Új bejegyzés Frissítés

2011.10.07. 22:17 nyusziful84

Tom kissé fájdalmasan vigyorogva lépett be a házba anyám pedig egyből leültette, kedveskedett neki, ő pedig báj vigyorral az arcán élvezte. Szem forgatva, de boldogságban úszva mentem vissza a kocsihoz..pont akkor ért vissza apám és a húgom. -Kicsim...-ölet át apám szorosan magához húzva... -Szia apa...de jó látni téged..-bújtam hozzá. -Kié ez a monstrum, csak nem hoztál valakit?-engedett el és így a húgomhoz tudtam lépni. -Szia Samy..pusziltam meg a húgom, majd apára néztem..-Nem, az az igazság, hogy a munkaadómmal jöttem, Tommal. Bent van, menjünk be..-igyekeztem beljebb a húgommal kézen fogva. Nem nagyon akartam látni apám arcát, se a kérdéseire válaszolni. Amikor beléptünk Tom még mindig anyámmal csevegett és a kutyát pikszirozta...nevetségesen néztek ki, de nem adtam jelét ennek, pedig nagyon kikívánkozott belőlem. Annál inkább voltam viszont kíváncsi apám és Tom első reakciójára. -Szóval te lennél Tom?-állt meg az említett előtt és kegyetlenül végig mérte. Mire Tom mint akit puskából lőtte egyből vigyázz állásba vágta magát és mint egy rendes katona majdnem, hogy szalutált is..Na igen, apám lehet, hogy kinézetre nem az az elvetemült, de szereti biztonságban tudni a családját. Majd jött a húgom, aki ahogy meglátta Tomot akkorát visított, hogy azt hittem mind megsüketülünk... -Jesszusom...mi az isten van!-néztem rá rosszallóan, és akkor esett le...rajongó. -Bocsánat..-sütötte le szemeit, mire Tomra néztem bocsánat kérően. Így a helyzet gyorsan rendeződött és már senki nem törődött azzal ki is Tom..majd anyám megmutatta a szobáinkat...ami egymás mellette volt található..én a régi szobámba kaptam helyet, míg Tom a vendégszobát kapta meg. Ami közvetlenül az enyém mellett állt.. Rég voltam itt és kicsit ücsörögtem merengve mikor kopogtak. -Gyere..-szóltam ki és megláttam az ismerős fonatokat, mosolyogva néztem ahogy belép az ajtón. -Nem akarsz meggyógyítani?-lépkedett közelebb bűnbánatosan. -Miért, mid fáj?-érdeklődtem mosolyogva és már előttem állt vagy is inkább tenyerelt az ágyon felém magasodva. -Megcsíptek...és fáj...-nyögte közel a nyakamhoz és teljesen kikészültem tőle. -Mi, egy darázs?-érdeklődtem félvállról. -Nem egy óriási pók...kiszívnád?-nyelt egyet és már el is röhögte magát, ahogy én is..... -Te hülye vagy...-csaptam vállára, majd letérdel elém röhögve végül rám vetette magát.

2011.10.07. 21:45 Boo

-         itt jobbra- mondtam,mikor már Ulmban voltunk.- majd ahol tudunk balra,és a 7. ház lesz jobb kézre a szüleimé.- ültem feljebb az ülésben -         Tündérke. Felcsaptál oktatónak?- nevetett fel,mikor jobbra kanyarodott- mert úgy hangzott tőled az utasítás… mondjuk egy ilyen csinos oktatót én is el tudnék képzelni magam mellé- kacsintott,majd amikor betette kettesbe a sebességet,a kezét a combomra csúsztatta -         Tom- vettem le a kezét,majd az övemet kapcsoltam ki,és épp hogy megálltunk a fehér-barna kis ház előtt,én mint akit puskából lőttek ki ismételten,úgy robbantam ki a kocsiból- mindjárt,mindjárt- nevetve nyúltam be a kapu kis rácsán,hogy a kulcsot elérjem,és nyitottam a kaput- Daisy- guggoltam le,és megdörzsöltem a kiskutyám fejét,aki csak boldog mozgott a kezeim alatt   Tom csak mosolyogva figyelte az eseményt a falnak támaszkodva. Majd óvatosan körbe nézett,hogy esetleg fotós nincs e a környéken,vagy a szomszédok nem látták e meg.   -         Isabel?- lépett ki édesanyám Daisy ugatására,és mintha egy kicsit meg is hatódott volna -         Anya- mosolyogva álltam fel,és szaladtam felé- hiányoztál,nagyon -         Te is nekem- simogatta meg a karomat,mikor eltolt egy kicsit magától,hogy jobban szemügyre vegyen- na és ki az a fiatal ember ott a kapuban? Nem mer beljebb jönni? -         Ő az egyik főnököm. Az ikrével lakik együtt,és a házukat én újítom fel- pillantottam én is hátra- hé Tom! Ne félj,nem harap… bár… kifejezetten bukik a bő ruhás fonott hajú srácokra- nevetve kacsintottam rá,majd megvártam még megmozdul felénk -         Haha… nagyon vicces,mondhatom- morgott- jó napot asszonyom. Tom Kaulitz- nyújtotta a kezét édesanyámnak -         Asszonyom?- vonta fel a szemöldökét- Margaret- mosolygott -         A többiek?- mentünk beljebb -         Apád elment a húgoddal a boltba. Nem sokára jönnek. Bár… későbbre vártunk titeket egy kicsivel- tett a konyhaasztalra két poharat -         Tudtad,hogy a kutyád nemsokára elleni fog?-suttogta a fülembe Tom,mikor anya hátat fordított nekünk- alig várom,hogy majd te is szülj egy picit… mondjuk egy kis Tomot- harapta meg a fülcimpám észrevétlenül,és erősen a csípőmbe kapaszkodva húzott egy kicsit magához,hogy megérezhessem a merevedését -         Fogd vissza magad- csíptem meg egy kicsit a péniszét,mire ő egy egész halk kis nyüszítést adott ki- vendégségben vagy,és nem otthon. Nem lesz szex- dobtam egy gyors puszit a szájára- jó fiú- mosolyogtam,majd elengedtem,és besegítettem édesanyámnak -         Gonosz kis spiné- dünnyögte az orra alatt,és a férfiasságát dörzsölte meg,hogy kevésbé fájjon a csípésem

