[124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
-Mit akarsz még Tom? -fúrtam tekintetem az övébe- Netán felgyújtani? -mosolyodtam el és ismét a plafont kezdtem nézni.
-Nem... szerintem te már így is égsz belülről... ahogy én is...
-Ne játsz hát a tűzzel! -villantottam rá nézésemet.
-Nem én tehetek róla!
-Hát ki?
-Te! -jelentette ki nemes egyszerűséggel- Van benned... valami...
Mégis mi? Megakartam kérdezni, de mire feleszméltem, újra egyedül hagyott. Istenem hányszor játszuk még ezt el? Az ablakhoz sétáltam és kiléptem az erkélyre. Amint megláttam a medencét, már tudtam is, hogyan vágok vissza Tomnak. Szenvedni fog, na de nem most... majd este... amikor már sötét lesz...
A napom hátralévő része a fürdőszoba részletesebb tervével ment el, színeztem és színeztem, míg a végén már fájt a csuklóm, így abbahagytam aznapra. Túlestünk a vacsorán is, persze Tom továbbra is hozta a formáját, de Bill néhányszr a segítségemre sietett, amivel csak azt érte el, hogy még jobban akarjam a kis bosszúmat.
-Én is lefekszem... sajnos egyedül... -kösztörülte meg a torkát Tom és rámkacsintott.
-Várj még... -mondtam halkan, de úgy, hogy megértse. Megfogtam a karjánál és kihúztam a teraszra. Kellemes sötétség és meleg szellő várt minket odakint.
-Na mit szeretnél? -húzogatta a szemöldökét csábosan és erősen kellett koncentrálnom ,nehogy beadjam a derekam még idő előtt.
-Csak körbe nézni... nem akartam egyedül... -pislogtam fel rá.
-Aha... körbe nézni... Hát ez itt a medence... -lépegettünk le a lépcsőn és megállt a víz előtt.
-Nagyon szép... és nagy...
-Van még más is, ami nagy... -húzott magához, én pedig készségesen bújtam karjai közé, ám míg Tom a nyakammal volt el foglalva és annak kényeztetésével, én a zsebeit kutattam át és kivettem a telefonját. A fél méterrel odébb álló kipárnázott napozóágyra dobtam.
-Te meg mit...
-Édes a bosszú Kaulitz... -löktem el magamtól, egyenesen a medencébe célozva és már lelki szemeim előtt láttam, ahogyan belepottyan és prüszkölve jön fel a felszínre.
Ám kárörvendő mosolyom az arcomra fagyott, amikor megéreztem csuklómon a kezét. Ez a szemét elkapott és magával rántott egyenesen a jéghideg vízbe!!!
|
A levegő velem együtt telt meg vággyal....ahogy bele néztem barna érzéki szemeibe rögtön remegni kezdett az egész testem. Ő mindezt mosolyogva érzékelte és kezeit feljebb csúsztatta oldalamon, a polómat felgyűrve ezzel. Ujjai ritmikusan járták be felső testem minden pontját, én pedig egyre közelebb és közelebb húztam magamhoz. Arca hirtelen közeledett az enyémhez, mintha pontosan tudná mire vágyok, ezzel együtt erős feszes test is közeledett, de abban a pillanatban, hogy megmoccantam valami beindult....de mire észbe kaptam volna, és Tomnak is leesne mi az már mindketten vízben úsztunk. És az egész helyzet komikussá vált, teljesen elvesztve a varázsát.
-A francba..-ugrott el a vízsugár előle, ami végül engem talált telibe. Olyan hangosan sikítottam fel a hideg víztől, hogy képtelenség volt, hogy a szomszédok ne hallják.
-Tom állítsd le, állítsd már le...-üvöltöttem felé az ijedségtől, mire ő csak hangosan felnevetett...csurom víz volt mindenem, de meg se mozdult, viszont a helyzet roppantul mulattatta.Engem kevésbé...
-Kösz...-nyúltam a hideg vízbe és elzártam a csapot. Durcásan és sértetten léptem ki a kádból, teljesen eláztatva így mindent magam körül, de nem érdekelt....-Kösz a segítséget..-förmedtem rá, de ő még mindig csak vigyorgott...és most nagy kedvem lett volna letörölni az arcáról azt a bárgyú vigyort.
-Ugyan semmiség..-tette karba kezét teljes nyugodtsággal, ezzel is engem tüzelve. Nem válaszoltam, inkább öles léptekkel csörtettem ki a folyósora egészen a szobáig. De még mielőtt oda értem volna Billbe botlottam, aki értelmetlen arccal nézett végig rajtam, majd ugyan oylan lett mint a bátyjáé..nemes egyszerűséggel ő is kiröhögöt.
-Nem is találgatok...Tom!-mosolygott most már félszegen, mivel valószínű felfedezte arcomon a kiakadás félreérthetetlen jeleit....vissza is hökkölt egy pillanatra.
-Hát ki más..-indultam el a szobámba, hogy új, de most már vízhatlan ruha után nézek. Majd vissza mentem abba a bizonyos fürdőbe. Ami még mindig csurom víz volt és teljesen üres. Leültem a kád vízmentes részére és elmerülve néztem magam elé...még mindig teljesen Tom hatás alatt voltam. Akartam őt, meg nem is...és ez kikészített. Megállás nélkül róla fantáziálok, még is távol akarom magamtól tartani. Holott majd meghalok a vágytól ha csak meglátom....eszméletlen, hogy ennyire az ujja köré csavart pár nap alatt.
-Fantáziálsz?-hallottam meg egy hangot a hátam mögül és oda kaptam a fejem. Tom állt az ajtóban mellén összefont kezekkel és engem nézett. Most még is valahogy másképp, nem úgy mintha egy prédát lesen...de fogalmam sincs még is hogyan. Kiolvashatatlanok voltak a szemei...
