Új bejegyzés Frissítés

2011.09.16. 12:51 nyusziful84

Egy pillanatig szólni se mertem, pillantása ami feketén csillogott elég sok mindent elárult arról mi is jár most a fejébe. -Szóval nem elég, hogy makacs még tudálékosan kíváncsi is...-nézett erősen a szemeimbe és hangneme nem éppen a kellemes csevegéstől volt túl fűtött. Hatalmas pillái egy pillanatra se rebbentek meg, arcának dacos haragossága még is sokkal jobban tetszett mint hittem. Tökéletes férfi volt. -Öhm, bocsánat, igazán sajnálom...-jöttem zavarba, majd hogy leplezzem kínomat kiléptem a folyosóra. Menekültem volna, de nem tudtam, és hátamon éreztem tekintetét is így felé fordultam. -Ez a szoba legyen innentől tabu, rendben? Inkább körbe vezetem, az a biztosabb.-csukta be a szoba ajtót és elindult a folyóson enyhe célzással, hogy kövessem. Egy idő utána arra lettem figyeltem, hogy nem a magyarázatát figyelem, hogy mit szeretne változtatni hanem őt magát. A kezeit, amiket magasan feltartott vagy éppen összevissza hadonászott vele, a száját, ami beszédközben néha mosolyra húzódott és ami olyan duzzadt volt és kívánatos, hogy lassan kezdtem elszégyellni magam a képzelőerőmtől. A haját, amit érdekes fonatokban hordott, a testtartását ami egyenes volt és magas, hogy éppen meggörnyedt vagy magasan kihúzta magát. És sajnos azt is csak későn halottam meg amit kérdezett, így csak bamba arccal meredt rá. -Bocsánat megismételné?-jöttem ismét zavara saját hülyeségem miatt, de most próbáltam leplezni. Úgy tettem mintha elmerültem volna a terveimbe. Holott azok a tervek inkább az ő testéről szóltak, arról, hogy vajon mi lehet az alatt a szürkés, majdnem átlátszó hosszú felső alatt, hogy vajon az a melegítő alsó milyen erős feneket és lábakat takar. -Csak annyit kérdeztem mikor felelne meg magának a következő alkalom, amikor eljönne és megmutatná a végleges tervet?-állt előttem és tisztán láttam át lát rajtam. Somolygása gúnyos volt, de természetes. -Ja, hogy azt....hát...-kaptam elő a noteszomat, hogy még véletlenül se kellejen a barna szemeibe néznem. Átlátszó trükk, de hatásos. Egy kis ideig azzal foglaltam le magam, hogy lenyugtassam a fejemben szárnyaló gondlatokat. Majd újra rá néztem és ő figyelmesen, várakozóan engem bámult...-azt hiszem a holnap délután meg felel. Önnek?-markoltam meg a füzetet a kezemben, hisz hirtelen olyan közel lépett hozzám, hogy a vér meghűlt az ereimben. -Tökéletes..-súgta centikkel a fülem mellett és kilépett a szobából. Én pedig mint egy dísz pinty álltam ott megdermedve a szoba közepén ahol hagyott és próbáltam összeszedni magam. Azaz illat és a száj, te jesszus úristen! Ilyenbe még sose volt részem.....Állj le, Bella, állj le!!Korholtam magam és gyorsan összeszedve magam követtem a házigazdát. De most már biztosan tudtam ez a ház lesz az én vesztem, a házigazda természetéről már nem is beszélve.

2011.09.15. 21:28 Agnusdei

Lassan ballagtam fel a lépcsőn, mély levegőket véve... Gyerünk, nyugodj már le, az istenért, ez csak egy pökhendi, beképzelt alak... nem is annyira jó pasi... najó, kit is próbálok átverni? Kíváncsian néztem szét a fent talált folyosón, melyről ajtók nyíltak egy kisebb nappali szerű helyiségből. Rengeteg ajtó, egy darabig biztosan itt leszek. Mint azt megállapítottam, nemrég költözhettek be, ráférne a házra egy újra festés, egy kis csempézés a fenti fürdőkben és néhány új, ízlésesebb bútordarab. Világ életemben kíváncsi ember voltam. Ha megláttam egy épületet, azonnal látni akartam minden zeg-zugát és persze berendezni, a megbízó számára tökéletesen. Ha meglátok egy ajtót, izgatni kezd, mi van mögötte. Így volt ez azzal a bizonyos "tiltott" ajtóval is. Csak néztem, miközben alsóajkamba harapva mérlegeltem a lehetőségeket. Sarkon fordulok és tovább megyek, avagy benyitok és villámgyorsan körbe nézek. Elvégre azt a szobát is meg kell csinálnom majd... Visszamentem a lépcsőhöz és hallgatolózni kezdtem. Tom telefonon beszélhetett éppen valakivel, harsány nevetése szűrődött fel az emeletre, így erőt vettem magamon és benyitottam. Nem a bent talált rendetlenség volt, ami lenyűgözött, hanem a sok holmi, a gitárok és a szoba hangulata. Szemeim előtt láttam már, miként lehetne ízlésesen berendezni, átfesteni, hogy az Tomnak biztosan tetszen. Tennék bele egy gyönyörű polcot a gitárjainak és egy csomó olyan holmit, amit imádna... -Khm... -rémültem halálra egy mély és rekedtes köhintéstől a hátam mögül. Akkorát ugrottam, hogy csoda, hoyg nem fejeltem le a plafont, aztán farkasszemet néztem a szoba tulajdonosával...

2011.09.15. 21:11 nyusziful84

De rájött nem ezt volt a legalkalmasabb hely, se idő arra, hogy megvitassa magával a nő iránti vonzódását. Egy ártatlannak tűnő mosoly keretében maga elé engedte a nőt és figyelte annak kecses járását, apró lábait. Akkor vette csak le róla szemeit mikor az bejárati ajtó egy hangos csattanással becsukódott mögöttük.   Már az első pillanatban tudtam, hogy ebben a házban el kell a fantáziám és a segítségem is, hisz a spártai kifejezés is kevésnek bizonyult a jellemzésre ha jobban körbe néztem. Engedély nélkül beljebb léptem a nappaliba, ahol mindösszesen egy bézs színű óriás párnájú kanapé volt az összes bútor és egy annál gyatrább felszereltségű amerikai konyha tartozott hozzá. A nappalit a fehér cseresznye színű hajópadló uralta, fa barna színű csupaszra mázolt fallal kiegészítve az összhangot. A konyhának csempéje is hasonló színben állt össze. Se a harmónia, se a barátságos légkör nem volt elmondható erről a szobáról, ahogy az egész házról se. Valahol sejtettem, hogy a férfi természetét is erősen sugallja valamennyire ez a rusztikus és hűvös küllem. Mindent, még a legapróbb helyet is jól megnéztem, fejemben már előkészítve a terveket és a fantáziámra bízva a többi munkát. Miután vissza léptem a nappaliba ahol a férfi még mindig ott állt, karba font kézzel és engem figyelt, tudtam sok, túl sok dolgom lesz itt. -Nem is jegyzetel? Nem látok magánál füzetet, se ceruzát, ennyire biztos magában?-nézett hűvösen, és intrikusan hangzott minden egyes szó a szájából. Még is láttam az álmos pillantáson keresztül is, hogy ebben a férfiban van valami gyengédség, de azzal is tisztában voltam már most, hogy ellenszenv is mozgolódik abban az átható tekintetben. Minden bizonnyal meg van győződve arról, hogy helyes példány, vonz ereje pedig kétségtelen, amivel engem is kábít. És tudtam ez kihívást jelent, próbát, amit ő állított saját maga elé, és elém is. Most már sejtettem nem csak a házzal kell megbirkóznom hanem ezzel a férfival is, aki itt állt magabiztosan előttem, és aki soha nem fog kétségbeesni ha esetleg egy nő áll az útjába. -Nem, nincs. Én az a típus vagyok aki vizuálisan dolgozik, fejben minden meg van, ami kell, majd később lejegyzetelem azokat. Talán zavarja?-hangom ugyan olyan hűvösen csengett mint az övé és dacosan villogó szemekkel néztem az arcát. Láttam szemének csillogásán tetszik neki a merészség, még se úgy válaszolt ahogy vártam. -Maga tudja.-vonta meg a vállát és ott hagyott, hogy a sokat látott kávéfőzőhöz lépjen. Kihasználva az alkalmat elindultam a lépcső felé, majd visszapillantottam. De sajnos a fantáziám nem merült ki a lakás elemzésében, hanem a férfi hátának és vonzó fenekének látványától is rögtön képek sokaságával árasztotta el a fejemet. De megráztam, így visszatereltem az eredeti célomhoz a gondolataimat és immár újra hidegen néztem rá. -Nem zavarja ha esetleg fel megyek és ott is körül nézek, habár sejtem, hogy ott se fog több várni mint itt lent..-néztem erős ívű hátát, ami lassan fordult felém. Majd mikor szemembe nézett jól nevelten el mosolyodtam, holott csak azt szeretettem volna leplezni, hogy szemeimből ne olvassa ki, hogy már most kábítani tud. -Menjen csak, de kérem a bal oldali, második szobába ne menjen be, köszönöm.-közölte mint aki jól végezte dolgát, és újra el fordult többet nem véve rólam tudomást.

2011.09.14. 20:45 brat

Renee & Agnusdei Reggeli tumultus a metrón, nyomorgó emberek, kilöttyenő cseppek a kávéspoharakból, és jópár könyök a bordáim között, valamint a bőröndöm a lábam kisujján. Katasztrófa. Kész szerencse, hogy nem kell minden reggel majd ezen az ócska földalatti vastákolmányon utaznom. Remegő lábakkal, szinte kiverekedtem magam a többi ember közül, és hátat fordítva menekültem el a sok megróvó pillantás elől. Már alig vártam, hogy ott legyek a leendő othonomban, egy ikerpár házában, mint lakberendező. Új lakás, de ők nem házat akarnak látni, hanem otthont. És ez könnyen megoldható lesz, amint már az alaprajzból kiderült, amit faxon kaptam meg. Kissé sietősebbre vettem a lépteimet, és igyekeztem minél hamarabb elhagyni azt a két utcát, ami még aránylag a belvároshoz tartozott. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, ahogy öt perces monoton lábpakolgatás után megálltam a magas téglakerítés előtt. Óvatosan nyomtam meg a kis fehér gombot ami a falba vot építve, és idegesen várakoztam. Egy perc, két perc, öt perc. Már éppen azon voltam, hogy sarkon fordulok, és búcsút mondok a megbizatásnak, amikor kinyílt a kapu, és meg láttam egy férfit. Magas volt, az arca nyúzott, a lefonott hajából itt-ott kiállt pár hajszál, egy kinyúlt pólót, és egy világos szürke melegítő alsó volt rajta, na és egy papucs. Te jó ég, most kelt fel? -Jó reggelt, Isabel Blau, a lakberendező vagyok. -nyújtottam neki kezet. -Tom. -nyögte fáradtan, és miután megdörzsölte egy kicsit a szemét, elég látványosan végigmért. Igyekeztem úgy tenni, mintha nem venném észre, de ez elég nehéz volt, ugyanis úgy éreztem magam, mint aki meztelen. Nem félmeztelen, hanem anyaszült. Tom Kaulitz azonnal felébredt, ahogy a nő ott állt előtte. Alaposan végigmérte, ahogyan azt kell, mégis valahogyan másképp hatott rá, mint eddig bármelyik nő. Nem csak egyszer feküdt volna le vele, hanem sokszor, egymás után... a végtelenségig. Tetszett neki a zöldes szeme, a vörösesen fénylő haja, még a szeplők is világos arcán. Ám az az arc sem maradt sokáig olyan, ugyanis a nő kezdett pirulni. Tom tudta ez mit jelent, bejön neki, hiszen ha nem így volna, ugyan mit érdekelné, ha végigméri, vagy nem? Tudott olvasni a nők tekintetéből, arcából, neki ez a mestersége volt. Nem nagy trükk, a vérében volt, ha lehet így mondani.

[124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]