-           Ez � lesz! – visongott Benjamin, amikor m�snap este nyolckor egy kocsi f�kezet le a h�z el�tt- Ajj apu, igyekezz m�r, Bill b�csi seg�ts neki!

-           K�sz kis dikt�tor! – mosolygott b�tyj�ra Bill, mik�zben Tom nyakkend�j�t igazgatta- T�k�letes.

-           K�szi �csi! �s azt is, hogy vigy�zol r�juk.

-           Igaz�n nincs mit, magam is k�v�ncsi vagyok m�r Lucy-ra!

-           Nem olyan, mint Emma…

-           Ez el�ny, nem gondolod? Tudod, hogy �rtem…

-           Igen, azt hiszem. Ez �! – kapta fel a fej�t a cseng�re- Jobban izgulok, mint hittem.

-           R�g l�ttalak ilyennek…

-           Idi�t�nak?

-           Nyisd ki! – l�kte az ajt� fel� Bill, majd felkapta Ravent a karj�ba.

Tom remeg� kezekkel ny�lt a kilincs ut�n, de Ben megel�zte �s felt�pte az ajt�t. A k�t feln�tt tekintete tal�lkozott �s megsz�ntek a h�tt�r zajai. M�r nem hallott�k, ahogyan Benjamin ugrabugr�l a l�buk alatt ki�ltozva. Lucy r�vid barna haj�ban apr� vir�gok d�szelegtek, z�ld szem�t halv�nylil�val emelte ki, fekete kab�tja al�l kikandik�lt vil�gosz�ld kokt�lruh�ja. Mintha csak a tavaszt akarn� megtestes�teni, Tomnak hirtelen egyetlen sz� sem jutott az esz�be.

-           Hel�, �n Bill Kaulitz vagyok, Tom �ccse �s m�r sokat hallottam mag�r�l! – l�pett k�zbe Bill.

-           J� est�t, Lucy Warren vagyok!

-           Nagyon csinos… - b�kte ki v�g�l Tom.

-           K�sz�n�m. – pirult el a n�- Mehet�nk?

-           Egy pillanat! – fordult testv�r�hez- Akkor amit megbesz�lt�nk �s…

-           Ok�, ok�, nem gy�jtjuk fel a h�zat, ha nem musz�j, te csak menj! Szia! – l�kd�ste ki az ajt�n- J� mulat�st! – azzal becsukta az ajt�t.

-           Azt hiszem, kidobtak a saj�t h�zamb�l! – nevetett Tom �s a kocsihoz k�s�rte Lucy-t.

-           Cudar vil�got �l�nk!

Nevetg�lve �rkeztek meg az �tteremhez, elfoglalt�k asztalukat, �s olyan fesztelen�l besz�lgettek, mintha mindig is ismert�k volna egym�st. A pinc�r m�g meg is k�rdezte, hogy h�zass�gi �vfordul�n vannak-e, �s Lucy azt hitte, Tom kiborul, de nem. A f�rfi mosolyogva k�z�lte, hogy t�ved �s ettek tov�bb. Fogalma sem volt, hogy miatta nem rendezett-e jelenetet, vagy pedig kezd begy�gyulni a sz�ve, mindenesetre �r�lt a v�ltoz�snak. Enn�l rosszabb m�r nem lesz, tapasztalatb�l tudta. Amikor � elvesz�tette a l�ny�t, gyakran fel sem akart kelni �s ut�lta az eg�sz vil�got, de azzal, hogy �nmag�t is eltemeti, nem ford�thatja vissza a visszaford�thatatlant. �gy l�tta, Tom is kezd �gy gondolkozni �s ennek nagyon �r�lt. K�r lenne �rte. Odaad� f�rfi, im�dja a gyerekeit, fiatal �s m�g el�tte az �let. �s nem utols� sorban igaz�n j�k�p� �s s�rmos, ez azonnal felt�nt neki, amint megl�tta. Azonban az sem mell�kes, hogy hogyan ismerkedtek meg. A kisfia �ltal, �s azon gondolkodott, j� v�ge lenne-e ennek, ha esetleg befuccsolna a dolog. Vagy ha �ppens�ggel m�gsem lenne semmi, hogyan reag�ln�nak erre a gyerekek?

-           Nagyon j�l �reztem magam ma este... meg sem tudn�m mondani, mi�ta nem laz�tottam m�r. – mosolygott r� Tom, amikor kis�t�ltak az �tteremb�l.

-           Dett�, ez m�r b�ven r�nk f�rt, azt hiszem. Ezer �ve nem besz�lgettem m�r feln�ttel...

-           Mondd csak... nem... nem rossz ez? Hogy... nos, a t�rt�ntek ut�n ennyi gyerek vesz t�ged k�r�l?

-           Nem, �ppen ellenkez�leg, gy�gy�t� hat�ssal van r�m.

-           �rtem...

Meg�lltak egy pillanatra a s�t�tben, a v�ros f�nyei halv�nyan vil�g�totta meg �ket. A f�rfi meglep�d�tt, mennyire megakarta cs�kolni Lucy-t, �s egy par�nyi b�ntudat is keveredett az �rz�shez. Azonban most nemet mondott erre, a sz�v�re akart hallgatni v�gre, �gy mire a n� �szbe kapott, m�r gyeng�den k�zelebb h�zta mag�hoz, v�rt egy pillanatig, �s miut�n nem kapott elutas�t� v�laszt, finoman megcs�kolta...