-Valahogy úgy..-de Rólad, folytattam gondolatban a mondatot csalódottan. Felálltam, ezzel együtt el is fordultam tőle mivel teljesen lefoglalt a mennyezet tanulmányozása hirtelenjében...
-Én csak rólad bírok....-súgta lágyan a hátam mögött, de most nem jött közelebb. Nem mozdultam csak arra vártam hátha folytatja....-Kikészít ez az érzés, szinte szétszakadok......nézz rám.-kért még se mozdultam. Hogy ugyan azt érezné mint én?Képtelenség...-Isabell nézz rám.-kért újra, de most már sokkal határozottabban és megtettem, rá néztem.
|
Nagyon fel voltam dobva,és éreztem,hogy ez a mai nap teljesen más lesz,mint az eddigi. Gondoltam,míg ők durmolnak egy kicsit,és tegnap lefekvés előtt még Bill említette,hogy ma nem lesznek egy megbeszélés miatt,addig összedobok valamilyen laktató reggelit. Na meg persze a forró,gőzölgő fekete csoda sem maradhat ki az asztalról.
- Te tényleg egy házi tündér vagy- morogta édesen mögülem Tom,majd óvatosan,úgy,hogy Bill ne vegye észre,ujjbegyeit végig húzta a csupasz derekamon,amitől kirázott a hideg
- Ugyan. Csak gondoltam,ha már megkértétek,hogy itt lakjak,akkor készítek már valami reggelit is- mosolyogtam egy kissé pirultan
- Igen,de úgy vagy itt,mint egy lakberendező,és nem,mint egy pincér- ízesítette meg Bill a kávéját,miközben kedvesen nézett rám
- Pedig el tudnám képzelni,egy szűk és feszes,kis fekete mini ruhában- nyalta meg a száját Tom,miközben szemtelenül végig mért
- Tom- szóltunk rá egyszerre ikrével,mire ő csak vigyorogva felemelte a kezeit,aztán jól megpakolta a tányérját,és hozzálátott a reggelihez
Reggeli után ők felmentek készülődni,addig én meg rendbe tettem a konyhát. Bill megjegyezte indulás előtt,hogy nyugodtan kattogjanak az agykerekeim,és tervezgessek amit jónak látok,na meg persze igyekeznek haza.
- aztán a szobám tabu…legalábbis míg haza nem érek- kukucskált vissza az ajtóból Tom,kacsintott egyet,és egy dobott csók után öccse után loholt
Én csak megforgattam a szemem,és megint csak azon járt az eszem,hogy szórakozik. Biztos nincs jobb dolga,de a fene vinné el… élvezem én is ezt a játékot. De nem bonyolódhatok jobban bele,hiszen Ő a főnököm. Így jobbnak láttam,ha a gondolataimat inkább a földszint egyik ajtaja mögött terítem ki… méghozzá vázlatszerűen.
- na nézzük csak,hova nyitok be- léptem egy sötétbarna ajtóhoz,és kíváncsian néztem be,mi tárul a szemem elé- újabb fürdőszoba. Mégis mennyi van ebben a lakásban?- nevettem el magam- na nem baj. Nézzük csak mit tehetünk.
Tágas,világos hely jellemezte a fürdőszobát. Szinte a szememmel mértem fel,hogy mi már hány méter lehet,de azért állni nem fogok miközben tervezek,így gondoltam beülök a hatalmas,sarok fehérkádba. A kezeim ismételten csak a vonalakat húzták automatikusan, satíroztam,és persze jegyzeteltem,hogy mégis a csempék milyenek legyenek,stb.
Annyira belemerültem a gondolataimba,hogy észre se vettem,hogy az ikrek hazaérkeztek időközben,és még azt se hallottam meg,hogy valaki benyitott. Teljesen kizártam magam körül mindent,és csak a kis fehér lapra koncentráltam…
- kár,hogy ez nem az én fürdőm lesz- szólalt meg egy ismerős hang- pedig ahogy elnézem,a kádból simán a zuhanyzóra látni- lehelete szinte a bőrömet égette- tipikus kéj fürdőnek néz ki,ahol máris terveim lennének veled- csókolgatni kezdte a nyakamat,amit egyszerűen mindig olyan jól csinált,hogy a ceruzát kiejtettem a kezemből,és hátranyúltam,hogy a tarkóját cirógassam,és hagytam,hogy a levegő forrósodjon körülöttünk…
|
-N-nem tudok aludni... beszélnünk kell! -jelentettem ki.
-Beszélj... irtó szexis a hangod... -éreztem meg egyik kezét a csuklómon, majd enyhe szorítást és mire feleszméltem már behúzott maga mellé.
-Tom... én nem... nem tudok úgy dolgozni, ha kerülgetjük egymást...
-Akkor ne kerülgessük egymást? -fúrta arcát a nyakamba pár csókot lehelve a bőrömre.
-Nem ezt mondtam, csak...
-Csak? -éreztem már ajkait az enyémekhez súrlódni és akkor egyszeriben megszűnt minden körülöttünk. Már azt sem tudtam, miért mentem be hozzá, sőt azt sem, hogy fiú vagyok-e vagy lány... bár Tom ezt készséggel kiderítette volna...
-Nem tudom... -akadt el a lélegzetem.
-Mit nem tudsz...
-Már semmit sem... -leheltem halkan, mire Tom olyan gyengéden csókolt meg, mint még soha ezelőtt. Szenvedélyes csók volt, mégis olyan lehelletfinom, hogy majd' szétfolytam alatta.
Mikor újra kinyitottam a szemem, világos volt. Elaludtam, ráadásul Tom szobájába, Tom ágyában és Tom karjai közt.
