[124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Míg ő mélyen aludt a karjaimban addig én őt figyeltem....túl sok kétértelmű mondat hagyat el a szánkat. Sok a közös vonás, de annál több az összeférhetetlenség. Túlságosan különbözőek vagyunk és makacsok, ahhoz, hogy ennél a pontnál valójában tovább tudnánk menni...Figyeltem ahogy egyenletesen veszi a levegőt, ahogy a szája sarka néha, néha apró mosolyra húzódik álmában, ahogy lába összefonódnak az enyémmel...még az ellentétek mellett is annyira nagyon vonzott ez a férfi, annyira nagyon tudni akartam vajon mennyire tud szeretni, hogy az már engem is megijesztett.....Nem tudom mikor nyomott el az álom, de mikor felébredtem a nap már ragyogóan be sütött az ablakon, én viszont egyedül voltam az ágyban...fekve körbe néztem, de minden eltűnt, nem csak ő. Csukott szemekkel hanyatlottam vissza a párnára és a fejemet kezdtem el masszírozni. Mire egy halk kattanást hallotta és kinyitva a szemem megpillantottam Tom álmos arcát, ahogy belép a szobába egy tálcával egyensúlyozva. Édesen mosolyogva lépett oda az ágyhoz, én pedig szótlanul néztem mit csinált....A hasamban azok a bizonyos szárnyak bizseregni kezdtek ahogy tekintetünk össze kapcsolódott.
-Jó reggelt...-tette elém a tálcát, amin bőven volt minden finomság, amit az ember csak kívánhat. A pirítóstól kezdve a kedvenc kakaómig minden, és egy szál fehér margarétai is ott csücsült a tálcán. Elbűvölve néztem a tálcát majd őt.
-Mivel érdemeltem én ezt ki ilyen korán reggel?-ültem fel és beleszagoltam a virágba, majd Tomra néztem aki előttem ült és bizsergető tekintettel figyelte minden mozzanatomat.
-Megakartalak lepni....összejött?-tudakolta kisfiúsan, de ha nem kérdezi is tisztán láthatja, hogy elérte hatását.
-Igen...köszönöm..-simítottam végig borostás arcán, mire lágyan belepuszilt a tenyerembe, én pedig fülig pirultam. Más volt, teljesen más, ami nálam is más hatást ért el....és én imádtam ez a fajta Tomot is.
-Jó étvágyat..tündérek!-ült át mögém és szorosan magához húzva a nyakamba téve állát nézte ahogyan jóízűen eszem... Ez a reggel valahogy mást hozott, mint amit hittem, de hazudnák ha azt mondanám ellene vagyok...Ahogy Tom édesen kacagva ült mögöttem és egy-egy falatot megosztottam vele sok mindent elárult magáról. Furcsán csillogó barna tekintete pedig újabb lángot piszkált fel bennem. Sokkal többet annál mint, amit eddig bármelyik férfi is képes lett volna....
|
-Khm... nem vagy álmos? -kérdeztem zavartan és lesütöttem a szemem.
-Tereled a témát...
-Nem is...
-De igen! -emelte fel az állam- Te akartad, hogy meséljem el... akkor mostmár fejezzük be.
-Sajnálom, amit veled tettek Tom... De azt meg kell értened, hogy nem szabad általánosítanod! Az csak egy nő volt, a földön még sok létezik...
-Például te?
-Nem így értettem...
-Pedig érthetted volna! -mosolyodott el.
-Te szeretnéd, hogy én legyek az?
-Magam sem tudom, mit szeretnék... de ez így most nagyon jó... nagyon-nagyon jó... -csókolt meg és közben fölém kerekedett, ám nem ment tovább.
-Mi az?
-Kimerültem... -nevetett- Az a fránya meló, amit a nyakamba sóztál... Tényleg kimerített... -húzta el a száját.
-Háháá! -mosolyodtam el büszkén.
-Azt ajánlom, most csendben húzd meg magad, mert fájni fog a bűntetés! -csókolt meg újra, majd mellkasomra hajtotta a fejét, átkarolt a derekamnál és álomra hajtotta imádnivaló fejecskéjét.
|
Elfeküdtem az ágyon, megveregettem a párnát magam mellett, mire Tom háton elfeküdt rajta. Hosszú karjait a feje alá rakat és egy kis idegi a falat nézte..nem volt szándékom sürgetni, pedig nagyon érdekelt, hogy mit fog elárulni magáról...
-Nem igazán tudom hol kezdjem..-nézte még mindig a palafont..
-Ahol szeretnéd..-kúsztam kicsit közelebb hozzá és magzati pózba húzva lábaimat feküdtem mellé.
-Igazából több éve már, de még mindig fura érzés fog el ha beszélek róla...-hunyta le a szemeit egy pillanatra mély levegőt véve..fogalmam sem volt mi jöhet ezután, de kezdtem bánni, hogy akaratoskodtam. Tisztán láttam rajta, hogy fáj neki...
-Tom..-súgta felé a sötét szobában..
-Mond, tündérke..-nézett le rám végre.
-Ne mond el ha nem akarod...nem akartam erőszakoskodni..-kértem és szemeiben elvesztem, ő kinyújtotta egyik kezét és magához húzott. Én pedig átvetettem kezemet a mellkasán és simogatni kezdtem bőrét.
-Nem, el mondom...akarom..-simított bele hajamba mire lecsuktam szemem és úgy élveztem becézését.
-Lizának hívták és egy konzum lány volt....sokat jártak abba a hotelbe ami mellett Billel laktunk. Egyszer kétszer láttam munkába menni egy-egy nap, de nem igazán sejtettem mit is csinálhat, míg egyszer egy partyn nem láttam viszont...nagyon szép volt, kedves, ami a munkájához is tartozik, de engem megfogott azon kívül is...idősebb volt mint én, jóval, tökéletes és mese szép, akiért a férfiak ölni képesek típus....Kellett nekem, sokkal inkább mint lehetett volna, de ő...-itt elakadt én pedig kinyitottam szemem..-Ő nem úgy kezelt engem ahogy én képzeltem....és nagyot tévedtem, de már későn jöttem rá. Közel engedtem magamhoz, megbíztam benne, de ő át vert..minden téren kihasznált....-fújt egy mélyet, mintha legalábbis a mély vízből tört volna fel..
-Beleszerettél?-kérdeztem hirtelen, mire gy félmosoly jelent meg ajkán..
