezni .Ilyen csak a mesékben és a könyvekben van de akkor még is mi ez ? A gondolatmenetemet nem tudtam folytatni mivel fölém gördült ezzel a mozdulatával minden ép gondolatot kisöpört a fejemből és már csak arra tudtam gondolni ahogy hatalmas kezei a vékony csípőm símogatják és újabb szenvedélyes csókban forrunk össze felszítva ezzel mindkettőnk vágyát...újra.
|
Érzelmes szex??? Azt hiszem, ez nagy szó lehet Tomtól... De attól még rosszul esett ez a hirtelen terelés, hisz vártam volna egy választ... vagy valamit, ami arra utalna, mit gondol...
-Akkor is megyek... -csavartam magam köré a takarót.
-Ne feledd, mit igértél...
-Nem leszek a rabszolgád Tom, erről tegyél is le...
-Jézusom, hanyadik században vagyunk? Rabszolga? Én csak kértelek... -mosolygott ellenállhatatlanul és tudtam, ha villámgyorsan nem lépek le, megadom magam... újra.
-Nem érdekes... -köszörültem meg a torkom, majd lassan az ajtóhoz tipegtem, vigyázva, nehogy elessek.
-Gyere csak vissza! -kapta el a takaró egyik sarkát és megrántotta, hogy egyenesen a karjaiban landoljak- Ne menj el... aludj velem...
-Tom...
-Ne, te nem is tudod, hogy ilyet még nem gyakran kértem nőtől... valójában még sosem... -tette hozzá halkan, de hallottam.
-Ki vagy te Tom Kaulitz? -néztem fel mogyorószínű íriszeibe. Próbáltam bele látni a fejébe, a gondolataiba... a lelkébe. Ki lehet ő valójában? Ahány nap, annyi oldalát mutatja meg, mindig valami újat tudok meg és kezdek összezavarodni.
-Nehét eset vagyok... -ismerte el száját elhúzva.
-Próbállak megfejteni... de úgy nem megy, ha azt érzem, közben játszol velem...
-Nem játszok...
-Biztos?
-Mint mondtam, éhes vagyok... -dőltünk be az ágyba- De mostmár rád... -csókolt meg gyengéden és ha nem ismertem volna csak egy kicsit is, azt hittem volna, hogy szerelmesen becézgetett...
|
Elengedett, és a hátára hengeredett, aztán percekig csak a plafont tanulmányozta szótlanul. Nem hiszem, hogy volt az életemben olyan időszak, amikor ennyire hosszúnak éreztem volna pár percet, és ilyen lassan vánszorgónak az időt.
-Tom? -fordultam felé félve, hiszen nem tudhattam mi jár most a fejében. Ha csak ennyi volt, egy kellemes szex, akkor ennek a munkának már most búcsút mondok. Hisz hogy maradhatnék egy házban egy olyan emberrel, aki kihasznált? Mert abban biztos vagyok, hogy habár nem szeretem Tomot, valami vonz benne, de nagyon. És ezt nem a testére értem, habár az is figyelemre méltó. Nem, ez valami más, csak tudnám micsoda...
-Éhes vagyok. -mondta, és átmászva rajtam, felvette az ágy mellett heverő alsónadrágját. -Te kérsz valamit? -nézett vissza rám az ajtóból, én pedig azt hittem elsüllyedek szégyenemben. Szex után semmi magyarázat, csak hogy éhes? Értem én a célzást, ennyi volt. De legalább ne alázna meg ennyire.
-Nem. -ráztam meg a fejemet, és felültem az ágyban, majd öltözködni kezdtem.
-Mit csinálsz? -nézett rám értetlenül, amíg én belebújtam a bugyimba.
-Átmegyek a szobámba. -emeltem fel a trikómat, és próbáltam kifordítani, hogy felvehessem.
-Itt nem jó velem?
-Menj csak enni, én megyek aludni. Úgyis megkaptad amit szerettél volna.
-Ne tégy úgy, mintha ellenedre lett volna a dolog. -kapta ki a kezemből a felsőmet, és a földhöz vágta. -Itt maradsz, és velem alszol. Nem nyitok vitát.
-Milyen jogon gondolod azt, hogy azt teszem amit te mondasz? -kérdeztem vissza dühösen.
-Megígérted, hogy engedelmeskedsz nekem. Úgy hogy vetkőzz, mert bekapok egy szendvicset és jövök repetáért.