-Tom? -néztem körbe kómás fejjel, és meg is láttam magam mellett, karjait átfonva a csípómön. A köntösöm nyitva volt, kezei a trikóm alatt pihentek, édesen szuszogott mellettem. Odahajoltam hozzá és adtam egy apró puszit finom fuzzadt ajkaira, mire csak elmosolyodott és végigsimított a hátamon. Ismét libabőrös lettem, mint mindannyiszor, amikor csak hozzám ér. Kimásztam mellőle és visszamentem a szobámba hatalmas vigyorral az arcomon. Végre kipihentem magam és ebben Tom segített. Bár azt tudom, hogy elég nagy utat kell még megtennem, mire normálisan tudunk egymáshoz viszonyulni... és persze míg beenged a szobájába. Azt hiszem, az a szoba marad utolsónak. Felújítani és átalakítani annyit jelent majd, mint elnyerni lakója bizalmát...
|
Már majdnem egy hete laktam az ikreknél és azóta a bizonyos a reggel óta Tom teljesen átnéz rajtam. Jó, rendben, ez talán kicsit erős volt, hiszen igazából normálisan viselkedik, csupán a rámenős közeledéseit és a csípős megjegyzéseit hiányolom, bármennyire is a pokolba kívántom őt ezekért korábban. Úgy tesz, mintha mindaz meg sem történt volna. Mintha tényleg csak egy vicc lett volna és egyáltalán nem érzi a kettőnk közt vibráló szikrákat.
Én azonban nem bírom tovább. Nem is tudom már hanyadik este hánykolódom álmatlanul az ágyamban, aminek persze az az eredménye, hogy másnap használhatatlanul álmos leszek. Tisztázni akartam Tommal a dolgokat, de még annál is jobban szerettem volna újra érezni a puha ajkait a sajátomon, a mámorító, férfias illatát és beleremegni minden egyes érintésébe... És újra ott voltam, ahol egy hete. Megint csak Tom jár a fejemben és képtelen vagyok kiűzni belőle ezeket a képzelgéseket. Teljesen megőrített. Végem volt. Valamit tennem kellett, nem bírtam tovább.
Kimásztam az ágyból és gyorsan vetettem egy pillantást a tükörképemre. Felvettem egy vékony kis selyemköntöst a pizsamának használt francia bugyimra és toppomra, majd megigazítottam a hajam és macska módjára átosontam a sötét folyosón Tom szobájába. Óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót, nehogy felébresszem Billt, majd Tom ágyához lépkedtem és kissé bátortalanul, remegő hangon megszólítottam.
-Tom... alszol?
-Nem - érkezett azonnal a válasz és éreztem a hangján, hogy mosolyog.
Nem láttam túl jól, ugyanis a szobában teljesen sötét volt, de mocorgást hallottam az ágy felől.
-Te miért nem alszol? - szólalt meg újból, kissé rekedtes, mély hangon, amibe ismét beleremegett mindenem.
|
Még akkor is mosolyogtam mikor a zuhany alá álltam. De rájöttem komolyan kell fellépnem Tommal szemben. Sokal komolyabban ha azt akarom, hogy úgy kezeljen mint egy nőt és ne úgy minrt egy prédát. Ez volt az első ilyen alkalom, a következő fájdalmasbb lesz....de hogy kinek? Majd meglátjuk!
Szigorú arccal léptem le a lépcsőn és egyből kiszúrtam, hogy az ikrek a konyha asztalnál ülnek. Mindketten! Tom arcán kaján de gyúnyos vigyor sejtette mit gondol, de Billé számomra megfejthetetlen volt. Tőle tartottam, és míg oda sétáltam melléjük eldöntöttem őszinte leszek vele, hisz megérdemli.
-Bill?-álltam meg előtte és ahogy ő rám nézett azt hittem elsüllyedek zavaromban. Rájöttem közel sem ismerem az emberek, főleg nem ezt a két példányát.
-Isabel?-nyújtotta el színte a végét. Nyelnem kellett egy hatalmasat, és már gondolatban csomagoltam is. Tomra végkép nem mertem nézi, pedig de megtudtam volna ölni, már egy pillantással is.
-Figyelj, komolyan nem tudom mi ütött belénk....én dolgozni szeretnék. Komolyan oda vagyok ezért a házért és az ötleteidért is...megakarom csinálni a terveket, hisz mesések...-de közbe vágott egy kéz felemeléssel.
-Ne mentegetőzz..-fordult el tőlem, ami rosszul esett. Én pedig megsemmisülve álltam ugyan ott. Akkor viszont Tom pattant fel és lépett az öccse mellé, majd végül Billel együtt rém néztek, de már közel sem úgy, ahogy az előbb.
-Áprílis elseje!!!-ordították mindketten, én pedig azt hittem a föld nyílik meg alattam. Vigyorogtak, de én nem..komolyan azt hitem ennyi, vége a munkámnak.
-Jézusom...-kaptam a szívemhez, de most már jétákosan.-Szóval szívatattok...??-álltam mindkettő elé és ők úgy bólogattak mint két komolytalan gyerek.
-Hát persze, nem képzeled, hogy egy ilyen kincset hagyok elveszteni, az eszetlen bátyám miatta?Aki eszét a gatyában tartja?-csapott az említett mellkasára, aki kicsit össze görnyedt, de mosolygott. Ránéztem, de úgy, hogy tudja az amit én tettem nem volt játék.
-És akkor dolgozhatunk is, ugye?-mondtam gúnyosan Tom felé fordulva.
-Nanááá-újjongot Bill és kézen fogva elvonszolt a bejárati ajtóig.
-Tom, most kicsit kisajátítom a Házi tündéredet.....remélem nem haragszol, de nekem is kijár egy kis kényeztetés...-kacsintott a bátyára, aki még midnig bambán állt a konyhában, madj rám nézett.
-Házi tündér?-húztam fel a szemöldököm érdekfeszítően.
-Miért, nem találó?-vigyorgott, de nem engedett, hogy közbe szóljak, vonszolt magával....én pedig csak somolyogtam magamban és már tudtam is mit fog tenni.
|
-Te... -kezdtem volna szitkaimat, Bill közbevágott.
-Ismerlek Tom... kérlek ne űzd el...
-Jó kisfiú voltam! -emelte fel a kezeit védekezésképpen Tom.
-Látom a gatyádon! -forgatta meg a szemeit Bill, majd magunkra hagyott, Tom pedig a nadrágjára nézett, azon belül is arra a hatalmas dudorra az elején.
-Na igen... -jött zavarba egy csapásra és hátatfordított nekem.
-Tom... -súgtam a fülébe rekedtes hangon, hogy még jobban felizgassam. Azt akartam, hoyg remegjen a vágytól, ahogyan azt én is tettem pár perccel korábban. Azt akartam, hogy ő is ki legyen készülve, amiért abba maradt az egész és persze azt is, hogy tudja, ez volt az utolsó próbálkozási lehetősége.
-Hm? -nyelt egy nagyot, ahogy kezeim a mellkasát cirógatták. Láttam, ahogy libabőrös lett a teste.
-Ami az előbb történt... fantasztikus volt... -simultam hozzá teljesen, mire felnyögött- Szerinted is?
-Sz-szerintem is... -bólogatott hevesen és meg akart fordulni, de nem engedtem.
-Kár, hogy vége szakadt...
-Nagy kár... -ismerte el dadogva.
-De mint mondtad... -súgtam a fülébe és megharaptam a fülcimpáját persze gyengéden.
-Mit mondtam? -hörgött.
-Én nem ezért vagyok itt... -engedtem el és egy mozdulattal kipenderítettem a szobámból, becsukva mögötte az ajtómat. Csak lecsúsztam az ajtón háttal és ajkamba harapva vigyorogtam, de hogy min... azt magam sem tudtam...
|
Keze a kis alvós pólóm alá tévedt, és végigsimított remegő testemen. A hasam lifzett egyet az érzésre, miközben ő feljebb tűrte a kék anyagot, és egyre szenvedélyesebben csókolt. Közelebb vont magához, és megéreztem meztelen felsőtestét az enyémhez nyomódni, mire belenöygtem a csókba. Ahogy nekempréselődött az az izmos, feszes has...
Kezem remegve simított végig a hátán, és el sem hittem, hogy mindez megtörténik! Hogy ez a német adonisz éppen engem csókol, azokkal a kívánatos, húsos ajkaival engem kényeztet, nagy kezeivel engem von magához...
Ám mielőtt még jobban élvezhettem volna a csókjait, kiabálást hallottunk az emeletről.
-TOM! TOM! Merre vagy?-ordította Bill, majd hallottuk, ahogy lerobog a lécsőn.
Az említett zihálva szakadt el tőlem, és villámgyorsan kiugrott az ágyból, majd egy pillanatra szétnézett a szobában elbúvó helyet keresni, de mivel a szoba konkrétan teljesen natúr volt, bútor is csak egy fiós szekrény meg az ágy volt, láttam az arcán, hogy bepánikol egy pillanatra. Aztán kaján vigyor terl el az arcán, amit egyáltalán nem értettem, de időm sem volt ezen gondolkodni, mert Bill szélsebesen berobogott a szobába.
-Bella nem láttad To...-mire megpillantott az említettet-...mot.-szemöldökráncolva nézett mindkettőnk erősen ziháló mellkasára, aztán mint aki tényleg megvilágosodott nézett rám, majd Tomra.-Ti...?
-Azt hiszem a lakberendezőnk nem 100%ban koncentrál a feladatra-nézett rám gúnyosan.
|
Először halálra rémültem, aztán dühömben majdnem felképtelten Tomot ezért a pofátlanságért, de végül mégsem tettem semmit. Bármennyire is váratlanul ért a csókja és őszintén szólva nem is értettem az egészet, az érzéseim és a vágyaim ellen nem tudtam küzdeni. A kezeim szinte maguktól fonódtak a nyakára és néhány másodperc múlva hevesen viszonoztam a csókját. Úgy remegtem erős karjai között, mint egy tinilány, akit leszólított a suli legmenőbb fiúja.
Egyetlen csók kellett csak és engem már semmi nem érdekelt Tomon kívül. Nem aggódtam a következmények miatt, nem izgatott, hogy gyakorlatilag a munkahelyemen vagyok és magasról tettem rá, hogy komolyak-e a szándékai vagy megint csak játszik velem. Én csak többet akartam belőle, most azonnal.
Eszméletlenül váratlanul és gyorsan szabadított fel bennem hihetetlen mennyiségű vágyat. Olyan reakciókat váltott ki a testemből egyetlen pillanat alatt, amilyeneket még soha senki. Nem akartam lemondani erről a mennyei érzésről.
-Tom... - suttogtam a nevét erotikusan. - Ugye most nem fogsz faképnél hagyni?
-Meg se fordult a fejemben, Tündérke - mosolygott rám ellenállhatatlanul, majd végignyalt alsó ajkamon és újra megcsókolt azzal a hatalmas mennyiségű szenvedélyével.
|
Hullafáradtan dőltem be az ágyamba egy zuhany után, már az első nap megvan a terv fele, máskor ez napokat vesz igénybe. Ám ha készen lesz mindegyik is, a neheze még csak azután jön, hiszen ezt a semmilyen házat kell majd teljesen átalakítani. Már előre sajgott minden porcikám, ugyanis általában szeretem a legtöbb dolgot magam végezni, például a lépcső lecsiszolása és újrafényezése is rám vár majd, ami rengeteg időmet veszi majd el. De szeretem csinálni és ez a lényeg. A kinti állapotokat még meg sem néztem, pedig az udvarral és a terasszal is kezdenem kell majd valamit, de az utoljára maradhat, addig úgyis szükség lesz majd a helyre. Jóleső zsibbadást éreztem a végtagjaimban, amikor végre megpihentem és a szemem máris leragadt, elaludtam.
Reggel morogva bújtam valami meleghez az ágyamban és ami halálra rémisztett az az volt, hogy az a valami mozgott. Levegőt vett, mitöbb, meg is szólalt.
-Reggelt Tündérke! -találtam szemben magam Tom mosolyával alig pár centire az arcomtól. Kishíján felsikoltottam, de befogta a számat, méghozzá a puha ajkaival és minden erő kiment a testemből, átadva minden figyelmet Tom becézgetéseinek...
|
A vacsora szót nem úgy értettem, hogy sülten egy almával a számban, hanem kikötözve egy ágyhoz, meztelenül, felkínálva Tomnak a testemet egy ezüsttálcán. Gyorsan hessegettem el a rossz irányú gondolatokat a fejemből, és odasétáltam Tomhoz. Ő engem nem fog játékszernek használni, és macska-egér játékot játszani velem, ahhoz nekem nem lesz sem türelmem, sem hajlandóságom.
-Remek, és mi is a vacsora? -nyaltam meg a számat látványosan, és megfogtam a hasamat. -Éhen halok.
-Gyere, és nézd meg. -indult el lefelé, és a konyhába érve ott találtam Billt is az asztalnál.
-Alkottál? -kérdezte mosolyogva, és felém nyújtotta a tésztás tálat, amint leültem, velem szemben pedig Tom foglalt helyet.
-Igen, igyekeztem. Lenne azért hozzád pár kérdésem.
-Ne kímélj. -nevette el magát.
-Modern stílus ugye?
-Igen. -bólintott, mközben egy adag tésztát kapott be, én pedig igyekeztem nem foglalkozni Tom átható tekintetével.
-Elképzelés?
-Minél több fehér, talán kerek ágy, ami a földön is lehet. Fényes legyen a szoba mindenképp. Ami a fürdőmet illeti, süllyesztett kádat szeretnék, ha megoldható valahogyan, és ott is domináljon a fehér szín.
-Kivilágosodsz öcsi? -toldotta közbe Tom nevetve ezt a félmondatot, még én is megmosolyogtam.
-Rád is rád férne. -jegyezte meg Bill, aztán mind folytattuk az evést. A vacsora végeztével engedélyt kértem Billtől, hogy egy röpke fél órácskára engedjen be a magánszférájába, hagy tervezzem meg legalább a hálószoba alapjait. Amint leültem, és elkezdtem rágcsálni a ceruzám végét, már szárnyra is kelt a fantáziám, ahogy Bill kívánsáait felsoroltam...
-Zavarlak? -nyitott be negyven perc múlva Bill, én pedig nemet intettem.
-Dehogy gyere csak be, azt hiszem készen van a háló, és a fürdő terve is. Remélem elég modern, és megfelel. -nyújtottam oda neki a lapokat, és türelmetlenül idegeskedve vártam a reakcióit, amiből egyelőre az arcra semmi nem ült ki. Talán nem tetszik neki? -Nos?
-Te tényleg tökéletes vagy. -mosolygott rám.
 
|
-Ide fentre ebbe az üres térbe is kellene valami szerintem... talán egy kisebb társalgó... -gondolkodott hangosan Bill, azt hiszem szándékosan, hogy visszaterelje a figyelmet magára.
-Talán egy kis asztalféleség és pár fotel... esetleg kanapé, ahol az ember megpihenhet? -kérdeztem vissza.
-Pontosan! Na meg a vendégszoba... Idefent egy van, a földszinten pedig még egy! Egyelőre ha lehetséges, a fenti tervei legyenek készen!
-Rendben... milyenre gondolsz? Ez is olyasmi modern, mint a nappali, vagy...
-Nem, ez legyen egy kicsit olyan... hogy is mondjam...
-Otthonosabb, melegebb?
-Igen! Tervezd úgy, mintha magadnak terveznéd, de persze nem akarom, hogy női szoba legyen... Olyanra gondolok, ami mindenkinek megfelelne...
-Meleg színek... és ha jól láttam, fürdője is van...
-Igen! Az pedig harmonizáljon a szobával...
-Zöldes barnás árnyalatokra gondolok...
-Tökéletes!
-Hozzá is látok...
-Rendben! És mire végzel, kész lesz a vacsora is! Ha jól tudom, ma Tom főz!
-Tom? -esett le az állam, majdnem a padlóig.
-Igen! -mosolyodott el- Többet tud, mint hinnéd, én imádom a főztjét! Akkor vacsoránál találkozunk! -kacsintott, majd elvonul, én pedig a vendégszobába vettem az irányt. Az ágyon telepedtem el és végignéztem a szobán, erősen koncentrálva valami jó ötlet után. A kezem mintha újra magától mozgott volna, nem sok kellett egy újabb tervhez, majd a fürdő és a szobához tartozó kis erkély vázlata is lassan elkészült.
-Hm... a vacsora tálalva szépségem... -bámult rám az ajtóból Tom pontosan úgy, mintha én lennék a vacsora.
|
Alig hittem el hogy megcsókolt....másfél nap után! De a varázs nyomban el is múlt, ahogy újra megszólalt.
-Tündérke, ha ennyire jó fantáziád van miket tudnál rólam fantáziálni ha egy kicsit kevesebb ruha lenne rajtam...?-nézett rám elképesztően pimasz vigyorral az arcán, és azt hiszem az enyém nem árult el mást mint a legnagyobb döbbenetet. Olyan vörös lehetettem mint egy pipacs mező és most egyáltalán nem tudtam leplezni előtte. És ahogy láttam baromira élvezi ezt a fajta hatást. Jól éerezet magát én viszont nem. Akartam őt, de nem így..küzdjön meg értem, ne pedig az első adandó alkalommal teperjen le.
-Muszáj ezt? -húztam el a számat látványosan, persze hogy azért még is csak mentsem valamennyire a menthetetlent.-Vissza kérhetném a terveket? Már ha úgy se akarsz segíteni akkor legalább ne hátráltass. Nem áll szándékomban hónapokat élvezni a „vendég szereteteket”.-kaptam ki hirtelen kezéből a papír és a rosszindulat sugárzott rólam, de ő meg se moccant, még az arcán se láttam egy csöppnyi döbbenetet se. Kikészít ez a pasi!!
-Az attól függ mennyire leszel el foglalva..velem!-pislogott ártatlanul egy cseppet se érdekelve a kétértelmű fogalmazás, de mire válaszoltam volna a telefonja kezdet el zenélni így már arra figyelt. Én csak egy szemforgatós pofát vágtam inkább. Ő mosolyogva vette fel a telefont és hangos kacagások közepette ott is hagyott. Sejtelmem sincs hogyan fogom kibírni ezt az idilli pár hetet vele! Tom hála nem jött vissza, de Bill igen így a tervek amiket eddig készítettem Billnek teljesen megfelelt, kezdtek megvalósulni és tudtam rendesen is figyelni. Még is volt párszor, hogy a hátam mögé vagy oldalra lestem vajon merre lehet. De se híre se hamva nem volt Tomnak, ami valahol megnyugtatott valahol meg nem! Még is a munka volt a lényeg, ami kezdetét vette, és valahol (nagyon mélyen!) örültem, hogy nincs a közelemben a tébláboló iker egyik fele. Bill kedvesen rám mosolygott a felső emeleten a folyóson.
-Ez Tom szentélye, nem igazán szereti ha bárki is zargatja..-ment el a bizonyos ajtó előtt.
-Tapasztaltam..és akkor ez azt jelenti, hogy nincs is szüksége átalakításra?-kérdeztem és valahogy több remény csengett ki hangomból, így Bill értette a célzást és sejtelmes mosollyal válaszolt.
-Hát...majd Tom eldönti. Ez nem az én dolgom...de gyere addig megmutatom az én szobámat...Ott lesz mit változtatni..-és már fordult is, hogy tovább menjen a folyosón. Én egy pillantást még megkíséreltem az ajtó felé, de a fantáziám egyből beindult, ahogy kell és inkább gyorsan követem őt. El sem mondom inkább, hogy milyen kétes képek jelentek meg a fejemben, mi mindent tudnék abban a szobában Tommal csinálni...
|
-Ó... úgy látom, már jártál itt... -nézett a földön heverő bőröndjeimre.
-Hát igen... majd később kipakolok, most nagyon benne vagyok a rajzolásban... elmondanád, hogy neked mik a terveid az étkezővel és a nappalival kapcoslatban?
-Az öcsém nem mondta el, mit szeretne?
-De igen... azonban ketten laktok itt...
-Hát jó... -mosolyodott el és lementünk az étkezőbe- Semmi nagy elképzelésem sincs... egyszerű formák és színek, olyasmi, mint a konyha... az nagyon tetszik... szerintem úgy nézne ki, ha passzolnának egymáshoz... Fázol? -nézett libabőrös karomra.
-Nem... csak... te... mintha a gondolataimba látnál... -kaptam el a tekintetem és leültem az asztalhoz egy újabb lappal.
Miközben Tom csak mesélt és mesélt, kezem szaporán járt, húzta a vonalakat, satírozott, színezett és meg sem állt, míg a terv nem lett a legmegfelelőbb... Annyira egy rugón járt az agyunk, hogy úgy éreztem magam, mintha saját magamnak terveznék lakást.
-Isabel... ez nagyon jó lett! -állt meg mögöttem és fölém hajolt, hogy jobban lásson- Fönyeremény vagy, én mondom...
-Köszönöm... -pirultam fülig- Azt hiszem, jöhet a nappali...
-Rendben, de utána pihensz és én pedig segítek kipakolni...
-Oké...
Most a nappaliba vettük az irányt és ahhoz képest, hogy Tom mindent képes lett volna az öccsére hagyni, be sem állt a szája.
-Ez lenne az... -adtam a kezébe a lapot, amikor a nappali tervével is készen lettem- Persze ez csak vázlat és ha valami nem tetszik...
-Tökéletes... -húzott magához és megcsókolt- Tökéletes... -harapott az alsóajkába...
|
-Örülök, hogy tetszik - mosolyogtam rá megkönnyebbülten.
Tényleg jól esett az elismerése, de őszintén szólva a megkönnyebbülésem valódi oka az volt, hogy Tom teljesen normálisan viselkedett velem. A reggeli gúnyos pimaszságának nyoma sem volt, úgy tűnt, az álmos Tom és a mostani Tom között óriási különbségek vannak. Persze, még mindig bármit megadtam volna azért, hogy a fantáziaképeimet valóraválthassam vele, de eszem ágában sem volt a tegnapihoz hasonlóan leégetni magam előtte, így inkább igyekeztem én is a leghétköznapibban viselkedni.
-Ez olyan, mintha a gondolataimban olvastál volna... - pillantott még egyszer a tervrajzra, halvány kis mosollyal az arcán, majd átnyújtotta nekem.
-Sajnos a gondolatolvasás nem az erősségem - nevettem fel. - Csupán egyezik az ízlésünk.
-Hidd el, nagyon zavarba jönnél, ha belelátnál a fejembe - közölte az arcán azzal az ismerős félmosolyával. Egy pillanat alatt ismét zavarba hozott, de egyáltalán nem olyan bunkó stílusban, mint tegnap. Ez inkább aranyos volt.
Tom egy laza mozdulattal felugrott a konyhapultra, majd egy ott heverő fakanalat kezdett forgatni az ujjai között. Úgy tűnt, mint aki nagyon gondolkodik valamin, majd hirtelen felkapta a fejét és vigyorogva nézett rám.
-Még meg se mutattam a szobád! - azzal leugrott a konyhapultról. - Gyere, az emeleten van! - mutatott a lépcső felé a fakanállal, majd nevetve visszarakta a helyére, a kezem után kapott és elkezdett maga után húzni.
|
-Heló Tündérke... -mosolygott rám halványan... az öcsém már vár! A konyhában van, de nem sok ideje van, úgyhogy kapkodd azokat a csinos lábaidat!
-Öhm...
-Én is sietek haza, lenne pár ötletem a szobámmal kapcsolatban!
-A szobáddal? Azt hittem, az tiltott zóna a számomra.
-Az is... de nem sokáig... -kacsintott rám, majd magamra is hagyott.
Vetettem mégegy pillantást a házra, mely világos sárga színárnyalatokban pompázott, tipikus barokk stílusú villa volt, hófehér babos korlátokkal, élvezet lesz ötvözni a modern stílust a klasszikussal.
Bill kedvesen fogadott a konyhában és kezdetét vette hivatalosan is a munka. A ház többé kevésbé jó állapotban volt, egy kis felújításra volt csak szükség, hogy otthonosabb és személyesebb legyen. Billel nagyjából egy rugóra járt az agyunk, a modern stílust favorizálta jobban ugyan, de tetszettek az elképzelései. Amint ő is magamra hagyott, elfoglaltam a vendégszobát, a bőröndöket csak ledobtam az ágy elé és azonnal dolgozni kezdtem. Elsőként a konyha, az étkező és a nappali alaprajzát vettem szemügyre, úgy terveztem, modern lesz és színben harmonizálni fognak. Pasztell színekben, például a barna, bézs, vajszín, egy kis arany is talán és persze fehér és fekete. Fogtam a terveket és a színes ceruzáimat és a konyhapulthoz ültem. Egy órával később már a kezemben tartottam a konyha teljes tervét és bevallom, büszke voltam rá, úgy éreztem, eltaláltam.
-Hát ez fantasztikus Tündérke... -rémisztett halálra Tom hangja a hátam mögül.
-Tom... -kaptam a szívemhez.
-Ne haragudj... -nyomott el egy mosolyt- Na mutasd csak! -kapta ki a kezemből a papírt és szemügyre vette- Igen... igen, ez lesz az! Ezt így hagyd, tökéletes!
|
Tudtam, hogy sürgősen távoznom kell, és a lehet leggyorsabb léptekkel. Miután köszönés nélkül hagytam ott a házat, hisz a másik testvértől már elbúcsúztam, Tomtól pedig nem állt szándékomban, ez volt a legokosabb döntés. Most még az sem zavart, hogy a tömegközlekedés ismét pocsék volt. Csak haladtam előre. Miután bezártam magam után az ajtót tudtam, hogy ez nem mehet így tovább. Tom akár próbálkozott, akár továbbra is játszani akarja kisded játékát, nekem erősnek kell lennem és a lehető leghűvösebben fogadni őt. Ajhh de hogyan, hisz már az első adandó alkalommal, hogy hozzám ért, úgy nyögtem fel mintha szeretkeztünk volna....jesszusom ez már beteges. Sürgősen el kell foglalnom magamat, lássuk inkább azokat a jegyzeteket. És azok valóban lefoglaltak...Másnap arra keltem, hogy az egyik jegyzet nyomja az oldalamat. Mámorosan kikászálódtam az ágyból, elfogyasztottam a lehető legkevesebb mennyiségű reggelimet és újra a terveket néztem át. Mikor is a telefonom rezgése billentette ki az összpontosításból.
-Tessék. Isabella Blau!-fújtam ki szememből egy hajtincset.
-Jó reggelt!Bill Kaulitz vagyok! Remélem gondolkodott a tegnapi kérésemen.-csapott bele a közepébe. Hát most erre mit válaszoljak?
-Nos mivel nem igazán hiszem, hogy lenne más választásom, így igent mondok. De a feltételeket majd maguknál megbeszéljük..-vettem rövidre a beszélgetés, mert amúgy sem értettem ez miért nem ér rá később.
-Rendben, akkor várom délután...vissza hall!-és már ki is nyomta, én pedig csak néztem a készüléket. Ez most mire is volt jó? De úgy voltam vele nem is lényeges. A délelőtt gyorsan eljött, bepakoltam kellő mennyiségű ruhát két bőröndbe és délután 4 órakor azokkal, na meg a tervekkel felvértezve indultam el Hamburg másik végébe. Mikor odaérve a csengőt megnyomtam és egy újabb hosszabb perc telt el, hogy meglássam valamelyiket, képzeletben már mindent eldöntöttem. A lehető legkíméletlenebb leszek az idősebb Kaulitzal, nem engedem, hogy felhúzzon, hogy bábként rángasson, még akkor se ha az életem múlik is rajta. De ahogy megpillantottam az előttem álló Tomot minden kihullott az agyamból. Meg sem ismertem ezt a fickót, aki itt állt előttem....
|
A levegő hirtelen fülledt lett és én alig kaptam levegőt. Nem tudtam tovább tiltakozni, Tom esélyt sem adott rá. Túlságosan is jól tudta, hogy mi kell egy nőnek. Mintha a fejemben olvasott volna... Minden egyes mozdulatába beleremegtem és egyre többet akartam.
Azonban ő csak játszott velem. Néhány másodperc múlva - amikor gondolom már kiszórakozta magát - nevetve elhúzódott tőlem, majd megjátszott csalódottsággal nézett a szemembe.
-Azt hittem, nehezebb dolgom lesz. Nem tűnt ilyen könnyűvérűnek.
-Tessék? - kérdeztem vissza meglepetten. Szavai pofonként csapódtak az arcomba.
Tom ismét felnevetett, ám ezúttal sokkal gúnyosabban.
-Maga lakberendező. Nem azért vettük fel, hogy kikezdjen velem. Csupán ebből gondoltam, hogy valamivel nehezebb dolgom lesz, ha magamra akarom irányítani a figyelmét. Úgy látszik, tévedtem - vonta meg a vállát hanyagul, miközben arcán ott bújkált az a levakarhatatlan pimasz mosoly.
-Először is, maga kezdett ki velem és nem fordítva! Másodszor... - zúdítottam rá idegesen mondanivalómat, azonban Tom félbeszakított.
-Hé, nyugodjon le. Én csak szórakoztam - intett le vigyorogva. - Ártatlan játék volt, egy kis unaloműző... Ha komolyan akarnék magától valamit, azt nem így fejezném ki. Nem rontok ajtóstul a házba két perc ismeretség után. A valóságban nem mennek ilyen egyszerűen a dolgok, Tündérke - kacsintott rám, majd sarkon fordult és elindult lefelé a lépcsőn. - Ja, és inkább tegezzük egymást, ha lehet! - kiálltott még fel, majd végleg magamra hagyott.
Én, pedig csak álltam ott a lépcső tetején, teljesen megsemmisülve. Hogy lehettem ilyen buta?
|
Az érzés villamcsapásként ért, majd arra eszméltem, hogy férfias kezei a derekamra csúsznak és szorosan magához húznak.
-Nem menekülhetsz el előlem..- éreztem a fülemben kellems leheletét és borzongás futott végig testemen.majd egy mordulást is hallottam és rájöttem azért csinálta mert a fejemet önkéntelenül is a vállára hajtottam és úgy élveztem tovább nyakcsókjainak bóditó hatását.
Azon gondolkodtam vajon hány lány részesült már ilyen kényeztetésben általa és hirtelen egy ici-pici féltékenység fogott el de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot. Hiszen mi közöm nekem ehhez...Egy fuvallat térített észhez és ki akartam szabadulni a karjaiból, de Ő megérezhette ezt mert szorosabbra fogta kezeit rajtam közelebb húzva ezzel magához. Már épp nyitottam volna ki a számat tiltakozásképppen amikor hirtelen megéreztem hogy a fogai karcolják nyakamat amit nyelve követ...
|
Ha azt hittem, a ház lesz a vesztem, nagyot tévedtem pár perccel később. Éppen a lépcsőn botorkáltam le, zavaromban semerre sem mertem nézni, amikor is Tom jelent meg közvetlenül előttem.
-Hé hé.. na de hölgyem! -ejtette ki az utolsó szót maró gúnnyal a hangjában, amiből már kezdett elegem lenni. Hogy lehet valaki akkor is kívánatos, amikor gúbyolódik, ráadásul történetesen pont engem...
-Bocsánat... -néztem fel a szemeibe, de el is kaptam a tekintetem.
-Nagyon elmerült, hogy észre sem vesz... -biggyesztette le alsóajkát.
-A tervek miatt! -vágtam rá meggondolatlanul.
-És eddig mire gondolt, ha szabad tudnom? -hajolt egyre közelebb és közelebb, bepréselve engem a korlát és saját teste közé. ő egy lépcsőfokkal lejjebb állt, de még így is magasabb volt nálam, igaz csak pár centivel.
-Kérem... eresszen...
-És ha nem?
-Istenem Tom! -kaptuk a fejünket a harmadik hang irányába- Ereszd el szerencsétlent, vagy máris el akarod ijeszteni? Bocsásson meg neki, írtó faragatlan a bátyám!
--Maga bizonyára Bill lesz! -sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
-Még nem úsztad meg... -súgta a fülembe Tom, gondosan végigsimítva fülcimpámon közben az ajkaival, amitől a hideg kirázott és újfent bizseregni kezdtem.
Bill udvariasan köszöntött, mégegyszer körbevezetett és most tudtam figyelni is, ugyanis Tom valamerre eltűnt, ha jól láttam a konyha irányában. Jegyzetelgettem, csüngtem Bill szavain, nagyon jó ízlése van, hasonló elképzeléseink voltak, és biztos voltam benne, ha nem lenne elfoglalt, maga csinálná az egészet.
-Akkor holnap átjönnék pár ötlettel, rendben? -fordultam felé az erkélyajtóban.
-Rendben... sőt... szeretném, ha a munkálatok idejére ideköltözne! -pofoncsapásként ért a kérése- Véleményem szerint, sokkal egyszerűbb lenne, ha jól tudom, a város mésik felében lakik...
-Igen, valóban...
-Nos mit szól?
-Nem is tudom... - bizonytalanodtam el és Tomon járt az eszem. Mi lenne, ha itt laknék? Apokalipszishoz tudnám hasonlítani azt a képet, mely lelki szemeim előtt jelent meg.
-Gondolja meg...
-Rendben! -hallottam egyszercsak saját hangomat és mire feleszméltem, már egyedül ácsorogtam ott, miután Bill elköszönt, mondván, egyedül is körbe kell járnom a házat, hogy zavartalanul fantáziálhassak. A probláma csak az volt, hogy sokkalinkább fantáziáltam máson, mint a házon. Másvalakin, hogy egész pontos legyek.
-Na mit mondtam... -termett Tom a hátam mögött hirtelen és puha húsos ajkait a nyakamon éreztem...
|
[124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés