-              Apa! Hogy vagy? – l�pett az �gy mell� Bess halv�ny mosollyal az arc�n. L�that�an jobban volt, b�r el sem merte k�pzelni, milyen �llapotban lehetett, amikor behozt�k.

-              J�l kicsim, itt mindent megtesznek �rtem! – mosolygott r� vissza.

-              Ennek �r�l�k... f�ltem, hogy rosszul fogod viselni, gy�l�l�d a k�rh�zakat... – fogta meg a kez�t.

-              De nem az orvosok miatt!

-              Szia nagyapa! – nyomott egy puszit az arc�ra Hayley.

-              Mindened megvan? Sz�ks�ged van valamire? – aggodalmaskodott Bess anyja homlokr�ncolva.

-              Mindenem!

-              Felh�vtad m�r Tomot, hogy hol vagyunk? – s�gta Hayley Bess-nek, aki a n�v hallat�n els�padt.

-              Majd elint�zem. Apa, ha...

-              Kimenn�tek egy pillanatra? – k�rte a f�rfi.

-              �hm... persze...

-              Te ne... – n�zett a l�ny�ra.

-              De...

-              Besz�lnem kell veled...

-              Ok�...

Hayley-�k lementek addig a b�f�be egy kis harapnival��rt, ugyanis a g�pen csak r�gcs�lnival�t tudtak enni. Bess pedig le�lt az �gy melletti sz�kre.

-              Mir�l szeretn�l besz�lgetni?

-              Hol van Tom?

-              Gondolom, dolgozik...

-              Mi�rt nincs itt?

-              Azt hittem, nem kedvelitek �t. Mi�rt lenne itt?

-              Csak ez�rt nincs itt? – �gy n�zett r�, mintha a gondolataiban olvasna.

-              Nem... – s�hajtott a n�.

-              Mi t�rt�nt?

-              Elmondtam neki, hogy Hayley az � l�nya...

-              �s nem �r�lt?

-              �r�lt neki, mert megszerette, de m�rges r�m, ami�rt nem mondtam hamarabb... de nem akartam, hogy csak az�rt szeresse, mert az �v�... �s nem tudtam, hogyan mondjam meg...

-              Nem hib�ztathatod ez�rt...

-              Nem is teszem... meg�rtem, hogy �gy �rez...

-              �s most akkor mi lesz veletek?

-              Fogalmam sincs... mindenesetre j�t fog tenni p�r nap gondolkod�si id� mindkett�nk r�sz�r�l...

-              Hayley tudja?

-              Nem...

-              Nem gondolod, hogy itt lenne az ideje? N�zd kicsim, tudom, hogy annak idej�n gy�v�n elfutottunk a probl�ma el�l, �s csak magunkra gondoltunk, meg a j� h�r�nkre, de sok �v eltelt. Nem mondom, hogy ha visszamenn�nk az id�ben, m�shogy cselekedn�nk. De azt hiszem, hib�ztunk. Ki tudja, mi lett volna...

-              Apa...

-              Amikor utolj�ra besz�lt�nk, boldognak t�nt�l. Tom miatt. Egy csal�d lehetn�tek v�gre. Hiszem, hogy nincsenek v�letlenek, �s az, hogy �gy alakultak a dolgok, tal�n el volt rendelve. De az is, hogy �jra tal�lkozzatok. Hiszen ugyan�gy szeretitek egym�st, mint annyi �vvel ezel�tt. H�nyan mondhatj�k el ugyanezt?

Az ajt�n val� d�r�mb�l�s lassan az eg�sz h�zat felm�rgelte. P�ran kisz�ltak, hogy hagyja m�r abba, de Tom sz�ntelen�l folytatta. Nem adja fel, m�g ki nem nyitj�k.

-              J� ember! – sz�lt r� valaki a szomsz�d lak�s ajtaj�n kin�zve.

-              Eln�z�st... nem tudja, hol vannak?

-              Bess �s Hayley? Reggel elmentek.

-              Elmentek? Hov�?

-              Csak annyit mondott, hogy visszamennek Londonba! El�g siet�sen t�voztak...

-              Hogy mi?

Tomnak z�gott a f�le. �jra megt�rt�nik, �jra elment, �jra egyed�l maradt. Elvesz�tette, de most m�r nem csak a n�t, de a l�ny�t is. Ennyi lenne h�t? Sz�ks�ge volt egy kis leveg�re, �gy intett egyet, mormogott egy „k�sz�n�m” f�l�t, majd let�ntorgott a l�pcs�k�n, ki az utc�ra. Most mihez kezd...