-              Még most sem hiszem el ezt az egészet… Nem illik a lányunkhoz…

-              Egyetlen rossz szót sem fogsz szólni, világos?

-              Na de…

-              Nagyi, itt az idő! – Hayley szaladt oda a nőhöz, aki morcosan nézett végig a Los Angeles-i parton. Férje mellett állt, aki halvány mosollyal nyugtatgatta, mindezidáig hiába.

-              Ideje helyet foglalnod drágám.

-              Nem tudom, részt akarok-e venni ebben az egészben.

-              Gyere, mutatnom kell valamit. – A férfi megfogta a kezét és a mögöttük felhúzott sátor felé vették az irányt. Belépve azonnal megpillantották a menyasszonyt, aki idegesen nézegette magát a tükörben. Gyönyörű volt. Elefántcsont színű ruhája szinte egybeolvadt sápadt bőrével, kiemelte vörösen izzó haját, mely elegáns kontyban pihent halántékán, apró fehér virágokkal díszítve. Halvány arcpír keretezte szeplőit, és boldogan csillogó szemeit.

-              Nézz rá. Mit látsz rajta? – mielőtt bármit mondhatott volna felesége, folytatta – Én azt, hogy szerelmes. Boldog. Kiegyensúlyozott és céltudatos. Nem gondolod, hogy ez a jó irány? A lányunk boldog.

-              Azt hiszem… hogy igazad van… - mosolyodott el végül.

-              Anya, apa, hát itt vagytok! – fordult feléjük Bess mosolyogva.

-              Kicsikém…

-              Nézd, tudom mit akarsz mondani anya, de…

-              Én csak azt akartam mondani, hogy büszke vagyok rád… - odanyújtotta az asztalon heverő virágcsokrot - és remélem, nagyon boldogok lesztek egymással…

-              Gyönyörű vagy… - lépett oda a férfi is, és átölelte lányát.

-              Köszönöm Nektek.

-              Ideje leülnöd drágám, nemsoká kezdünk.

És elkezdődött. Pontosabban fogalmazva, folytatódott.

Hiszem sosem lett vége, ennyi év alatt is szerették egymást, amit végre meg is ünnepelhettek úgy, ahogyan azt igazán megérdemelték. Gyönyörű volt a naplemente, finom sós illatot hozott a tenger, sirályok hangját fújta a szél. Egyszerű virágokkal díszítettek mindent, lampionok adtak földön túli fényt, de Tom számára Bess volt a leggyönyörűbb. Mozdulatlanná dermedve bámult rá az oltárnál állva, mellette Hayley mosolygott halványsárga koszorúslány ruhájában.

Bess el sem tudott volna képzelni szebb befejezést, bár tudta, hogy ezzel még nincs vége.

Lassan elindult az oltár felé…

>VÉGE<