-Repetáért? -nyeltem egy nagyot félelmemben, és mint kiderült, ez nem volt alaptalan.
-Jól hallottad. Mert az érzelmekkel teli szexről nem gondoltam volna, hogy ennyire fenomenális. -lehelt csókot az ajkaimra, és egy pajzán mosoly után eltűnt az ajtóban.
|
Lehet,hogy szemtelenül vigyorgott,mikor a karjaiba vett,azonban ahogy megcsókolt minden megváltozott. Az érintése is teljesen más volt…már a többihez képest is. Ahogy eddig ért hozzám,azokban éreztem,hogy csak egy tárgyként használ,egy bábunak,akit bármikor használat,ha épp kéz alatt van. Ez a mostani viszont…leírhatatlan. A vágy,az erotika keveréke volt,azonban amikor már az ágyára tett le óvatosan,és lehúzta a másik pántomat a nadrágnak,a szemeiben furcsa dolgot vettem észre. Szerelem? Nem,az nem lehet…
- fogalmam nincs,hogy csinálod… de megőrjítesz. – morogta a nyakamba- egyszerűen túl tökéletes vagy- csókolta meg az egyik kis gödröcskét,amibe teljesen beleremegett a testem- imádom a gyönyörű,hatalmas zöld szemeidet- hintett az említett részemre egy puha puszit- a kislányos,mégis nőies vonású arcodat- még egy puszi- az íves,csókolni való ajkaidat- itt már egy lágy csók formálódott- és a…
Itt el kezdte felsorolni minden egyes testrészemet,a nyakamtól egészen az alhasamig. Ennél a résznél egy arasszal lejjebb olyan bizsergés futott át rajtam,hogy képes lettem volna akár az orgazmusra is.
Voltam már férfival,nem is egyszer… de Tom messze túl tesz mindenkin. Már a nézésével lázba tud hozni egy nőt. Észre se vettem,hogy miközben élveztem minden egyes érintését,és a gondolataim messze jártak,ő már eltávolította a nadrágot rólam,csak akkor,mikor a kezét a bugyimba csúsztatta… de még időben cselekedtem.
- várj- kaptam el a csuklójánál fogva
- valami gond van? Megint görcsölsz? Vagy tán nem akarod?- emelte rám hatalmas őzike,barna szemeit
- nem – ráztam meg a fejem- csupán túl sok rajtad a ruha- nevettem el magam arckifejezését látva,aztán a vállánál fogva meglöktem,a csípőjére ültem,és cselekedtem
Ruhák repkedtek,halk sóhajok,csókok csattantak el,simogatások. Nem is tudom,hogy lehetne jellemezni ettől jobban ezt a pillanatot. Talán még annyival bővíteném ki,hogy odafigyelt rám. Nem a szemeimet fürkészte a mozdulatainál,hanem a tetteinél lehetett észrevenni,hogy „figyeli” jó e,amit tesz.
Mikor már éreztük,hogy kellőképpen felizgattuk a másikat,Tom fordított a helyzeten,mélyen a szemembe nézett,felhúzta az egyik lábamat a csípőjéig,majd egy mozdulattal belém csusszant. Először csak nagyon lassan mozgott,majd amikor felvettük egymás ritmusát,kicsivel feljebb kapcsolt.
Furcsa dolog,hogy egyes nők nem azon merengnek el,hogy vajon ők milyen fejet vághatnak szex közben,hanem arra koncentrálnak,hogy a partnerük hogy élvezi a dolgot. Hogy csak saját magát akarja e kielégíteni,vágyait csillapíthassa valakivel, vagy pedig a másiknak is örömet akar szerezni. Hát Tomot első ránézésre az első kategóriába lehetne sorolni, de élő példa vagyok rá,hogy ez nem így van. Irányító típus,ez már lejött,ugyanis nem sokáig engedte,hogy én kényeztessem őt az aktusunk előtt.
A kezei remegni kezdtek,pedig az izmok rendesen meglátszódtak ahogy mellettem támaszkodott. Hát segítettem neki… egyik kezemet a kidolgozott válláról a tarkójára csúsztattam,a másikkal a hátába kapaszkodtam még mindig,és lehúztam egy csókért. Ekkor a mellkasunk teljesen összeért.
A szobában teljesen fülledt lett a levegő,a lepedő összegyűrődött alattunk,a kezünk össze volt kulcsolva,és ez mind csak rásegített a fél órája tartó mozdulat sorokban,hogy a csúcshoz közeledjünk. A lábamat jobban felhúztam,és Tom derekára kulcsoltam,így mélyebben érezhettem magamban. Gondolom mondanom sem kell,hogy a csókok,simogatások továbbra sem maradtak el,de a tempó egyáltalán nem volt gyors. Mikor épp a nyakamat kényeztette,vagy a mellkasomat,könnyek folytak végig az arcomon. De nem akartam,hogy lássa,ezért néha gyorsan az arcomhoz kaptam és letöröltem. Nem a fájdalom miatt lettem érzékeny,csupán bennem volt azt,hogy ezek után minden meg fog változni.
- Tom- kezdtem el nyöszörögni,és szinte éreztem,hogy az arcomon pír jelenik meg,a kezeim pedig a hátsójára csúsztak
- Markolj meg…markold meg- nyögte a nyakamba,majd csókolni kezdte ajkaimat
Eleget tettem a kérésének,és szinte másodpercre pontosan egy rántást éreztünk mind a ketten,ami a másik világba küldött minket. A testem a lábujjamtól a fejem búbjáig percekig remegett,az ő háta megfeszült. Életem első ilyen hosszú orgazmusa azt hiszem…
- ezt nem hiszem el- pihegte,majd egy vállcsók után mellém feküdt,és szorosan a karjaiba zárt
- én se- húztam mellkasomig a takarót csukott szemmel- Tom- emeltem rá tekintetem,ugyanis nem hagyott nyugodni a gondolat,ami percekkel ezelőtt volt a fejemben
- hm?
- Mi lesz most ezután? Mármint… köztünk
|
Sokat mondóan mért végig, és leplezetlenül vigyorgott az arcomba. Sejtettem élvezi a játékot, ahogy én is....lehet nem élvezni ezt a fajta érzést?? Tom olyan mint egy vulkán, pillantok műve alatt tud kirobbanni...
-Hallgatlak, tündérke..-könyökölt fel az ágyon és rám szegezte átható tekintetét.
-De könnyen be adod a derekadat..-mosolyogtam rá kacéran, mire kezei a csípőmön siklottak, félre félre libbentve néha a felsőmet, de tovább nem ment..És meglepően könnyedén nyílt meg előttem, hosszú órákon keresztül kérdeztem és ő készségesen válaszolt is nekem. Éjjel volt már jócskán mikor magamhoz tértem és felálltam, nyomtam egy puszit a selymes homlokára és ott hagytam. Az ajtóban álltam mikor utánam szólt..
-Jól kivágod magad azt ugye tudod? Kezd tetszeni ez a játék, szóval holnap én jövök...nem menekülsz..-húzogatta a szemöldökét kéjesen.
-Nem is állt szándékomban, megígértem...-kacsintottam rá és ott hagytam. Elégedett voltam magammal és Tommal is...sokakkal egyszerűbb vele beszélgetni mint arra koncentrálni, hogy fejtsem meg..Másnap viszont nem úgy sikerült ahogy el terveztük, nem voltak itthon, egy hirtelen közbe jött sajtótájékoztatóra kellett elrohanniuk, és ez így ment egész héten...én teljesen belemerültem a munkába, ami végre igazán is a kezdetét vette, és el is felejtettem mit ígértem Tomnak pár nappal ezelőtt. Az ikrek szinte minden este fáradtan és éhesen estek haza, ahogy én sem voltam a toppon. Vacsora, fürdés aztán ki ki a saját kis kuckójába menekült...hiányzott Tom, a közelséges, de annyira fáradt voltam a nap végére, hogy rögtön ahogy lehunytam a szemem elaludtam. Egy hétig szinte a színüket sem láttam az ikreknek, ami valljuk be jó is volt, persze szigorúan a munka miatt. Más részről pedig maga volt a rettenet, hisz, hogy Tom nem volt a közelemben sokkal rosszabbul éltem meg mint arra számítottam. De legyőztem a vágyamat, a munkára koncentráltam, jelen esetben a folyosó korlátjára. Amit éppen huszadszorra festek át éppen, hogy meglegyen a tökéletes fényes hatása, mikor hirtelen valaki hátulról elkapta a derekamat és maga felé fordított...
-Jézusom..-sikítottam fel ijedtemben, de ahogy megpillantottam a tettest az ijedség elszállt, helyébe az a jól eső bizsergés költözött, ami csak ő tud kiváltani belőlem.
-Bocs..-mosolygott édesen és pimaszul.
-Tiszta kosz vagyok, engedj el...-kértem de csak rázta a fejét.
-De hogy engedlek, végre itt vagy....-nézet végig rajtam, majd egyre jobban elvigyorodott...-izgató ez a cucc rajtad. Jól áll a kertész gatya...-nézett újra rám, és éreztem, tudtam a zsigereimben, hogy itt valami készülőben van...nem is sejtettem rosszul. Tom keze hirtelen kikapta a kezembe lévő ecsetet, és eldobta. Majd a nadrágom kantárjának pántját húzta egyre lejjebb a vállamon és egy átható, ellenállhatatlan mosollyal felkapott az ölébe..szólni se bírtam...de nem is lett volna értelme.
|
Már nem sokáig élvezhettem édes csókjait, hisz Bill felkiabálva hívta őt a telefonhoz. Egy gyors búcsúcsókot adott, majd magamra hagyott. De bár ne tette volna, hisz ahogy teltek a percek, és az agyam kezdett kitisztulni, úgy vált minden világossá. Szavaimra szánakozva gondoltam vissza, azért a vágyért, ami akkor öntött el mikor közelemben volt, most nagy árat fizetek. Ha így mondhatjuk ’rabszolgája’ lettem. Nem Őt hibáztatom, csak is magamat. Akarva akaratlanul is igeneltem minden kérésére, és bár én is vágyok rá, az érintéseire, az öleléseire, még sem kellett volna így beadnom a derakam.
Már egy törölközőbe bugyolálva csoszogtam vissza szobámba, éreztem, hogy a görcs mellett valami kis meghűlés is bujkál bennem. Hangosakat prüszkölve léptem be szobámba, hogy tiszta, száraz ruhát vegyek fel, mire az éjjeli szekrényen egy kis tál levest és néhány soros levelet találtam.
„ Ne haragudj, hogy csak zacskós levest csináltam, de a leves főzés az egyetlen dolog, amihez nem értek az életben. Gyógyulj meg Tündérke, és bocs, ha kicsit tapló lehettem a követelőzéseimmel. De hát ez vagyok én, Tom Kaulitz! Néha bunkó, és ízig vérig púp az emberek hátán, de ha igazán megismersz, látni fogod, hogy azért valami kis érzelem csurrant cseppent azért nekem is.
Szép éjszakát, csók Tündérke”
Ez a levél kellett ahhoz, hogy képzeletben fejem üssem magam és lekorholjam magam azért, hogy akár egy pillanatra is meginogtam a saját szavaimban. Tom tényleg értékes egy ember, és ezt nem csak a nekem készített leves miatt állítom. Gyorsan felvettem egy puha rövid nadrágot egy trikóval, bekanalaztam a levest, majd megfésülködve elhagytam a szobám. Bár még egy picit fájt a hasam, még sem érdekelt most!
Hangos nevetés ütötte meg a fülem, ahogy Tom háló szobája elé értem. Szándékomban állt bemenni hozzá, mégis vártam egy darabig. Gondolkodtam, mit is mondhatnék neki miért jöttem, de arra jutottam, hogy nem kell mindig a szavak emberének lenni.
- Igen, tessék? – halk kopogásomra hangosan kikiáltott.
Óvatosan lenyomtam a kilincset, majd beléptem hozzá. Ő az ágyon feküdt, narancsot majszolva miközben hasát fogva nevetett valami kabaré műsoron. Mikor rám pillantott, egyből megváltozott arc kifejezése, de így is kellemes melegséget sugároztak szemei.
- Gondoltam hogy borzalmas lett a levesem. Együtt írhatunk panasz levelet a gyárnak! Nah mit szólsz?
- Sokat beszélsz Kaulitz!
Ágya mellé sétáltam és nem várva egy pillanatot sem, mellé feküdtem. Bársonyos pillantásaiba azonnal tűz szökött, ezt kaján mosolyával le sem tudta volna tagadni.
- Ki akarlak ismerni, most azonnal! Hogy mi jó neked, hogy mit szeretsz! Most Te engedelmeskedj nekem! Kérlek!
|
-Jézusom, csak ennyi?-nézett rám kiábrándultan, aggodalom nélkül.
-Sajnálom, komolyan nem értem mi történt....-nem mertem rá nézni. Féltem mit látok..-Ez az én formám...mindig rosszkor jön a mikulás. Sose időbe..-nevettem el magam kínosan.
-Ne aggódj, nincs gáz..hallod?-nyúlt állam alá és felemelte a fejem. Kedvesen mosolygott....-hozok inkább töröközőt, addig merülj el a habokban..-állt fel és egy csókot nyomot a homlokomra, majd eltűnt. Én pedig magamat szidva dőltem hátra és tartottam be az utasítását, elmerültem. Jól esett a forró fürdő, és az édes mandula illat jótékony hatású volt. Kellemes és idilli volt a fürdő berendezése, kissé romantikus hatású atmoszférát keltett, de tetszett. Rövid idő eltelte után halkan kopogtak..
-Gyere..-szóltam és abban a pillanatban Tom lépett be törölközővel kezében és egy tiszta rövid nadrágban.
-Itt is vagyok ragyogok, na hogy megy a merülés? Mély búvárkodsz?-mosolygott szélesen és megállt előttem.
-Jól, nagyon kellemes...-nézte fel rá nevetve, majd lehajolt és leült a földre törökülésben. Felső teste szabadon virított előttem, barnán, tökéletesen és nagyot kellet nyelnem, hogy feltörő sóhajomat elnyomjam valamivel. Kínoz, még tudatlanul is..
-Nem baj ha maradok?-tudakolta kisfiúsan belenézve szemembe.
-Nem, maradj csak..figyelj, tényleg sajnálom Tom..ez olyan kínos...-babráltam inkább a habokkal, mint hogy a szemébe nézzek.
-Van ez így Tündérke....ez van, majd legközelebb.-válaszolta komolytalanul kacagva. Muszáj volt ránéznem, tudnom kellet mit gondol. És többet láttam mint amit hittem.-Tudod, hogy még így is gyönyörű vagy?-nézett rám már közel sem azzal a komolytalansággal, sokkal inkább vágyakozva, és férfiasan. Én pedig nagy szemekkel pislogtam rá..-Ne nézz így rám...Igen, komolyan beszélek. Szép vagy, és sokkal érdekesebb mint bárki akit eddig ismertem...-döntötte oldalra fejét és most úgy nézett mintha mondani akarna vagy tanakodna valamin...-sok ez neked, igaz?-kérdezte.
-Kicsit nehéz téged megfejteni...annyira már rájöttem, hogy nem veszed félvállról a nőügyeidet. De amúgy komoly dilemmát okozol, hogy jobban kiismerjelek....-húzódtam a kád szélére, hogy kicsit közelebb legyek hozzá. A levegő megtelt valamivel ami bizsergetett és nem a mandula illóolajjal...
-És ha azt mondom megoldható ez a dilemma, csak figyelj rám?-közeledett felém az arca és én megbabonázva könyörögtem magamban, hogy úgy folytassa ahogy én arra vágyom..-Mit szólsz? Segítek neked kiküszöbölni a problémákat...-szinte már milliméterek választottak el ajkától, amire úgy vágytam mint egy fuldokló..-Egy feltétellel..-állt meg ajka az enyém előtt és szemébe nézve kérleltem ne kínozzon..mosolyogva vette tudomásul, hogy belementem játékába, ismét!-Nem ellenkezel, nem keresel kifogásokat, csak élvezed, bármit is teszek....veled.-mondta és a szívem hangosan dörömbölt a mellkasomban, bólintottam, de neki ez nem volt elég..-mond ki, halljam..-súgta túlfűtött hangon, ami bizsergetett.
-Engedelmeskedek, megteszek bármit, tégy velem akármit....-nyögtem úgy mintha hipnotizálna..és így is volt. Majd lágyan végig puszilta ajkamat, hogy utána erőszakosan beszívja és ne engedje el többet....
|
Ahogy felhúzta rajtam a trikót,szinte a bőröm perzselődött. Egy percre sem szüntettük meg a szemkontaktust…egészen addig,míg a vizes ruhadarab nem landolt a földön. Kezeit a nyakszirtemhez emelte,és csigalassúsággal húzta végig immáron fedetlen testemen. Remegtek…de nem csak azok a gyönyörű,hosszú,formás ujjak,hanem én magam is. Mikor a melleimhez értek,szememet becsuktam,és egy mély sóhaj hagyta el a számat.
Vette a jelet...ezek után pedig próbált minél bátrabban viselkedni,és felfedezni a testemet. Úgy kezelt,mintha egy porcelán baba lennék. Bal kezét a derekamra csúsztatta,és úgy húzott magához még közelebb,a másikkal csupasz mellkasomat kényeztette,ajkaival a nyakamat ízlelgette,közben pedig lassan az ágya felé lépdeltünk.
Érezni lehet,hogy mennyi tapasztalata van már a nők terén,hiszen tudja mire van szükségünk,mi az,ami jó nekünk. Mindes egyes csókja a testemen tüzet keltett bennem,de nem akartam,hogy csak én legyek a „játéka”. Felfedező útra indultak az én kezeim is. Nagy nehezen lehámoztam róla a vizes pólóját,amin keresztül már így is megvillantak izmai,de a zavaró tényező nélkül is látni akartam.
- ha tudnád,mennyire vártam ezt a pillanatot- suttogta a számba,miközben a nadrágomat gombolta ki- már akkor teljesen beindítottál,mikor a legelső nap becsengettél.- csókolt meg szenvedélyesen
A kezeit a hátsómhoz csúsztatta,amit meg is markolt,és már teljesen más világot kezdtem el akkor érezni,de hirtelen egy éles fájdalmat is kezdtem el érezni.
- Tom- nyögtem rekedten, ő pedig azt hitte,hogy már nem bírom,és csak egyre jobban kívánom,így egy kicsit beindult- Tom- toltam el finoman magamtól
- Mi a baj?
- Nagyon fáj- fogtam meg az alhasamat,a lábamat felhúztam,és magzatpózba kuporodtam össze
- Mit csináljak?hol fáj?Tündérke…mondj valamit- szólítgatott rémülten,de inkább a karjaiba vitt,és szó szerint rontott be velem együtt a fürdőjébe,befektetett a kádba,és megengedte a meleg vizet
- Sajnálom… sajnálom,hogy elrontottam ezt az éjszakát- nyögtem- de…tudod,a nők havonta szenvednek- hajtottam le a fejem,és azt hiszem egy kis pír is megjelent az arcomon,már csak azért is,mert Tom nem egy hozzám közel álló ember… de akkor ki is Ő?
|
A prüszkélés és az a vízfelszínre jutás meg is történt, de sajnos én is részese voltam...azt hittem megfagyok míg nagy nehezen ki evickéltem a medence szélére. Majd egy meleg kéz fonodott a derekamra és maga felé fordított.
-Ravasz vagy...de nem jött össze..-didergett Tom hangja és láttam, hogy lilul a szája is.
-Hát nem..-meg is lepődtem, hogy ilyen jól fogadta kisbosszúmat.Kezei egyre inkább béklyóba vettek de nem bántam. Édesen mosolygott és mintha teljesen természetes lenne, hogy a április elején, a vacogó hidegben a medencében csevegünk.
-Sajnálom...-néztem rá bünbánóan mosolyogva, mire egy jéghegyet olvsztó mosolyt kaptam válaszul, na meg egy forró csókot. Amit rögtön viszonoztam, pont úgy ahogy mindig is akartam. Ebben a percben még az sem érdekelt, hogy minuszok röpködnek körülöttem, Tom tűzelt a vágytól, ami bőven elegendő volt hogy ne érdekelje semmi. Kezei elkalandoztak a jéghideg börömön, csókja felfrissitett, és egyben fel is izgaott. Majd elengedett..
-Na gyere..-mászott ki a medencéből és a kezét nyújtva segített ki a vízből. Előtte álltam és úgy remegtem mint egy tál kocsonya. Ő pedig mosolyogva átölelt és bevezetet a házba. Ott sem volt jobb ugyan, de kezei között minden más volt. Tom sebes lépteit követve bevezett a szobájába, majd egyszer csak lehúzta rólam a felsőmet, utána a trikomhoz nyúlt, de előtte rám nézett, kicsit bizalmatlan tekintettel..és én csak felnéztem rá vágyakozva, de nem ellenkeztem.
-Baj?-kérdezte csillogó szemekkel én csak ráztam a fejem és vártam folytassa. Érintése meleg volt, és csak velem tőrödött, hát hagytam...
|
[124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés