- Kezd ksre jrni... – llt fel a padrl Hayley rkkal ksbb. Az g egyre sttebb vlt, lassan feloltdtak a lmpk is a parkban.
- Menjnk! – blintott Bess is.
- Nem tudom, mit tegyek... – szlalt meg nhny perccel ksbb a lny.
- Hogy rted?
- Amikor legkzelebb tallkozunk Tommal... az apmmal... vajon hogyan fog reaglni? s mit reagljak n?
- Felesleges eldntened, hogyan reaglsz majd... amikor tallkoztok, gy is jn minden majd magtl.
- Szerinted... pozitv lesz?
- Biztosan. Szeret tged...
- De csak azrt szeretett meg, mert hozzd tartozom...
- Ez nem igaz, szivem. nmagadrt szeretett meg tged.
- Remlem... – shajtott.
- Egy pillanat... – halszta el csrg telefonjt a tskjbl Bess – Tom az...
- Tnyleg? – fordult fel nagy szemekkel Hayley.
- Szeretnl vele beszlni?
- Nem, nem... beszlj vele te!
- J... Igen?
- Hol a fenben vagytok?
- Londonban...
- Azt tudom, de azon bell?
- Nem sok haza rnk, de...
- Csipkedjtek magatokat!
- De mirt... Hal? Ez letette...
- Mi? Mit mondott?
- Hogy hol vagyunk mr...
- Ez rdekes... – nyitotta ki a kaput Hayley elgondolkodva.
- Igen...
- Teljesen gy mondta, mintha...
- Vgre, hogy itt vagytok, mr nem tudtam mit kezdeni ezzel az alakkal... – sietett eljk Bess anyja.
- Itt lenne... – fejezte be a mondatot a lny – Itt van?
- Itt bizony, br nem tudom, ki a fene hvta ide.
- Szia... – ksznttte odabent Tomot a lny.
- Szia.
- Te mit keresel itt... – krdezte halkan Bess, de nemigen mert a szembe nzni.
- Azt hiszem, beszlnnk kellene. Vagy te nem gy ltod?
- Azt mondtad, id kell...
- Ti pedig szpen lelptetek...
- Flrerted...
- Tudom, mirt jttetek el, de akkor is szlhattl volna.
- Krlek, ne vesszetek ssze most ezen... – szlt kzbe Hayley.
- Igazad van... – blintott Bess – Mirl szeretnl beszlni?
- Hrmunkrl! A csaldunkrl!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
