-              Besz�lhetn�nk n�gy szemk�zt p�r percre? – k�rdezte n�h�ny fesz�lt pillanattal k�s�bb Bess. Annyira igent akart mondani, hogy az m�r majd hogy nem f�jt neki. De…

-              �hm… persze… - Tom �sszezavarodottan t�p�szkodott fel, �s k�vette a n�t, ki az ajt�n – Hov�…

-              N�zd… - mutatott egy kik�vezett �tra Bess, melynek v�g�n sz�pen megny�rt, d�s bokrok sorakoztak - Amikor ide j�tt�nk, az volt a hobbim, hogy meg�rj�tsem any��kat. Sokszor elb�jtam itt, hogy ne tal�ljanak r�m, �s ami a vicces, hogy amikor Hayley j�rni kezdett, gyakran itt szaladg�lt � is, �gy hasonl�an j�rtam �n is, mint a sz�leim. – mosolyodott el halv�nyan. Tom sz� n�lk�l, halv�ny mosollyal az arc�n hallgatta – L�tod azt az ablakot? Jobbr�l a m�sodikat, igen. Az volt Hayley szob�ja, amikor m�r nagyobb lett �s saj�t kellett neki. Addig az eny�mben aludt, abban ott, mellette. Az ott a t�volban egy ist�ll�, futtat� is van hozz�, Hayley egyszer ott esett le a l�r�l. Nem volt oda k�l�n�sebben a lovagl�s�rt, tal�n szerette volna, ha nem az any�m akarja r�er�szakolni, hanem mag�t�l lesz k�v�ncsi r�. De amikor egyszer nagyon beteg lett a lova, titokban kisz�k�tt oda �s fel�ll�tott egy s�trat. Ott aludt a lova mellett, �n pedig majd meg�r�ltem, amikor reggel nem tal�ltam a szob�j�ban. 8 �ves lehetett. Persze sajgott a h�ta egy h�tig ut�na, de mag�nak k�sz�nhette. L�tnod kellett volna �t, amikor iskol�s lett. L�zadt, ahogyan csak tudott, mindig cs�nytev�sen t�rte a fej�t, �s mindig tal�lt is hozz� bajt�rsakat, akiket beler�ngathatott a rosszba. De tudod mi az �rdekes?

-              Mi?

-              Mindig is �t�s volt az �tlaga, a mai napig. A tan�rai mindig is kedvelt�k benne ezt a fajta kett�ss�get.

-              Olyan, mint amilyen te volt�l…

-              Az �n �tlagom mindig ingadozott a n�gyes fel�.

-              De mindketten tudjuk, hogy ha nem akartad volna, akkor nem �gy lett volna. A sz�leid ellen akart�l l�zadni minden er�ddel.

-              Igaz. Nem is �rtem, Hayley hogyan lett ennyire j� gyerek. �gy �rtem, a cs�nytev�sei ellen�re, �gy l�ttam, hogy bennem megb�zott �s mindig mindent elmondott nekem.

-              Cinkost�rsak?

-              Olyasmi. – �lt le egy padra mosolyogva Bess.

-              N�zd, ez mind sz�p �s j�, de mi�rt mes�lted el nekem ezeket?

-              Amikor odabent feltetted azt a k�rd�st Tom, �n minden porcik�mmal igent akartam mondani neked.

-              Most j�n a „de” r�sz? Mi�rt nem mondt�l?

-              Gondolnom kell Hayley-re is, miel�tt…

-              Ezt m�r megbesz�lt�k, az � �lete r�sze is szeretn�k lenni, az apja akarok lenni.

-              Tudom Tom, de az, hogy az apja l�gy, �s az, hogy egy csal�dk�nt �lj�nk, teljesen m�s t�szta. Mi van, ha �sszek�lt�z�nk, ha �sszeh�zasodunk �s te �vekkel k�s�bb �gy d�ntesz, hogy ez m�gis korai? Nem akarom, hogy Hayley csal�djon, els� sorban az � �rdekeit kell szem el�tt tartanom, �rted?

-              �rtem. �s jogos, amit mondasz, de nem a mi eset�nkben.

-              Hogy �rted ezt?

-              Bess, mi nagyj�b�l 20 �ve ismerj�k egym�st! 20! Cs�kkent benned ez id� alatt b�rmit is a szerelem? Bennem nem. Pedig 17 �v telt el �gy, hogy nem l�ttuk egym�st, nem hallottunk a m�sik fel�l. Nem gondolod, hogy ez m�r �let�nk v�g�ig �gy lesz? Mert �n m�rget venn�k r�. Mi�ta �jra az �letembe cs�ppent�l, csak m�g jobban szeretlek, �jra van �rtelme a dolgoknak. Ez egy olyan k�tel�k kett�nk k�zt, ami sosem fog megsz�nni.

-              Igazad van… - mosolyodott el Bess.

-              Akkor mit mondasz? Igen? Lesz�nk egy csal�d?

-              Tom…

-              Ahj anya, mondj m�r igent! – toppantott Hayley t�relmetlen�l m�g�tt�k. Mindig is kit�n�en lopakodott.

-              Igen! – mosolyodott el a n� �s boldogan f�rta mag�t Tom �lel� karjai k�z�.