2011.10.06. 21:24 Agnusdei

-Ha duzzogsz, visszafordulunk! -mosolygott rám. -Nem én kértem, hogy gyere el... -Büntibe akarsz kerülni? -Megijedtem... -néztem ki az ablakon az elhaladó fákat nézve, mire azt vettem észre, hogy lelassít és lehúzódik- Mit... -Te akartad! -kapcsolta ki a biztonsági övét és már ajkaimra is tapadt. Az ölébe húzott, már amennyire ez lehetséges volt és falta ajkaimat, majd a nyakam ívét cirógatta. -Tom... -Hm? -Most... most kivételesen tényleg fáj... -Jézusom ne haragudj! -engedett el, hogy visszestem a helyemre. -Áh... -néztem rá neheztelve. -Ne harahudj... -nyelt nagyokat- Egy pillanat... -szállt ki  kocsiból és tett néhány kört körülötte mélyeket lélegezve. Akármennyire is kívántam Tomot, egy gonosz kis lényecske bennem örömmel nézte, ahogyan kínlódik, hoyg lenyugtassa magát.

2011.10.06. 19:51 nyusziful84

-Hogy mit akarsz?-kérdeztem óriásira nyitott szemekkel. -Veled menni...azt mondtad kezdjünk új lappal, hát azt teszem...és az új lap azt is takarja, hogy meg ismerjem a családodat is. Vagy nem szeretnéd?-fonta össze kezeit a mellkasán, majd Billre pillantottam, aki már mosolyogva biccentett egyet, szinte láthatatlanul. -Rendben van, felőlem...-tártam ki karjaimat, legalábbis az egyiket, a másik még mindig fel volt kötve. Tom öröm ujjongásba hozzám sietett és megfogva arcomat megcsókolt.. -Helyes...amúgy is kell neked a segítség...-cirógatta meg az arcomat majd ellépett tőlem. Billre néztem ismét, aki csak sokat tudóan somolygott. Én pedig mosolyogva ráztam a fejem.....Tom megakarja ismerni a szüleimet! De ők vajon mit fognak hozzá szólni? Apám Mattiäs kellemetlen incidense után legszívesebben puskával lőné a férfiakat körülöttem. -Holnap indulunk Tom...-hagytam ott az ikreket a konyhában és vissza ballagtam a szobámba. Tom izgatott volt, de próbálta leplezni, Bill segített összepakolni. És másnap reggeli után indultunk Ulmba, ahonnan származom. Tom kocsijával mentünk, miután magunk mögött hagytuk Billt, aki a lelkemre kötötte hívjam amint megérkeztünk, bele vetettük magunkat az igen csak hosszú útba. 4 kemény óra, ennyit még sose tartózkodtam egy huzamban Tom mellett de kíváncsian vártam mi sül ki belőle. Eddig rendben volt minden, nevettük, poénkodott, irtó helyes volt. Már nem volt sok hátra, kb. úgy 1 óra az útból de nagyon kellett már a mosdóba mennem... -Tom megtudnunk állni?-néztem rá kissé zavartan. -Persze, baj van? Fáj valamid?-kérdezte aggódva, majd lefordult az egyik közelebbi benzinkútnál és megállt. -Nem, csak pisilnem kell....de nagyon..-vágtam ki az ajtó és úgy iramodtam meg mint akit lőnek. Ideges is voltam, hisz nem jelentettem be a szüleimnek, hogy vendéget viszek, ráadásul egy férfit...egy igen vonzó férfit. Megkönnyebbülve lépkedtem vissza a kocsihoz, Tom kacagva állt neki dőlve a kocsinak. -Mi ilyen vicces...?Elárulod?-néztem rá kissé rosszallóan. -Semmi csak úgy rohantál, hogy utolsó lehetett volna érni...-nyögte két kacagás között, én pedig a sértetett játszva ültem vissza az ülésre, ahova ő is csatlakozott.

2011.10.06. 16:00 Boo

A szobában félhomály uralkodott,és már lassan egy órája,hogy megy egy film. De egyikünk se tudja miről szól- vagyis Tom igen,mert ő már látta- ugyanis épp egymással vagyunk elfoglalva. Csókolózunk,csak hogy pontosabb legyek.   -         Tom,Tom… várj- nyögtem egy két szájra puszit követően,és a kezemet a vállára tettem -         Mi az? Fáj valahol?- kapott a kezemhez -         Nem, dehogy… nem tudom miért kérdezed folyton ezt,akárhányszor eltollak magamtól- mosolyogtam rá -         Mert aggódok…azért. Még akkor is,ha női gondokról van szó- támasztotta meg a fejét,és a kezét a hasamon keresztül csúsztatva a csípőmre tette   Csak percekig feküdtünk,és mind a ketten gondolkodtunk. Hogy Tom min,az fogalmam nincs… de én azon,hogy én magam se tudom mit higgyek. Hogy mit akarok,mi legyen velünk. Talán túl hirtelen csöppentem mindenbe bele,és tényleg nem lennék túl a múltamon?   -         mi a baj tündérke?- simított el egy tincset az arcomból -         lehet nem fogsz annak örülni amit most mondok… de…. nem tarthatnánk szünetet?- néztem rá félve -         szünetet?- döbbent meg -         bocs…rosszul fejeztem ki magam. Nem,nem szünetet… hanem inkább… kezdhetnénk mindent elölről,és lassan. Ismerkedünk,meg ilyesmik. Nem kellenek randik,virágok,meg hogy csöpögj a nyáltól. Ezeket utálom… légy önmagad,és csinálj úgy,mintha fel akarnál szedni. De nem egy éjszakára,hanem… -         nem egy éjszakára kellesz,ezt te is nagyon jól tudod- folytotta belém a szót- és rendben. Kezdjünk mindent előlről. Tom vagyok- nyújtotta vigyorogva a kezét- Tom Kaulitz -         hülye- nevetve löktem el a kezét- komolyan beszélek – néztem a szemeibe -         én is- suttogta- de azért csókot adhatok bármikor?- pislogott rám nagyokat -         na jó…nem bánom- karoltam át a nyakát,és lehúztam egy csókért   Aznap még nála aludtam, nem igazán akart elengedni,de a következő pár napban a sajátomban töltöttem,és tényleg mindent tiszta lappal kezdtünk. Bill csodálkozott, és még mindig látni az arcán,hogy fél egy kicsit, de a szemeiben látom azt is,hogy boldog. A munkálatok egész szépen haladnak. Bár dolgozni még a munkások se engednek, nem még Tomék, így csak járkálok, vagy épp fekszek a lakásban. De ez elég unalmas, ezért úgy döntöttem, felhívom a szüleimet.   -         halo? -         Hugi?- lepődtem meg- itt Isabel. Hogy vagytok? -         Isa… de jó hallani a hangod. Mi jól vagyunk,viszont nagyon hiányzol. Hogy haladnak a munkálatok? Mikor látogatsz meg minket? Milyenek a fiúk?-bombázott kérdéseivel   A húgom,Ann, 2 évvel fiatalabb tőlem. Azonban Ő a fotózásnak él. Imádja a természetet…szinte olyan képekkel van kirakva a szobája is. Vagy negyed órát biztos beszéltünk telefonon,és megbeszéltük,hogy a hétvégén leutazok,hiszen egy kézzel nem tudok mit csinálni,és a bútorok is csak a jövő héten jönnek meg.   -         Fiúk. Beszélhetnék veletek?- léptem ki az udvarra hozzájuk -         Persze- válaszolták egyszerre,amin jót mosolyogtunk -         Nem lenne gond,ha a hétvégét a családommal tölteném? Rég láttam őket… tudjátok,a munkám miatt rengeteget utazok -         Egy feltétellel- szólalt meg rögtön Tom- ha veled mehetek   Nem csak én,de még Bill is meglepődött,és hatalmas szemekkel néztünk az idősebbik Kaulitzra. Most komolyan erre kért… vagy inkább kijelentette?! Vagy csak rosszul hallottam.

2011.10.05. 22:25 nyusziful84

És ahogy ígérte másnap haza is vitt....és nem volt hajlandó elmozdulni mellőlem. Minduntalan magát hibáztat bármit is mondhattam neki vagy akár az öccse... -Szeretlek..-súgta a fülembe ahogy ott térdelt az ágya mellett és a kezemet simogatta....az ágyában igen, mert közölte, hogy nekem itt a helyem. Nem tűrt ellenkezést, és sok választásom nem volt így ott voltam....De hazudnák ha azt mondanám nem élveztem minden egyes percét ennek a kényeztetésnek. -Én is...de ne mond már el minden percben, hogy sajnálod...rendben?-kértem mosolyogva, mire megcsókolt. -Ígérem..kérsz valamit lentről? Kávét, teát, enni...-állt fel mellőlem. -Nem, csak még egy csókot...-csücsörítettem és ő kacagva meg adta kérésemet. -Kis telhetetlenem...-csókolt meg újra. -Csak ki használom az adandó alkalmat...-válaszoltam vigyorogva és néztem ahogy ki megy a szobából, és ahogy Bill meg belép. -Hogy vagy?-érdeklődött mosolyogva és leült az ágy szélére. -A bátyádnak hála rendben....tényleg..-ültem kicsit feljebb az ágyban, a karom még gipszben volt és lesz is egy jó darabig, a testem összes pontja még mindig fájt, de ezt leszámítva nem sok bajom volt. -Nagyon rosszul éreztem magamat...-nézett rám, majd hirtelen a párnát kezdte el babrálni... -Bill mi baj?-kérdeztem, ahogy láttam arcán átsuhanó árnyakat. -Igazán semmi...csak...-nyögte furcsán.-Csak én is megijedtem és...és nem akarom, hogy félre értsd, én örülök, hogy így vagytok Tommal...tudod....de ne vitatkozzatok, akkor mindig...mindig olyan hülyeséget csináltok és feltelek mindkettőtöket....komolyan szereted?-kérdezte hirtelen köntör falazás nélkül. Én pedig a gyors váltástól nem nagyon tudtam megszólalni. -Igen Bill, nagyon...De félek, hogy ő csak az ijedség miatt ilyen most...-néztem bánatosan szemeibe. -Én meg állítom, hogy nem...Tom valóban szeret...még Lizanál is jobban szeret. Nem példának akarom felhozni, de értsd meg ő kissé nehezebb változik meg, nehezebben nyílik meg mint én vagy te..még is veled már az elején másképp viselkedett...szeret, hidd el...-mosolygott győzködve. -Próbálom...és ígérem nem lesz több ilyen...nem igazán szeretnék így járni..-simítottam meg a kezét és ő is mosolygott már, majd végszóra Tom is befutott. -Miről maradtam el?-kérdezte egy tálcával egyensúlyozva és hóna alatt egy rakat dvd tokkal. -Semmiről..-vágtuk rá egyszerre Billel, mire mindketten hangosan felnevettünk.

2011.10.05. 21:45 Agnusdei

-Kicsim! -rohant utánam Tom és mikor meglátott a földön, pánikszerűen, mintha puskából lőtték volna iramodott felém- Kicsim! Válaszolj... Kics... Bill! Bill! Hívj mentőt! -szólongatta öccsét, miközben előhalászta telefonját és hívott segítséget. Percekkel később hangos sziréna visszhangzott az utcában. -Elgázolták! -magyarázta Tom elcsukló hangon a mentősöknek és segített berakni a kocsiba. -Látta a tettest? -Elhajtott... Kérem! Segítsenek! Ő a... a feleségem! -Mindent megteszünk! A fejem zsibogott és eszméletlenül fájt, amikor magamhoz tértem. A karomról és minden más végtagjaimról nem is beszélve. -Tom... -nyöszörögtem alig hallhatóan, mégis az említett a másodperc tized része alatt a látószögembe került és aggodalmas tekintettel nézett rám. -Kicsim! Jól vagy? -Fáj a fejem és... és mindenem... -kaptam volna a fejemhez, de akkor megláttam, hogy a jobb karom be van gipszelve- Mi ez? -Eltört a karod... ráestél... -Micsoda? Mi ez az egész... nem értek semmit... -A lábad szerencsére csak megzúzódott, de pihentetned kell! -Tom! Kérlek, áruld el, mi ez az egész! -Elgázoltak... veszekedtünk és te elrohantál... gondolom jött az az autó és... az én hibám... -Nem a te hibád, felejtsd is el, oké? Szerencsétlenség! -Szeretlek Bella! Hidd el kérlek... amikor megláttam, hogy ott fekszel... -Te sírsz? -nyúltam oda a szeméhez viszonylag ép balkezemmel és letöröltem kibuggyanó könnycseppjeit. -Megijesztettél... de velem minden rendben... a lényeg, hoyg te jól legyél! Holnap hazaviszlek és ott ápolgatlak! -Köszönöm... -hálálkodtam kissé kábán, gondolom az altató vagy a fájdalomcsillapító hatása. -Addig pedig... -állt fel és az ágy mellett árválkodó összecsukhatós ágyhoz lépett- Itt alszom én is... veled!

2011.10.05. 16:44 nyusziful84

-Izabell....!!-harsogta a nevemet a hátam mögött és én félve pillantottam a hátam mögé...-Még is nem lenne egyszerűbb ha el mondanád, mint, hogy rébuszokban beszélsz? Bízz már bennem az isten áldjon meg?-állt meg előttem és nem igazán érdekelt, hogy a munkásoknak kocsányon lóg a szemük. -Nem beszélek rébuszokba Tom? Csak egy egyszerű kérdést tettem fel, még se adtál rá választ..-fordultam el tőle, mire ő durván maga felé fordított a kezemnél fogva és az arcomba üvöltött. -Akkor mond el....áruld már el.-engedett el és merő ellenszenvvel mered az arcomba. Vonásai olyan kemények voltak mint az acél. -Nem lehet...-nyögtem fel fájdalmasan amitől még inkább kiakadt. -Hát ez az...nem kehet...ez a szöveg már unalmas. Mit nem lehet elmondani? Én megtettem, elmondtam neked, te erre sem vagy hajlandó....ugyan olyan vagy mint ő, pont olyan vagy mint Liza...megbízok benned te erre átversz....-fújta a magáét sértetten, én pedig egyre dühösebb kezdtem lenni, főleg azután a bizonyos név után. -Te engem ne hasonlitgas egy olcsó ribanchoz...megértettél Tom Kaulitz? Én igen is szeretlek, megbíztál bennem és én ennek a lehető legjobban örülök, de soha, soha az életemben nem éltem vissza vele, és nem is tenném....ne nevezz annak ami nem vagyok....egyszerűen csak félek...-üvöltöttem rá, mire arca lágyabbá vált, de az enyém nem. Hát ezt akarta!...-Az igazságot akarod Tom? Hát akkor tessék megtudhatod....-néztem rá gyötrődve...-Félek, rohadtul félek attól, hogy átversz, hogy kihasználsz, mert ezt már megtették velem, elhagytak és nem is akár hogy...az esküvőm napján hagytak faképnél...Örülsz? Most már megnyugodtál, hogy tudod?-ordítottam az arcában de ahogy az első könnycsepp legördült az arcomon félre lökve őt menekültem onnan, mi több ki a házból. Rohantam, feltéptem az ajtót, a kaput és megállás nélkül csak szaladtam. A könnyeim potyogtak, nem láttam, nem érzékeltem és abban a pillanatba egy erős ütést érezem a lábaimnál, majd a fejemnél és onnantól teljes sötétség.....

2011.10.05. 15:51 Boo

Ez nem csak egy sima,egyszerű szó. Ezzel nem lehet,csak úgy dobálózni. Én komolyan ezt érzem Tom iránt,de mi van ha Ő nem? Ha csak véletlenül csúszott ki a száján,és csupán jól érzi magát velem,jó partnere vagyok az ágyban.   -         Tom- nyögtem esetlenül,és próbáltam eltolni magamtól -         Mi a baj?- nézett rám aggódva- megint görcsölsz? -         Nem…nem- ráztam a fejem,és kimásztam alóla- csupán… ez nekem most nem megy- túrtam bele a hajamba- ne haragudj- álltam fel,miközben az ingemet igazítottam meg- jó éjszakát- siettem ki a szobából,hiszen nem akartam vele erről beszélni   Amint a szobába értem,a bezárt ajtón lecsúsztam a földre,és halkan sírni kezdtem. Lehet,hogy én kimondtam az érzéseimet,mert én sajnos ilyen vagyok. De Tom nehezen nyílik meg,és egyszerűen nem értem őt. Ki mondta már valaha is ezt a szót? Talán igen,és én nem akarom hallani ezt egy srác szájából a múltam miatt?   „ 18 éves voltam. 3 éve voltam együtt azzal a sráccal,akire azt hittem,hogy Ő lesz a Nagy betűs Ő. Matthiäs. Ballagásom után egy étterembe voltunk mindannyian,és az ajándéka egy eljegyzési gyűrű volt. Álmomba se mertem remélni,hogy egyszer idáig is eljutunk,és megkéri a kezem. De megtette. Ráadásul a saját stílusában. Rá egy fél évre a polgári esküvőre készültünk. Már a terem előtt álltam édesapámmal az oldalamon,de nem jött pontosan. Gondoltam késik-bár ezt inkább a mennyasszonynak kellene- de nem. 2 óra múlva se érkezett meg. A telefonja pedig ki van kapcsolva. Nem is tudom mi volt a legrosszabb. Az,hogy nem mentem hozzá,vagy hogy beégtem a meghívottak előtt,még ha csakis családtagok,és a legjobb barátok lettek meghívva. De azt hiszem…a hatalmas űrt és fájdalmat a szívemben nem előzhette meg semmi…”   -         … és kimondtam neki,hogy szeretem,erre otthagyott- járkált fel,alá Tom testvére szobájában -         Csodálkozol?- nézett rá Bill a magazin mögül -         Miért is? Megbántottam azzal,hogy ezt tényleg így gondolom? Az isten szerelmére… még vacsorázni is elvittem,egy randira… érted?- hadonászott- mellesleg nem tennéd le azt a rohadt újságot,és segítenél?- kapta ki az említett tárgyat öccse kezéből,és a szoba másik végébe dobta -         Attól mert te idegbeteg vagy,még a dolgaimat nem kéne dobálnod- puffogott Bill- meg arra nem is gondoltál még sose,hogy azért ez egy olyan szó,ami nagy hatással van egy emberre? Főleg olyanra,aki éppenséggel beléd van zúgva? -         De hát nem játszok basszus…ááá… fene enné meg a nőket,meg azt is,aki teremtette őket- duzzogva vonult ki Tom,amin Bill csak nevetett   Újabb napok teltek el,és a fürdőszobán már az utolsó simításokat végzik a munkások. A konyha és a nappali is,mivel szinte egyszerre lett hozzákezdve, holnapra,legkésőbb holnaputánra kész lesz. És már csak a szobák maradnak a kerttel együtt. Tommal azóta nem beszéltem. Látom rajta,hogy feltenne egy kérdést, de nem akarom hallani. Ráadásul nem is aludtam azóta szinte semmit. Talán ha 1-2 órára le tudom hunyni a szemem. Bill pedig állandóan járkál ki-be a lakásba. Gondolom, mivel ő a fő személy a bandájukban, több dolga is akad.   -         Bell- zárta be az egyik szoba ajtaját Tom- beszélhetnénk?- suttogta -         Nem akarok beszélni Tom. Amint látod,dolgozom… ezért vagyok itt.- néztem mereven a falat,amit épp festettem már kora reggel óta -         De én tudni akarom, hogy miért mentél el,miután kimondtam neked azt a szót.- állt meg szorosan mögöttem,hiszen éreztem ahogy a levegőt rám fújja -         Tom… már mondtam- fordultam felé nagyot sóhajtva,és ki akartam kerülni,de nem engedett -         Elegem van már,hogy folyton csak menekülsz- fogta meg a karomat- mit ártottam neked?miért fáj az,hogy ki mondom neked azt,hogy szeretlek? Mert így van- nézett rám dühösen -         A fenébe már – rántottam ki a kezemet- tudod te hogy mit jelent ez a szó? Tudsz te valamit is múltamról? Kérdeztél róla valaha is? Semmit… semmit nem tudsz rólam,azon kívül,hogy én vagyok a lakberendeződ és az ágyasod- vetettem oda szárazon,és mielőtt még elsírtam volna magam, lementem a konyhába,hogy megnézzem, nem kell e ott segítség

2011.10.04. 22:12 Agnusdei

Végül az egyik dobozhalmon kötöttünk ki nevetve és már nem sokáig maradt Tomon a nadrágja. Még az sem érdekelt minket, hogy mivel üres a szoba, valószínűleg visszhagzik a hangunk, csak szenvedélyesen szerettük egymást. -Szeretlek! -nyögte Tom egy nyakcsók közepette, amikor próbáltuk visszaállítani légzéseinket normálisra. Ezt nem lehetett félre hallani, a visszhangok is megerősítették. Tom kimondta nekem, hogy szeret?

2011.10.04. 21:26 nyusziful84

Nos a munka inkább hasonlított két óvodás játékára, mint komoly munka végzésre. Még se bántam. Figyeltem ahogy hátán és karján az izmok szépen, ívesen meg-megfeszülnek, hátának szép íve meggörnyed, meztelen felső teste és az az egy szál farmer nadrág, ami a dereka aljáig csúszott se segített a koncentrálásban..De azért néha húztam egy két vonalat a látszat kedvéért... -Nem haladtál túl sokat...én hamarabb középre érek..-fordult felém és így sikeresen lebuktam. -Honnan veszed?-kérdeztem somolyogva miközben néztem, ahogy felém lépked..meztelen testén végig futottak a vízcseppek és nekem nagyot kellett nyelnem, hogy visszatartsam vágyamat. -Onnan, hogy te húztál két vonalat, míg én már a fél falat tele festettem....-mutatott az ő térfelére majd az enyémre. -Nem is igaz...csak..-nyögtem fel ahogy ledobta kezéből az ecsetet és a frissen mázolt falhoz nyomot...-Mit csi...-sikítottam fel, de egy csókkal elhallgatott....Csókjai teljesen át vették felettem az irányítást, kezeimet körbe fontam a nyakánál és lábaimat átvetettem derekán.... -Össze kentem a falt....tiszta festék vagyok...-pusziltam nyakába, mire jó ízűen felnyögött... -Kit érdekel...legalább egyedi lesz...-lépett el a faltól és elnevette magát. -Mi az?-kérdeztem és arra néztem amerre ő is. -A feneked formája ott van a falon...-kacagott teli szájjal...-ez határozottan tetszik...-vihorászott és én sem tettem mást...baromira hülyén nézett ki az egész, de nem érdekelt....

2011.10.04. 18:05 Agnusdei

-Ígérj meg nekem valamit Tom... -Mit? -Nem kell nekem örök fogadalom, üres ígéret, csak az, hogyha már nem akarsz, mondd meg... ne játssz velem! -Nem játszok... na és most! -cuppantott ajkaimra- Mi a feladat? -A szobádat terveztem, de... -Akkor lássunk hozzá... -indult kifelé. -Tom! -szóltam utána- Kicsim? -mosolyodtam el. -Édes, kicsi egyetlen Bellám... -lépett vissza mosolyogva és magához vont- menjünk dolgozni... ugyanis lenne még pár kívánságom... -csókolt meg szenvedélyesen... -Sze... -Hm? -kapta fel a fejét. -Semmi... -bámultam le a cipómre- Menjünk! Eldöntöttem, többé nem mondom ki neki azt a szót. Totál hülyét csinálnák magamból, másrészt már egyszer kimondtam. Most megvárom, míg ő lép valamit...

2011.10.04. 12:20 nyusziful84

-Hát ha én kellek, akkor ő miért van itt??-téptem ki kezeimet a kezéből és megálltam háttal neki. -Úgy beszélsz mint aki féltékeny?-állt szorosan a hátam mögé, és ezzel csak rontott a helyzeten. -Valóban?-pördültem meg álltamban...-Te pedig pont úgy viselkedsz mint aki csak játékszernek néz....-vágtam hozzá, ő pedig megütközve nézett rám. -Te pedig úgy viselkedsz mint egy sértett kislány...érdekes, eddig nem panaszkodtál...-vágott vissza magasan felhúzott szemöldökkel, ami a gyengém volt, de most nem, harci kedvemben voltam és nem hagytam, hogy elterelje a figyelmemet. Szemeim szikrákat szórta, és igen olyan voltam mint egy féltékeny fruska. -Hát ez csodás..-csaptam hirtelen mellkasára..-Még én vagyok a sértett...-de ismét elkapta kezemet és szorosan magához húzott, én pedig úgy néztem fel rá mint egy nem is tudom....bántani akartam, de nem tudtam...gyengültem és gyengültem. De hogy ne legyen elég Bill is megjelent a színen. -Áhh bocs..-torpant meg az ajtóban állva mikor látta, hogy kissé félre érthető helyzetben vagyunk. -Gyere.-kaptam az alkalmon és elléptem Tom közeléből.. -Csak azért jöttem, hogy szóljak kirúgtam...elment. A veszélyforrás eltűnt..-közölte nyugodtan majd kacsintva eltűnt. Tom pedig újra előttem állt és a kezeim után nyúlt, hogy nyaka köré ívelje azokat. -Eléggé viccesek vagyunk, nem gondold? Pont úgy viselkedünk mit két hibbant féltékeny idióta...Te is és én is..-simította meg a hátam mosolyogva, amitől az az összehasonlíthatatlan bizsergés újra végig járt. -Tudom..-sütöttem le szemem, de nem hagyta, kezével felemelte fejem és lágyan megcsókolt. -Harcolsz még kis amazonom?-kérdezte a csók után én pedig a fejemet rázva mosolyogtam rá....

2011.10.04. 11:35 Agnusdei

-Mit... -Mi bajod kicsim? -vágott közbe. Kics... kicsim??? Jól hallottam volna? Lehetetlen... de miért is? Tom csak átver nem? Kihasznál... vagy nem? Én már semmit sem tudok... -Semmi... -Látom! Hidd el, fogalmam sincs, mit akar tőlem, azóta nem is beszéltem vele... -Ez nem tartozik rám... -kaptam el a tekintetem. Nem akarom tudni... -A fenébe is! -rázott meg- Nekem te kellesz, én téged sze... kedvellek... -halkította le a hangját a végére, majd mélyen a szemembe nézet, végül gyengéden meg csókolt. Az a csók közvetítette felém minden érzelmét... már az is nagy szó, hogy érez irántam valamit nem? Kedvel... vagy a szeretlek szót nem merte annyira kimondani?

2011.10.04. 11:00 nyusziful84

-Beljebb mehetnénk?-kérdezte mindezt olyan hangsúlyban, hogy a hátamon a nem létező szőr is felállt. -Persze, fáradjon beljebb...-nyitottam ki jobban az ajtót, majd ellépett mellettem közben úgy végig mért, hogy kedvem lett volna szájon vágni, de moderáltam magam és inkább az ajtón töltöttem ki. Jól becsaptam mire a kis hölgy megugrott ijedtében. Előttem halad, de úgy minta mindent ismerne, majd megállt a nappaliban pofavágások közepette. -Még egy ülő alkalmatosság sincs ebben a lakásban?-nézett széjjel szinte undorral az arcán. -De van, ott azok az enyhén koszos dobozok, megfelelnek?...-léptem beljebb én is, majd rámutattam a foltos barna dobozokra. Pont megfelelő lesz a méregdrága kis kosztümjének. Ő csak megvetően végig mért, de nem szólt, én pedig inkább elindultam a konyhába. Követett és ott leült, mintha otthon lenne. Már csak abban reménykedtem, hogy nem kell éttermi szervírozást is a repertoáromba vennem a kedvéért. Megálltam vele szemben karba tett kézzel és érdeklődve figyeltem. És ő nm is habozott... -Szóval maga az a híres lakberendező...-nézett a szemembe keményen, hideg kék szemei mint az acél úgy vágtak bele az enyémbe. -Igen én lennék, de azt hiszem nem szükséges nekünk társalognunk....várja meg itt nyugodtan Tomot.-húztam el mellette, de abban a pillanatban kattant is a zár és beléptek rajta az ikrek. Tom mosolyogva közeledett felém, de amint a látókörébe került Liza lefagyva megállt, ahogy Bill is...az előző mosolyt pedig mindkettő arcáról letörölték. -Vendéged van Tom! Gondolom tudsz róla..-hangsúlyoztam a Tom szót és gunyoros hangnememet valószínű észrevette, mert összezavarodottan rám nézett, de Liza már közvetlenül mellettem állt így mér kettőn között cikázott a tekintete. -Izabell ez nem az....elmagyarázom..-nyögte sután és lépett volna közelebb így végkép sejtettem mit akar, még se volta rá kíváncsi. -Ne nekem, neki....azt hiszem nem miattam jött ide. Beszéljetek, én vissza mentem dolgozni...-hagytam faképnél és felbaktattam a lépcsőn, de nem mentem vissza a szobájába, inkább a sajátomba lapultam meg. -Liza, mi fenét keres itt Liza, mi ez az egész? Mit keres itt az a lány, akitől menekül, aki tönkretette? -semmit sem értettem....leültem az ágyra és szinte rosszul éreztem magam és már tudtam nem lett volna szabad Tomban bíznom, nem kellett volna engednem neki...átvert, kihasznált, csak játék volt neki, minden egyes pillanat csak egy kéjes játék volt, hogy eltöltse a rohadt unalmas óráit. Olyan szinten lovalta bele magam ebbe az egészbe, hogy rendesen remegtem és fel alá járkáltam a szobámban. Gyűlölni akartam, még is csak keservesen haragudtam rá....én többet éreztem, sokkal többet, de ő nem. Egyszer csak nyílt az ajtó és Tom állt előttem....az eszemet pedig elöntötte a düh. -Húzz innen, nem vagyok rád kíváncsi...-vágtam hozzá az első tárgyat ami a kezem ügyébe akadt, de elugrott előle és a rá következő pillanatban már az én kezeimet szorongatta mélyen a szemembe nézve....Mit vár tőle, mit akar még??

2011.10.03. 21:23 Agnusdei

Összeszedtem magam és kihasználtam, míg Tom távol van és nem tudja elvonni a figyelmem. Összekészítettem minden cuccot, ami kellhet a szobájához, a bútorok és egyéb berendezések úton, csak a festést kell előtte elintézni a szobában és a fürdőben. Mire Tom visszaér, már csak egymással kell foglalkoznunk és persze a festésre...   -Bocsánat... -jött be az egyik munkás- De egy nő az! Az egyik tulajt keresi...   -Nem tudom ki lehet, de megnézem, köszönöm! -töröltem meg az arcom és lementem.   -Maga a lakberendező? -nézett végig rajtam egy ellenszenves nő.   -Én volnék...   -Hol vannak a tulajok?   -Házon kívül, amint látja! Én nem tudok segíteni valamiben?   -Hacsak maga nem Tom, akkor nem hiszem!   -Elnézést, de maga kicsoda? -kérdeztem kíváncsian.   -Liza... és Tommal van megbeszélnivalóm... elég... személyes...   Csak néztem rá, és az agytekervényeim szüntelenül jártak, mindvégig egyetlen kérdés foglalkoztatott: Az a Liza???

2011.10.03. 15:26 Renee

Hogy mit is éreztem akkor, amikor Tom az ágyába fektetett, rámhúzta a takarót, aztán lágy csókot adva ajkaimra rám mosolygott? Határtalan örömöt, és boldogságot. Mióta az a fránya "Sz" betűs szó kicsúszott a számon a zuhany alatt, neki egyetlen egy szó sem hagyta el a száját. Talán ezért is volt az, hogy amikor magamra hagyott, és elment az interjúra, oltári nagy balféknek tarzottam magam. Mi van ha pont ezt akarta elérni? Ha az táplálja, hogy nőket bolondít magába, aztán eldobja őket? Mi van ha Tom valami szörnyeteg, akit tényleg ez tesz boldoggá? Habár képes lenne ennyire jól játszani az elvarászolt herceg szerepét? Valahogyan mindenképpen ki kell igazodnom rajta vagy megbolondulok a kételyektől, amiket az agyam kreál csak azért mert nem vagyok képes hinni benne, hogy létezik egy olyan normális pasi a világon, aki ilyen helyes csomagolásba van bújtatva. De majd csak későpbb gondolkodom azon, hogyan is jöjjek rá Tom szándékaira... Miután kiauldtam magam... Ha kipihentem a zuhany alatti csodálatos kimerültséget... Tom pihe puha Tom illatú ágyában... ami annyira de annyira jó...

2011.10.03. 13:15 nyusziful84

Majd ahogy a vékony anyag a lábamnál landolt farkas szemet néztem Tommal kinek kezei végig simítottak gerincem vonalán és közelebb vont magához. Meztelen bőre perzselte a szintén meztelen felsőtestemet....ujjai már a nyakamnál jártak, majd újra lejjebb vándorolt, kezeim pedig a feszes alsó testénél barangolt. -Teljesült...-súgta a fülembe kissé pajzán hangon, amitől a hideg kirázott. -Mi?-súgtam vissza, belecsókolva lapockájának izmos vonalába. -A kívánságom...-szaladtak végig ujjai sebesen a gerincem mentén ismét, hogy a vékony bugyit is lehámozza rólam, minek oldalát csak ki kellett kötni, így már az is a lábamnál landolt. -Még kettő van...-nyögtem fel ahogy ajkaival finoman beleharapott a vállamba, majd apró puszikat hintet rá. -Helyes..-csókolt a bőröm miközben lassan lépkedett, hogy végül a hideg falnak szorítson, lábaimat gyengéden szétvesse és kissé meggörnyedve szembe álljon velem. Ajkai már újra a számat tépték, kezei sebesebben fedezték fel testemet itt-ott elidőzve egy egy helyen, de mindig újra elindulva. Nem bírtam a vággyal, se magammal és Tom arcához kaptam, szemei mindent elárultak amit csak tudni akartam.... a vágy hajtott, az agyam elködösült és olyat tettem amit magamtól se vártam. -Szeretlek..-nyögtem fel önkéntelenül, mire hirtelen megálltak ujjai a hasam tájékán én pedig félve néztem barna szemeibe. Nem szólt, egy árva hangot se adott, de az a csók ahogy utána megcsókolt, ahogy ajkaimat kényeztette sok mindent elárult, így a vágy újra ütemesen járt bennem...karjaiba kapott, feljebb tolt a falmentén és erősen hozzám tapadt....vizes teste megannyi képet vetített a fejembe, ajaki mohósága elvették a józan eszemet, férfiassága utáni vágyakozás pedig megőrjített....de Tom nem tette meg, várt, becézgetett, szeretett....én pedig mint aki erre várt egész életében adtam meg magam neki...

2011.10.03. 09:59 Boo

Az első pár percben csak úgy csináltam,mintha festenék,de inkább a szemem sarkából Tomot figyeltem. Ahogy minden egyes mozdulatnál a hátizmok mozognak,megfeszülnek. A testem bizseregni kezdett,így inkább én is munkához láttam.   -         Tom- lepődött meg Bill,mikor meglátta bátyát- te mit csinálsz? -         Festek öcsi. Hát nem látod?- nézett rá értetlenül- lehet,hogy szakmát váltok… még az öltözékem is tetszik- vigyorgott,miközben végig mutatott magán -         Köhm…- köszörültem meg a torkom- azt hiszem,jobb ha maradsz a gitározásnál.   Először Tom csak nagyokat pislogott,hogy miért is mondtam ezt,de aztán mikor Billből kitört a nevetés,végképp összezavarodott. Így hogy segítsek neki,inkább a falra mutattam,ahol érdekes motívum volt felvestve.   -         hát izé…- vakarta meg a tarkóját- azt hiszem most visszamentem a gyerekkoromba. De nekem tetszik- nézett büszkén a művére -         felejtsd el. Nem fog így kinézni a lakás. A te szobáddal azt csinálsz amit akarsz… de ahol vendégek is vannak,nem lesz ilyen irka firka a falon- csörtetett el mellette az udvar felé Bill- mellesleg inkább készülődnöd kellene. 2 óra múlva interjú -         úgy látszik a kívánság elmarad- mosolyogtam szemtelenül -         ki mondta,hogy nem fogok segíteni,ha végeztem?- húzta fel a szemöldökét Tom,miközben magához vont- mondjuk az én szobámat együtt festhetnénk ki.- suttogta búgó hangján a fülembe,amitől kirázott a hideg   A szememet becsuktam,hiszen ahogy az egyik keze a derekamat cirógatta,tudtam,hogy hamarosan megérezhetem húsos ajkait. És tényleg így lett. Olyan óvatosan kényeztette az enyémet,hogy a vállába kapaszkodtam erősen,hogy ne essek össze a karjaiban.   -         mennem kell Tündérke- suttogta,majd egy erős puszi után eltűnt   Én még mindig csak álltam,és az előző másodperceket dolgoztam fel magamban. Próbáltam uralkodni a gyomromban keletkező kellemes bizsergés felett,de nem sikerült. Hirtelen ötlettől vezérelve kinyitottam a szemem.   -         Joey! Vedd át légyszi- dobtam oda az ecsetet az egyik munkásnak,akiről tudom,hogy remekül tud festeni az eredeti szakmája mellett,majd felmentem a lépcsőn   Nem tudtam irányítani magam. Önálló lettem teljesen…a kezem,és a lábam automatikusan cselekedett. Halkan nyitottam be a tiltott kis zugba,ahol félhomály uralkodott. Hallottam a vízcsobogást,aminek kifejezetten örültem…egy ing landolt a földön. Benyitottam a fürdőjébe,ahol a hatalmas párától csak Tom alakját véltem felfedezni a zuhanykabinban. Elhúztam a kis „ajtót”,beálltam mögé,apró kezeimet pedig a mellkasára csúsztattam.   -         gondoltam… segítek megmosni a hátad- haraptam be az alsó ajkaim,miközben csillogó szemekkel figyeltem rá,mikor rámpillantott -         nem rossz ötlet- fordult velem szembe- de akkor erre azt hiszem nincs szükség- húzta meg a madzagot a hátamon,hogy megszabaduljon a bikini felsőmtől

2011.10.02. 21:05 Agnusdei

Vigyorogva ballagtunk le a lépcsőn, a munkások már kezdtek szállíngózni, de mi csak egymással foglalkoztunk. -Mit csinálunk ma? -csókolt a nyakamba Tom a nappaliban. -Én festek... a lépcsővel készen vagyok és tegnap kipakoltam a nappaliból és az étkezőből is... -Segíthetek? -Ha nincs jobb dolgod... -mosolyogtam fel rá szerelmesen. -Hm lássuk csak, félmeztelenül kifesteni a szobát veled? Nem, ninc sjobb dolgom! -nevetett. -Félmeztelenül? -nyeltem egy nagyot- Abból nem lenne munka! -Miért, elvonnám a figyelmed? -El! -vágtam rá. -Akkor már csak azért sem veszek fel semmit sem, csak egy nadrágot! -harapott a fülcimpámba. -Hát jó... -néztem rá gonoszan és felmentem a szobámba, előkeresni a fürdőruha felsőmet és egy inget, amit nem sajnálok összefestékezni. Kiválasztottam a megfelelő festékárnyalatot és Tom kezébe adtam egy görgőecsetet, amivel gyorsan haladhat. -Parancs asszonyom? -nézett végig rajtam Tom elégedetten húzgálva a szemöldökét. -Te elkezded a szoba egyik felében, én pedig a másikban! -És mi lesz, ha találkozunk? -Akkor... kívánhatsz valamit! -haraptam alsóajkamba. Megvan az ösztönzés. -Oké... -köszörülte meg a torkát és azonnal munkához is látott.

[124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]