-              Tess�k, Tom ott volt? – Bess sz�vver�se felgyorsult, amikor felv�ve telefonj�t, a h�v� k�z�lte vele, hogy a f�rfi d�r�mb�lt az ajt�j�n. Kereste �ket.

-              Ahogy mondtam. De mondtam neki, hogy elutaztak Londonba. Nem tudom, de erre �gy els�padt, hogy pillanatok alatt elt�nt, meg sem v�rva, m�g k�zl�m, hogy csak p�r napra...

-              Hov� ment, nem tudja?

-              Nem mondta, csak felsz�v�dott.

-              �rtem. Nagyon k�sz�n�m, hogy felh�vott!

-              Nincs mit.

Bess nagy s�haj k�s�ret�ben rakta le a telefont, �s m�r t�rcs�zta is Tom sz�m�t. Lehet, hogy most nem a legjobb a viszonyuk, de att�l m�g meg kell nyugtatnia, hogy nem l�pett le v�gleg.

-              Ki van kapcsolva... – bosszankodott.

-              Anya... – sz�lalt meg m�g�tte Hayley, a fr�szt hozva a n�re – Mi folyik itt?

-              Semmi kicsim, minden rendben...

-              Nem vagyok m�r kisgyerek... �sszevesztetek Tommal, igaz?

-              Igen...

-              De majd kib�k�lt�k, igaz?

-              Nem olyan biztos... – h�zta el a sz�j�t szomor�an – De rem�lem.

-              Mi t�rt�nt? Tegnap m�g minden rendben volt, de a buli ut�n, amikor haza�rtem...

-              Gyere... A nagyapa j�l van, menj�nk el s�t�lni... rendben?

-              Ok�... – b�tortalanul k�vette anyj�t, mintha att�l f�lne, hogy valami rossz h�rt fog k�z�lni.

Tal�n t�zpercnyi s�t�ra onnan, le�ltek egy padra a Green Parkba. Bess egy ideig hallgatott, fogalma sem volt, hogyan fogjon hozz�, pedig ezek alatt a hossz� �vek alatt annyif�lek�ppen fel�p�tette besz�d�t a t�m�val kapcsolatban. Azonban most, amikor mondania kellett volna valamit, nem j�tt hang a tork�ra.

-              Anya... megijesztesz...

-              Ne haragudj kicsim, nem akarom r�d hozni a fr�szt, �n csak...

-              Mondd m�r, mi van! Soha t�bb� nem megy�nk vissza, vagy mi?

-              Az lesz a legjobb, ha az elej�n kezdem... Miel�tt Londonba k�lt�zt�nk volna, �s te megsz�lett�l volna, Tommal egy oszt�lyba j�rtam.

-              Tudom...

-              Nagyon j� bar�tok voltunk.

-              Tudom...

-              Hogy pontosabban fogalmazzak, bar�tokn�l t�bb az�rt. Szerett�k egym�st.

-              Tudom...

-              Amikor any��k tudom�st szereztek a kapcsolatunkr�l, eltiltottak minket, mert Tom szerint�k nem illett hozz�m... De minket nem lehetett csak �gy elv�lasztani, makacsak voltunk �s szerelmesek. A mai napig.

-              De azt�n m�gis elj�ttetek.

-              Igen...

-              �s megismerted ap�t. Teherbe est�l, � pedig lel�pett. De te mindv�gig Tomot szeretted, igaz?

-              Igaz. Vagyis igaz is, meg nem is.

-              M�rmint?

-              Mindv�gig Tomot szerettem, �s szeretem most is. De... a k�l�nbs�g az, hogy amikor idek�lt�zt�nk, �n m�r v�rand�s voltam.

-              Mi?

-              Ez�rt j�tt�nk el.

-              Azt akarod mondani, hogy... hogy... mi? Az nem lehet, hogy...

-              De igen. Tom az �desap�d...