-Nem, de túl közel engedtem magamhoz, amit nem érdekelt meg..-simogatott tovább én pedig jól eső érzéssel csuktam vissza szememet....-Ennyi, átvágott és ez akkor annyira fájt, hogy igazából többé nem bíztam meg a nőkben..csak öncélú tárgyaknak használtam...míg meg nem ismertelek...-mondta ki lágyan, ami megbizsergetett valamit a hasamban...
|
Késő estefelé járt már az idő, amikor Tom kopogott be a szobámba és őszintén szólva, haboztam, hogy beengedjem-e... Nem tetszett a korábbi viselkedése, hiszen megint erőszakoskodott velem.
-Tudom, hogy bent vagy... -mondta halkan.
-Gyere... -lélegzet visszafojtva vártam, hogy belépjen és elmondja, miért jött.
-Szia... -lépett beljebb és leült mellém az ágyra- Gondolkodtam!
-Hallgatlak...
-Kettőnkről...
-Ajjaj...
-Bocsánatot akarok kérni, amiért délután...
-Felejtsük el...
-Nem, ne felejtsük el! Féltékennyé akartál tenni? Őszintén...
-Igen... de Tom! A z a kölyök a nyomodba se ér, hisz...
-Hisz?
-Te ezerrel jobb vagy... -kaptam el a tekintetem.
-Meddig kerülgetjük még egymást? Már megtörtént, miért ne történhetne újra?
-Akkor most én kérdezek és te válaszolj nekem őszintén...
-Rendben.
-Neked én csak arra kellek? Egy jó szex vagyok a számodra és ennyi? Egy játék, aki...
-Nem! Amikor veled vagyok, elfelejtem mit tettek velem...
-Mit tettek veled? Valaki öszsetörte a szíved?
-Ez hosszú sztori... -húzta el a száját, de én nem hagytam, hogy megint ennyiben maradjon. Neki is segítene, ha beszélne róla, tudom. Csak elkezdeni nehéz...
-Egy éjszaka elég rá?
-Úgy érted...
-Úgy értem Tom, hogy ma nálam alszol... és elmesélsz mindent... nagyon nagyon részletesen... -simogattam meg az arcát gyengéden.
-Rendben... -csókolt meg.
|
Majd közönyösen végig nézett rajtam többet nem foglalkozva velem...Helyes!..fordultam a srác felé, aki nem lehetett több 19-nél, de roppantul nem érdekelt mennyi idős vagy ki valójában. Kicsit rá játszottam azokra a kéjes kacagásokra amiket hallattam miközben beszélgettem a fiúval, aki leplezetlen vággyal a szemében nézett engem..legfőképpen a melleim vonzották. Enyhe pillantásokkal és hatalmasra nyitott szemekkel nézte ahogy kacagok felé,, vagy éppen megsimogatom a karját, ami ugyan erős volt, de közel sem okozott olyan vágyakat mint Tomé...és erre a gondolatra újra felé fordultam. Az undor és a vissza tartott düh szinte szikrákat szórt felém...sejtetettem, hogy ilyen lesz, de még is csak meglepett az a vehemencia amivel nézett..tényleg féltékeny lenne, elértem volna a lehetetlent??Inkább vissza néztem a srácra, megsimogattam a karját kissé erotikusan játszva, ő szinte bele pirult ebbe, majd erős csípő rázásokkal visszavonultam. Még a konyha végégre se értem el mire egy erős szorítást érezte felkaromon és egy gyors ránts után egy erős mellkasba ütköztem..
-Ne merd megtenni ezt még egyszer, meg értettél?-nézett a szemembe Tom olyan ádáz és vad tekintettel, hogy félve pislogtam fel rá. Szorítása még indig égette a felkarom.
-Ugyan miért ne, csak nem féltékeny vagy?-kacagtam fel gonoszan mire erősebben rántott magához....tudtam, hogy vad, már bebizonyította, de most talán még durvább volt.
-Pff..álmodozz csak tündérke...-fújtatott kegyetlenül villogó szemekkel..-Te az enyém vagy...egy ilyen taknyos kölyök pedig nem fog az utamba állni..-húzott magához még közelebb, a kezem viszont megállt parancsolt a mellkasánál tartva.
-Hallod is magad?? Én nem vagyok senkié, még a tiéd se Tom....és bírd elviselni, hogy nem csak te vagy a középpont...másra is gerjedhetek, nem csak rád..-toltam el magamtól és kiszakítva kezemet a szorításából elléptem előle.....de újra előttem termett és láttam a féltékenység lángját lobogni szemeiben..
-Hát rendben kislány, akkor én is így játszom....te kezdted..te állítottad a szabályokat!!-erősen beletúrt a hajamba, magához rántott és úgy csókolt meg mint egy űzött vad, durván. Forró volt, de még is a dühöt éreztem benne nem pedig a vágyat...majd elengedett és úgy ott hagyott mint egy felizgatott babát....én csak fújtattam magamban és dühösen trappoltam fel az emeleti szobába ahol magam után úgy bevágtam az ajtót, hogy valami a folyosón leesett és eltört....
|
-Hello! -jött be az egyik munkás fia, aki Tommal dolgozott együtt. Szintén félmeztelen volt, ám össze sem lehetett hasonlítani Tommal. Hozzá képest igencsak kölyök volt, még talán hozzám is.
-Bírjátok még?
-Egy ilyen szép hölgynek mindent! -mosolygott, ami az én arcomra is mosolyt csalt. Vicces, ahogyan próbálkozik. Beszélgettünk egy keveset, amíg ivott és felfrissült, utána ördögi gondolatom támadt. Vajon Tom képes a féltékenységre? Mondjuk ha ránéz erre a kölyökre, láthatja, hogy esélye sincs ellene, de végül is nem veszthetek semmit...
Nagyokat nevetgélve kísértem vissza az udvarra szerencsétlen srácot, ha tudná, hogy én csak egyetlen férfira tudok gondolni... még hozzá pontosan arra, aki olyan szúrósan nézett felénk, hogy komolyan úgy éreztem, bármikor holtan eshetek össze...
|
Sose fogok jól kijönni ebből a helyzetből....De inkább követtem ki a kertbe, hogy legalább lássam a munkát rendesen elkezdi...
-Na fiúk ez itt Tom...ő a tulaj és egy kis munkára vágyott..szóval ne bánjatok vele kesztyűs kézzel. Megragadja ő munka elejét.-kiabáltam fel a két fickónak, akik vigyorogva néztek le ránk. Tom pedig hatalmasokat pislogott.
-A munka végét mi??-súgta oda nekem pajzánul húzogatva a szemöldökét..
-Azt hát...annyira el fogsz fáradni a nagy munkában édes, hogy eszedbe se fog jutni mit is szeretnél...-csaptam egyet a feszes fenekére és elindultam vissza a házba...
-Na csak figyeld meg..boszorka!!-kiáltott utánam, de nem néztem vissza csak mosolyogva mentem előre. A belsőtervező is megérkezett így vagy két órán keresztül Tom színét se láttam, de mikor kísértem ki a fickót és vissza felé haladtam a konyhába ott állt a hűtő előtt. Izzad testtel, barnán, a nadrágja erősen kihangsúlyozta feszes, izgató V vonalát és hideg vizet kortyolgatott. Mind ezt úgy mint ha egy erotikus kép lenne, amiken a modell meztelenül pózol...megálltam és nyeltem egyet, hogy ne üljön ki arcomra mire is gondolok épp. Arca piros volt a naptól mikor elvette onnan az üveget és megtörölte a száját..olyan volt mint egy kéjes macska csak éppen nem dorombolt...Jesszus Bell te saját magad ellen hajtod azt a rohadt malmot..Tom abban a pillanatban észre vette ahogy ezeket végig gondoltam..
-Na mi van kislány....csak nem félre nyeltél?-húzogatta szemöldökét és úgy játszott velem mint egy egérrel...a rohadt kényes macska, én meg a szürke kis egér...majd rám kacsintott és erőteljesen rázva azt a helyes kis valagát kiment a házból. Még mindig megbabonázva álltam ott ahol hagyott és magamban már ezer orgazmust éltem át....Kibírhatatlan, felfoghatatlan.....komolyan elmegyek egy paphoz és meggyónom bűneimet ha ez így megy tovább....hogy lehűtsem magam a hűtőhöz léptem és kivettem egy palack vizet, de hogy ne legyen elég az illat amit Tom ott hagyott, az az igazi férfi illat, megcsapta az orromat és fantáziám eszeveszett tempóra kapcsolt..Ez már sok..édes, jó istenem, még egy ilyen húzás és kikészülők. Nem csinálom tovább, nem és nem....nem bírom...
-Mit nem bírsz?-hallottam meg az ajtó felőle egy érdekes hangot és oda kaptam a fejem..
-Semmi..-Bill állt az ajtóba és mosolyogva figyelt. Hangosan gondolkodtam talán? Vagy felnyögtem..Jesszus, de égő...!!
-Akkor jó...-kacsintott rám és ő is elvonult, ahogy a bátya...Hát ez kész, mi van itt ma? Jó az idő és mindenkinek a hormonjai az egekbe csapnak, köztük nekem is???
|
-Tom... Tom! -szólongattam pár perc múlva- A te telefonod csörög...
-Nem érdekel, ki az a hülye, aki hajnalok hajnalán hív?
-De lehet, hogy baj van... Legalább néz meg, k iaz...
-Rendben... -sóhajtott, majd az éjjeli szekrényéhez baktatott és amikor meglátta ki az, csak elvigyorodott, én pedig már a kinti folyosóról néztem rá vissza- Szép húzás Tündérke! De nem sokáig fogod még megúszni! Legközelebb elkaplak!
-Sok szerencsét hozzá Tom! -kacsintottam rá.
-Tudod mit? Inkább elérem, hoyg a végén már te könyörögj nekem! -nyalta meg alsóajkát érzékien, mire én is ugyanezt tettem.
-Ez sosem fog megtörténni...
-Mondogasd csak! Egészen addig, míg el nem hiszed! -feküdt vissza az ágyba, én pedig elkaptam a tekintetem finom felsőtestéről, melyen megnyúlt minden izma, ahogy nyújtózkodott. Kedvem lett volna végig harapdálni és a fenébe kívántam már az egész játékot. De muszáj, hogy megadja magát nekem, mert az a rész, amit az elején mondtam, igaz. Azt akarom, hogy ő akarja, hogy megismerjem. Igenis ő harcoljon, ne csak én.
Jéghideg fürdőt vettem, de egész nap csak Tom járt a fejemben és a szavai. Ha ez sokáig így lesz, olyan brutálisan fogunk egymásnak esni, hogy a kórházban kötünk ki. Késő délutánra, amikor a nap már ezerrel tűzött a munkásokra, Bill készült távozni.
-SIetek haza, hogy én is segíthessek, de addig használd csak Tomot, amire akarod...
-Hm... rendben! -jelent meg gonosz vigyor az arcomon, elköszöntem Billtől, Tomnak meg felszóltam az emeletre.
-Tom! Segítség kellene a bútorosoknak! Egy kis famunkára kellenél!
-Megyek!
Na ez majd kellőképp kifárasztja nekem estére és nem fog rosszalkodni... remélhetőleg.
-Kívánsága számomra parancs... -jelent meg a lépcsőn fülég érő szájjal, egy szál farmernadrágban, csupasz felsőtesttel. Lehet, hogy ezt nem gondoltam át? Ahogy mellém ért, megcsapott az a sós, férfias illata... Mi lesz velem, ha a nagy munkában leizzad? Ó istenem...
|
Ám nem sokáig értem, mert Tom még az ajtó előtt elkapott és durván a falnak lökött saját testével szorítva oda. Bal kezével a derekam simogatta miközben a másikkal kulcsra zárta az ajtót...
-Ezt nem játszhatod el velem megint.-suttogta a nyakm hajlatába és engem abban a pillanatban elárasztott a libabőr. Testünk számos ponton összeért ezel egy bizsergető érzést kiváltva belőlem.-És most nem fogsz tudni elmenekülni...
Kezdtem egy kisebbfajta pánikba esni amikor mrgéreztem nyelvét a nyakamon, és azt ahogy megfogja a két csuklómat és a fejem fölött egykézzel a falnak szorítja míg másik kezével megragadja a derekam, hogy közelebb húzzon magához és ajkai elindultak lefelé a mellkasomon.
|
Néhány másodperccel később azonban észbe kaptam. Tom tegnap kidobott a szobájából és ez nem maradhat bosszú nélkül! Még ha csak egy egészen kis időre is... Ugyanis nem hiszem, hogy még egy napig képes leszek tartóztatni magam.
-Hé, te meg mit művelsz? - húzódtam el tőle gonoszul mosolyogva.
-Bepótolom a tegnapi elmaradásunkat - csókolt a nyakamba.
-Rögtön ébredés után? - simítottam végig a mellkasán, le a hasán át, egészen az ágyékáig, eljátszva, hogy belementem a játékába.
Éreztem, ahogy megremeg fölöttem és még az ajkába is harapott, hogy elfojtsa sóhaját. Eszméletlenül szexi látványt nyújtott, legszívesebben gondolkodás nélkül letepertem volna, de még ki kellett tartanom. Azt akartam, hogy legalább egy kicsit szenvedjen ő is úgy, mint én tegnap.
-Nem is aludtam... - suttogta érzékien a fülembe, majd lejjebb csúszott és a dekoltázsomra lehelt izgató csókokat. - Miattad... - tette hozzá egy pimasz vigyorral az arcán, majd egy határozott mozdulattal a boxere alá irányította a kezem.
Elmosolyodtam fékezhetetlen vágyán, ami egyben rettentően hízelgő is volt számomra, majd ártatlanul pillantottam rá, miközben lassan simogatni kezdtem gyengepontját.
-Te dobtál ki a szobádból... Pedig ha akkor nem raksz ki, talán még most is a lepedőt gyűrnénk... - búgtam erotikusan, Tom pedig nem bírta tovább visszafogni magát és férfiasan felnyögött. - És akkorát élveztünk volna, mint még soha... és akkor nem kellett volna kielégületlenül forgolódnod az ágyban egész este, mint ahogy most is fogsz - nevettem fel a végén, majd kihúztam a kezem a boxeréből és egy könnyed mozdulattal kimásztam az ágyból faképnél hagyva Tomot.
|
Mire észbekaptunk már az ágyon voltunk, Tom fölöttem támaszkodott és lebámult rám.
-Mi az?
-Hidd el Bella...-harapott a fülcimpámba- Tündérke...-csókolt a nyakamba- Hogy én akarom ezt a legjobban...
-Kérlek...
-De sajnos... háborúban állunk... -szállt le rólam-És háborúban mindent szabad...
-Tom...- kaptam utána, de már az ajtónál állt jelezve, hogy mehetek.
-Szemét... -tápászkodtam fel elmosolyodva.
-Hiszen te kezdted... -kacsintott.
-És csak hogy tudd... -fordultam még vissza egy csókra- szerelemben is szabad... mindent...-dörgölőztem hozzá mire felnyögött, én pedig kilibbentem a szobából.
-Imádlak te kis boszorkány... -mosolygott maga elé Tom, majd visszafeküdt az ágyba egy hosszú, álmatlan éjszakára...
Reggel korán kidobott az ágy, ahhoz képest, hogy sokáig forgolódtam az ágyban, ráadásul későn is feküdtem le, mégsem voltam fáradt. Ma újra eljön a kertépítész, tegnap csak a főbb dolgokat beszéltük meg, ma viszont a részleteket is tisztáznunk kell. A többi szobát is el akartam kezdeni, úgyhogy elővettem a telefonkönyvemet és sorban hívogattam a szakembereket, ők ilyenkor már úgyis fent vannak.
-Hol is vannak... hol vannak a tervek? -gondolkodtam el, aztán leesett- Tom...
Nagyot nyeltem a gondolatra, hogy megint be kell merészkednem az oroszlán barlangjába, de ha mázlim van, még úgyis alszik. Halkan osontam be hozzá, a lehető legkevesebb zajt csapva. Gond nélkül eljutottam az ágya mellett a szoba kellős közepén heverő tervekig. Na igen, a tegnapi csók... a térdem újra elgyengült, ahogyan eszembe jutott.
-Mi az? Gyenge az izületed? -rémisztett halálra egy hang az ágy felől, amibe ijedtségemben landoltam- Hm... jó ébresztő... -csókolt meg Tom szenvedélyesen és egy másodperccel később már rajtam is feküdt kimosva mindent az agyamból.
|
Baromira érdekelt hogy mit is talál ki, de míg beljebb lépkedtem a szobában és hagytam el magam után a ruhadarabokat rájöttem jobb ha nem tudok róla. A saját érdekemben...egyelőre! Lezuhanyoztam, de nem voltam álmos, pedig az éjjeli szekrényen álló óra szerint hajnali fél 3 múlt, így elő vettem a terveket és kiterítettem az ágyra. Törökülésben befészkeltem magam eléjük és egytől egyig átnéztem mindet. Elégedett voltam magammal, az egész pompás volt és örültem neki, hogy egy kicsit én is benne lehetek, hisz a legtöbb ötlet tőlem származott...egyetlen egy szoba volt kivétel, még pedig Tomé...el sem tudtam képzelni milyen lehet, csak sejtelmeim vannak az első alkalomról, de az se sok. A vázlat jó, de Tom még nem adat rá áldását, és annyira izgatott mit szólna hozzá, hirtelen tudnom kellett mit gondol, hogy a papírral felvértezve elindultam Tom szobája felé. Már a sötét folyóson jártam mikor bevillant, hogy csak egy combközépig érő alvó poló van rajtam, de megvontam a vállam és inkább mentem tovább. Oda értve halkan kopogtam, de nem jött válasz....Aludna? Újra megpróbáltam és akkor kinyitódott előttem az ajtó, Tom egy szál fehér törölközőbe tekert alsó testtel amúgy teljesen csupaszon állt előttem. Valószínű zuhanyzott, hisz kívánatos testén itt-ott még vízcseppek gyöngyöztek és éppen a haját dörzsölte egy kisebb töröközővel.
-Mi kell tündérke?-vigyorogva érdeklődött és fejét törölte tovább..nekem viszont egy nagyot kellett nyelnem, hogy vissza bírjam tartani gyengeségemet..Istenem az a test, kikészít...ha most valaki a fejembe látna egy biztos, hogy csak pornó filmekbe illő képeket látna...
-Csak...-dadogtam és megakartam futamodni....-áhh hagyjuk..-nyögtem ki sután, mire leeresztette kezét és kissé bután nézett rám. Hisz úgy csináltam mint akinek elmentek otthonról...valljuk be nem volt messze az igazságtól.
-Na ne csinálj úgy mintha sose láttál volna még félmeztelenül..-kacsintott rám majd szélesebbre nyitotta az ajtót előttem. Jesszus hát mennyire hülyének nézhet most?
-Csak a tervek miatta jöttem...-mentem be mellette és önkéntelenül is megéreztem a tusfürdőjének isteni férfias illatát.
-Hajnali 3-kor, bogárka? Te tényleg megrögzött vagy..-csukta be az ajtót mosolyogva és már előttem is termett.
-Hát...szeretném befejezni és most valahogy elkapott a hév..-suttogtam akadozva..nem teljesen számítottam arra, hogy ezek után így látom...és ez kiverte a biztosítékot a fejemben, nem kicsit!!
-A hév mi?? Hát lenne egy két ötletem milyen hév kaphatna el még...-lépett elém perverzen húzogatva a szemöldökét és erősen magához húzott. Szorosan fogta a derekamat én pedig lábujj hegyre állva vártam a folytatást...ki ne akarna ennek a csábításnak ellenállni? Én biztos nem tudnék....isten menten, szentségtörés! Éreztem ahogy gyengülök és a papír szépen lassan kihullott kezemből miközben felemeltem az és átkaroltam nyakát.
-Egy feltétellel..-búgtam felé és duzzadt ajkait vizslattam.
-Állok elébe..-puszilta meg kiszáradt ajkamat.
-Ha beengedsz a szobádba...csak akkor..-cirógattam meg a nyakának felső vonalát, egészen a hajtövénél mire éreztem egy jól eső borzongás fut végig testén.
-Ha ezt kívánod tündérke...megkapod!-súgta bele a fülembe, majd gyengéden bele harapott. Nem tétlenkedtem, kezeimet elengedtem és olyan sebességgel cikáztak fedetlen, erős mellkasán mintegy kilőtt nyíl vessző. Még is egy pillanat után elkapta azt így megállásra késztette. Érdeklődve néztem kezeit, majd fel szemeibe..
-Ne siess...van időnk, a szoba megvár. Próbáljuk ki nyugodtan... benne vagy?-fúrta hosszú ujjait a hajamba és lágyan magához vont, hogy forró csókot leheljen sóvárgó ajkaimra.
-pontról pontra?-súgtam csukott szemmel a szájába.
-A legapróbbig..-válaszolta túlfűtött hangon és ajaka el is indult a szám mentén követve a nyakam vonalát olyan helyekre, hogy pontról pontra felfedezze testemet....
|
-Nem, nem, e-ee, ne is nézz rám így! -kúsztam hátrább tőle.
-Hogyan? -ráncolta a homlokát kíváncsian.
-Olyan... mindjárt leteperlek nézés...
-Ha egyszer így van... Valamit elkezdtünk még a kocsiban...
-És arra nem gondolsz, hogy a rendőr egy égi jel volt? Nem szabad megtennünk...
-Hülyeség! -vágta rá.
-Igen? Hát bizonyítsd be, hogy érdemes lenne figyelmen kívül hagyni ezt a HATALMAS jelet... -húztam végig kezemet a nadrágján, mire megremegett. Annyira jó nézni, ahogyan szépen lassan majd' kikészül.
-A tűzzel játszol Tündérke... -nyögte rekedten- Meg fogod égetni magad...
-És ha azt mondom, hogy én már égek? -súgtam a fülébe.
-Na megállj! -kapott utánam, de akkor már felfelé rohantam a lépcsőn, egyenesen a szobámba - Engedj be! -dörömbölt az ajtómon szerencsétlen flótás reménykedve, dehát hiába.
-Beragadt, nem tudom kinyitni...
-Ne szórakozz...
-Bárcsak azt tenném... de azt hiszem, ma egyedül kell kezeskedned magadnak az élvezetről! -kuncogtam.
-Te kis... -szitkozódott, de hallottam a hangján, hoyg vigyorog. Neki is tetszik a játék, kár lenne tagadnia- Hát jó, te akartad... én is ki tudlak készíteni...
-Alig várom! -jelentettem ki elhamarkodottan.
-Rendben! Ha harc, hát legyen harc... -azzal eltávolodott az ajtómtól és elvonult a saját szobájába, valami ördögi tervet kieszelni.
|
Persze Tom kínzása felért a saját kínzásommal is, de nem érdekelt..ez talán segít abban, hogy biztosan tudjam miként érez, hogy valóban igaz e amit mond....Haza felé kissé szótlan volt, de nem bántam...rá mosolyogtam párszor, és ő is viszont, de a csend igazából nyomasztó is volt ami körbe vett minket. Csendben lopództunk be a házba, miután Tom leparkolt a garázsban, hogy ne ébresszük fel Billt. Próbáltam a sötétben kivenni mi merre van, de nem igazán ment és egy párszor sikerült is majd nem orra buknom, Tom sem volt szerencsésebb, de villanyt az istenért sem akartunk gyújtani...aminek meg is volt az eredménye, Tom mögöttem baktatott, de nem vett észre egy dobozt amit sikeresen felrúgott majd velem együtt pofára esett...Én a földön, Tom rajtam, a riasztó meg éktelen hangzavarba kezdett a hangzavartól...
-Mi a frász...-nyögött fel, ahogy kissé kinyomta magát felettem..én pedig csak vihogtam mint akit megszúrtak..-Nagyon megütöttelek..-kérdezte aggódó tekintettel, de csak a fejemet ráztam, a riasztó pedig egyre hangosabban nyivákolt, szint fülsüketítő volt a zaj...De egyikük sem mozdult, Tom szemei pajzánul csillogtak, a kezei pedig az oldalamat simogatták..nem telt bele egy perc és az éktelen ricsajon keresztül, amit mi keltettünk egy éles csattanást is hallottunk, na meg egy ordítás..
-Ki van itt....Ki az?-csendült meg Bill ijedt hangját, de nem szólaltunk meg csak mosolyogva hallgattuk megbújva a doboz mögött..-Még egyszer kérdem ki az? Ne húzz velem ujjat mert nem állok jót magamért...komolyan, egy hatalmas ütő van nálam, és nem félek használni...-kiáltotta rémülten, mi pedig nem bírtuk tovább szinte egyszerre nyerítettünk fel Tommal. Olyan röhögő görcs kapta el Tomot, hogy alig bírt lemászni rólam, na de engem se kellett félteni..óriási nyerítések közepette álltunk fel és néztünk farkas szemet a meglepett és ugyan csak zavarba jött Billel. Ő pedig int egy elárvult kisfiú, hatalmas szemekkel nézett végig rajtunk..szinte csalódott volt, hogy nem egy betörött kapott el.
-Öcsi...hát ez hatalmas volt..-fogta Tom a hasát a nevetéstől és nekem is potyogtak a könnynek a szememből.
-Bill ne haragudj..komolyan...-kacagtam fel, de nem bírtam abba hagyni.
-Áhááháhá...viccesek vagytok..tudjátok, hogy megijedtem? Rohadt félelmetes ez a lakás egyedül..-nem igazán értékelte a jó kedvünket, sarkon fordult durcásan és ezzel együtt kikapcsolva a riasztót eltűnt a folyóson.
-Ja az a piszka fa meg majd megvéd..-kiabálta utána Tom leplezetlen kárörömmel. Majd sokat sejtetően rám nézett...
|
-Maradj itt... -szállt ki mellőlem Tom.
-De... -már csapódott is be mögötte az ajtó, én pedig figyeltem, ahoy odamegy az egyik rendőrhöz és beszélni kezdenek. Percekig bámultam őket és azon járt az eszem, vajon mit mondhat neki ennyi ideig? Mi van, ha csak ront a helyzeten? Végülis mi lehet a legrosszabb, amit tehetnek? Bevisznek éjszakára? Tom iratokat vett elő, gondolom jogosítványt és egyéb személyi iratokat. Hihetetlen ez a pasi. Ha ezt kidumálja, leborulok a lábai elé...
-Na mit mondtak? -kérdeztem azonnal, ahogy Tom beszállt mellém.
-Azt, hoyg gyorshajtás...
-Dehát...
-Gyorshajtás... -kacsintott rám, majd eltette az iratokat és elindultunk haza.
-Isten vagy... -néztem rá megbabonázva.
-Akkor térdelj le és imádkozz... -vigyorodott el.
-Ennyit a varázsnak... -forgattam meg a szemem mosolyogva- De ki tudja... lehet, hoyg később még elmondok egy imát... -súgtam a fülébe és a nadrágja elején ékeskedő dudorba markoltam, mir efelnyögött.
-Azt akarod, hogy itt haljunk meg? -nézett rám cseppet sem mérgesen.
-Nem tudom, te mit akarsz? -húzgáltam a szemöldököm.
-Tudod jól... -nyelt egy nagyot.
Persze hogy tudtam, elég volt ránéznem, Tom vágya kielégíthetetlen, ám mégsem feledtem Bill szavait. Ez az éjszaka Tom kínzásáról fog szólni... akármennyire is akarom, nem adhatom meg magam... legalábbis ma nem...
|
Tom ajka forrón közeledett olyan zónához, ami itt jelen pillanatban tiltott zóna volt. De a vágyaim nem ezt diktálták és azt akartam ne hagyja abba...lenéztem mellkasomra ahol Tom ragyogó, kívánni való szemekkel csókolgatta a vészesen közeli zónát.
-Menjünk haza...-súgtam felé, mire ő úgy pattant fel mint aki kilőttek. A kezemet fogva tett az asztalra egy 50 euróst majd köszönés nélkül kivágtattunk az étteremből. Kacagva futottam utána egészen autóig, és még mindig az volt az érzésem mintha óvodás lennék...Az autónál viszont szinte felkapott a levegőben és a kocsi csomagtartójához préselt, ami nem igazán izgatott...csak a szemei érdekeltek, a kezei, a szája és úgy az egész teste.
-Azt hiszem nem érünk haza..nem bírom ki...-csókolta végig a nyakamat, majd a most már szabaddá vált tiltott zónát is, és mire feleszméltem a felsőmet már a nyakamon húzta keresztül...nem nagyon érdekelt hol vagyunk és ki láthat, mindennél jobban akartam, hogy birtokoljon.
-Nem érdekel....kívánlak..-tapadtam ajkára közelebb húzva magamhoz, amit egyből értett.
-Ne itt..gyere..-kapott fel és a kinyitva a hátsó ajtót befektetett a bőr ülésre. Ahogy felnéztem rá egy furcsa, már-már érdekes csillogás lappangott szemeiben.
-Akarod? Mert ha nem, türtőztetem maga..komolyan nem akarom elrontani a randit...-mosolygott én pedig hirtelen nem tudtam mit mondjak.
-Bárhol jó nekem....és nem rontasz el semmit...-nyúltam az arcához, de abban a pillanatban olyan fájdalom száguldott át rajta, ami egyből jelezte koránt se jó a helyzet..-Auu.-jajdultam fel, mire Tom aggódva felkapott és az ölébe ültetett, a hangulat egyből vissza eset.
-A kezed...komolyan egy idióta vagyok..-bújt a nyakamba, de nem hagytam, hogy tovább folytassa.
-Tom...hagyd abba. Már vezekeltél, igazán nem nagy ügy. Kérlek..a kezemen csak egy zúzódás van, semmit több. Fáj, de nem érdekel...csak te.-mire lassan felemelte a fejét és erősen rám nézett. Óriási pillái se rebbentek és arca egyre szebb volt számomra...
-Komolyan?-tette fel a kérdést olyan ártatlanul mint egy kis srác. Szemei is elkerekedtek...
-Igen, komolyan...szerinted itt lennél ha nem lennének komolyak a szándékaim?-simogattam meg arcát, ami egyre közeledett az enyémhez, majd lágyan az ajkamra tapadt....érzéki volt, finom, és csodás..akartam, minél többet, betelhetetlen voltam. Annyit akartam amennyit csak lehetett belőle akarni...sose bírtam volna leállni...egyszerűen magával ragadt..
-Mennyire komolyak?-kérdezte szemöldök húzogatva...
-Majd megtudod....-csókoltam meg ajkát és ezzel egyidejűleg kiszálltam az öléből, hogy előre ülhessek.
-Sejtettem....-ült be mellém és a kezem után nyúlt, hogy az övébe kulcsolja és megpuszilja..-Azzal remélem viszont tisztában vagy, hogy az én szándékaim is nagyon komolyak...és nem hagyom, hogy bárki is közbe lépjen! Nem menekülsz...a ház, amibe beléptél pár hete már nem enged el...és én sem..-hajolt egy apró pusziért, amit libabőrösen adtam meg neki, de mire feleszméltem kezei már újra a polóm alatt bizsergették a bőrömet, amit egyáltalán nem bántam. Közelebb kúsztam hozzá, szinte hozzá tapadtam, és éreztem a vágy újra éled bennem, ahogy Tomban is. Újra az ölébe vett és ott kényeztetett. Órákig eltudtam volna viselni ezt a fajta kényeztetést, a csókjai, a kezeinek ritmikusságát...apró sóhajokkal jelezte nekem, hogy ő sincs másképp ezzel..fonataiba kapaszkodtam, az arcát a bőrömön érzetem és nem akartam mást, csak őt...De valami erősen az arcomba világított, amitől megijedtem és rögtön elhúzódtam Tomtól..ő is hasonló képen reagált. Majd egy pár pillanat múlva apró kopogást hallottunk az ablaküvegen és a fény egyre erő teljesebb lett. Én Tom ölébe ülve, igen félre érthetetlen pózban, felhúzott szoknyával, elkenődött sminkel, néztem az ablak felé, de Tom se nézett ki jobban...arca a vágytól és a kielégületlenségtől furcsán megvonaglott. Kelletlenül és durván húzta le az ablakot...mikor már szólt volna az illetőnek, nem túl kedvesen, egy csoport egyenruhás fickóval néztünk farkas szemet.
-Jó estét..járőri ellenőrzés..kérem szálljanak ki a járműből!-járatta végig rajtunk az elemlámpáját egy nagydarab rendőr. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben, Tom kezei pedig úgy omlottak le rólam mint egy kártya vár darabjai.
|
Természetesen belementem a vacsorába. Bár a randi szóra nem mondtam semmit… Tom tudja az érzéseimet,hiszen ezt nem titkolom. De azt is tudja,hogy nem egy könnyű vérű nő vagyok.
Izgatottan készülődtem. Mondjuk hálát adtam az istennek,hogy nem kellett gipsz a kezemre,így azért valamilyen szinten fel is tudtam öltözni,azonban már a sminkelésnél és hajkészítésnél gondjaim voltak.
- hello. Bejöhetek?- kopogott be Bill,és bedugta a fejét
- szia. Persze,gyere csak- dobtam az asztalra bosszúsan a szemceruzámat
- naaaaa. Mit ártott az a szerencsétlen?- nevetett a borzas fiú- na jó,fordulj ide- ült le az ágyamra,és maga elé húzta a széket velem együtt- segítek- mosolygott,miközben elvette a ceruzát
Olyan óvatosan ért a bőrömhöz,hogy teljesen libabőrös lett a karom. Furcsa volt Bill. Pár napja,még a fejemet szedi le,mert nem a munkával,hanem a bátyával törődöm,most pedig segít készülődni. Nem csak a sminkelésben,de még a hajamat is megcsinálta.
- uram isten. Ezt hol tanultad?- ámultam magamat a tükörben,mikor kész lettem
- jó a sminkesem. És korábban,mikor még nem voltunk híresek,elég sokat foglalkoztam magammal- nevetett fel- Tomnak tetszeni fogsz- mosolygott
- köszönöm- öleltem magamhoz- öhm…bocsi- engedtem is el,mire ő csak ismételten egy mosolyt eresztett meg- Bill. Miért segítesz?
- Mert a bátyám tényleg kezd megváltozni,és ezt neked köszönhetem. Bevallom nem néztem jó szemmel,hogy szórakozott veled,és féltem,hogy fel is mondasz,de aztán féltékeny lettem rátok.- pásztázta a földet
- Ugyan már- fogtam meg a vállát- te is meg fogod találni az igazit- néztem rá bíztatóan
- Remélem- csillogó szemekkel nézett rám- na de menj. Mert igazából azért jöttem,mert Tom megkért rá. Félt,hogy ha meglát mentem leteper- nevetett fel- bár nem mintha nem mondaná majd ezt,ha leértél- vigyorgott
- Bill- ráztam a fejem mikor kinyitottam az ajtót
- Bell- szólt még utánam- legalább még egy kicsit játssz vele. Olyan jó nézni,ahogy küzd érted- vigyorgott ördögien
- Rendben- nevettem fel- alkut kötöttünk- kacsintottam,majd lementem Tomhoz
Az öccsének tényleg igaza volt. Ahogy rám nézett,hatalmasat nyelt,és a szeméből mindent kiolvastam. Pedig csak egy fodros virágos szoknya volt rajtam,fehér toppal és egy vastag barna övvel. Na meg magassarkú. De szerintem ez egy tök egyszerű kis nyári ruha.
Tom egész út alatt udvariasan viselkedett. Kinyitotta az ajtót,segített kiszállni,kihúzta a széket,bár feltűnően csendes volt.
- nyugodj meg Tom- fogtam meg a kezét az asztalon
- nehezen megy. Ugyanis próbálok uralkodni magamon,hogy ne essek neked itt helyben,és…és… ezer éve nem randiztam már- nézett zavartam egy másik irányba
- ha ez megnyugtat,akkor én is már lassan 3 éve nem voltam ilyen helyzetben.
Mondani akart valamit,de nem tudott,mert megjött a pincér az ételünkkel. Csak egy hatalmas tál spagetti. Kérdőn nézett rám,mire ő vigyorogva emelte felém a villára feltekert tésztát. Tehát komolyan gondolta,hogy megetet. Nos… ez az etetés olyan volt,hogy már elfogyott vagy 2 üveg vörösbor,hangosan nevetünk,és tésztamaradékok voltak mindenhol. Még a fehér felsőmön is. Mint két óvodás,úgy viselkedtünk,de most először éreztem azt,hogy teljesen felszabadultak voltunk.
- most hogy fogom innen kiszedni?- néztem a melleim közé,mikor beejtett egy adag tésztát
- egyszerű. Kinyalom- rántott vállat,amin én nevettem,de hirtelen nedves ajkait éreztem meg a nyakamnál,ami egyre lejjebb haladt
- Tom- nyögtem,miközben próbáltam eltolni magamtól,de nem sikerült,ő pedig csak egyre jobban csinálta,amitől én csak mélyebben kezdtem el lélegezni
|
-Ne erőltesse meg pár napig, egy enyhébb zúzódása van... -mondta az orvos, miután megvizsgálta a karomat.
-Mi tettem... -nézett maga elé Tom és már sokadszorra tett e fel a kérdést a vizsgálat ideje során.
-Tom... ne edd magad...
-De...
-Css... semmi baj, elmúlik!
-Miattam fog Bill kirúgni...
-Nem fog kirúgni...
-És ha...
-Tom! -szóltam rá kicsit hangosabban, majd odaléptem hozzá, ő pedig magához ölelt- Nyugodj meg, rendben? -néztem fel rá.
-Megpróbálom... -nézett ajkaimra sóvárogva.
-Megcsókolsz még ma? -mosolyodtam el, hátha egy kicsit fel tudom vidítani. Láttam, hoyg tényleg emészti a dolog, képes lenne bele is őrülni.
-Ezért ígérem, hogy kárpótolni foglak... -csókolt meg.
-Na és hogyan... vigyáznom kell a karomra...
-Vigyázok is... de miért? Te mire gondoltál? -húzgálta a szemöldökét perverz vigyorral azon az imádnivaló arcán.
-Semmire... -pirultam el.
-Te perverz tündérke! -csókolt meg még egyszer, aztán újra és újra- Elviszlek vacsorázni, mit szólsz? Majd én megetetlek, ha nem bírnád el a villát, okés?
-Rendben... ez jól hangzik...
-És mi lenne... ha ezt randinak neveznénk? -harapott alsóajkába zavartan.
|
Másnap mindenki került mindenkit. Oké,ez így durva…inkább úgy mondom,hogy a beszélgetések meg voltak,de természetesen csak a munka miatt,amiért itt vagyok,azonban a reggelit mindenki máshol fogyasztotta. Bill maradt a konyhában,Tom a nappaliba ment,én pedig felmentem az emeletre,hogy a stúdión gondolkozzak.
Azonban ez nem ment olyan könnyen. Már a 10. vázlatot rajzoltam,de egyik se tetszett. Az eddigi vázlatok is a lakásról,mind a fiúk stílusát tükrözi,de azok sokkal könnyebben mentek. Talán azért,mert láttam a lakást,és a fiúkra nézve,és félig megismerve egyből jöttek a tervek. De fogalmam nincs,hogy mit szeretnének egy stúdióban,milyen kényelmet,és milyen szempontból használnák.
- Bill- mentem le a konyhába,ahol Tommal épp susmorogtam- ohh, bocsánat. Később visszajövök- mutattam a lépcső felé,mondván,hogy inkább visszamegyek és nem zavarok
- Maradj csak- szólalt meg Tom- nekem úgy is dolgom van.- állt fel a pulttól,és kissé feszülten ment el mellettem
- Miben segíthetek?- nézett rám Bill kíváncsian
- Hát…izé…- makogtam,ugyanis teljesen lekötött Tom viselkedése- ööö
- Ne aggódj. Nem rád haragszik. Inkább saját magára.- nézett a csuklómra ami be volt fáslizva- nagyon fáj?
- Egy kicsit. De nem vészes- mosolyogtam,és hátra dugtam a kezem,hogy ne legyen ez téma- szóval… lenne egy kérésem- néztem rá,mire ő várta a kérdést- bemehetnék veletek a stúdióba?
Kb fél órával később már a stúdióban ültem egy fekete bőrkanapén,velem szembe egy hatalmas üveg,mely mögött a fiúk gyakoroltak. Persze bemutattak mindenkit nekem,nem győztem a neveket megjegyezni,de végül is nem ezért vagyok itt.
Percekig nem tudtam tervezni,csak Tomot fürkésztem. Épp egy lassú számot vettek fel épp,ő pedig beleélte magát. A szívem hirtelen összefacsarodott,és a befáslizott csuklómra néztem.
- sajnálom- süllyedt be mellettem a kanapé,és az a kellemes illat megcsapott,amit minden reggel magára fúj- nem akartam fájdalmat okozni. Nem ilyen vagyok,én csak…- kezdett a magyarázkodásba,de én leintettem
- Tom. Ne beszéljünk erről,rendben? Inkább mutasd meg a stúdiót,feltéve ha van egy pár perced.- próbáltam rá mosolyogni
Meglepődtem azért Tom viselkedésén. Tényleg visszafogta magát,ahogy Bill említette tegnap este. Még csak nem is nyomult,meg semmi. De éreztem rajta,hogy ez így rossz. Miközben magyarázott,hogy mi micsoda,és néha elkalandozott vicces sztorikra gondolva,előttem volt az új stúdió kinézete,amit lenn az alagsorban meg lehetne csinálni. A kezem mozogni kezdett jobbra,balra,egyenesen,keresztbe,satírozott,azonban egy pár perc után éles fájdalom hasított belé.
- jól vagy?- nézett rám aggódva Tom,mikor látta,hogy fintorgok
- nem- csúsztam le a fal mentén- nagyon fáj- kötöttem ki a fáslit,ami alatt a folt csak egyre erősebb színű lett
- mit tettem- sápadt el az idősebbik Kaulitz amint meglátta- sajnálom….sajnálom- suttogta,miközben leguggolt elém,óvatosan megfogta a csuklómat,és apró,de annál finomabb csókokat nyomott rá
- Tom- szólítottam meg,mikor valamit éreztem a mellkasomban,ahogy megérintett,ő pedig boci szemeit,mely most szomorú volt,rám emelte
Nem tudtam megszólalni,csak percekig fürkésztem,majd a kezemet arcára tettem,közelítettem,és megcsókoltam. Teljesen más volt ez a csók. Nem érzéki,nem szerelmes,nem vad… inkább fájdalmas. Mondhatnám akár egy utolsó csóknak is,de Tom ezt éreztette velem másodpercekkel később,hogy ezt nem akarja.
- Elviszlek a kórházba. Gyere- állított fel,de előtte még nyomott egy hosszú puszit a számra
|
-Isabel? -rémisztett halálra egy sötétből jövő hang.
-Jézusom Bill! -kaptam a szívemhez ijedtemben.
-Ne haragudj... -mosolyodott el- Hová készülsz?
-El... elmegyek Bill...
-Miattam?
-Is... de főleg Tom miatt...
-Durva volt veled?
-Majd' összetörte a csuklómat Bill! Nem normális a féltékenysége...
-Sokat jelentesz neki!
-Ne így mutassa ki!
-Sajnálom... de én sem akarom, hogy elmenj... emlékszel, mit mondtál? Dolgozni jöttél... hát dolgozz... Szerintem ezek után Tom is viselkedni fog... és én is!Bocsánatot kérek a csók miatt is! Ez a nap ez kész őrület volt, de ezért nem szabad elmenned... kérlek, maradj!
-Nem tudom Bill...
-Kérlek...
-Ezt még meg fogom bánni... de rendben, maradok... maradok...
|
[124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés