Amikor Hayley k�s� este haza�rt, anyj�t a kanap�n tal�lta �sszekuporodva. Nem �lt�z�tt �t az alv�shoz, �s nem �rtette azt sem, mi�rt ott aludt el. Mintha haza�rve nem maradt volna m�r ereje semmihez sem, csak arra, hogy elbotork�ljon a nappaliig �s v�ge.

-              Anya... – �bresztgette finoman – haza �rtem. Mi�rt nem a szob�dban alszol?

-              Kicsim... – hunyorgott �lmosan. Hayley csak akkor l�tta meg, hogy arca nedvesen csillog – Milyen volt a buli?

-              Nagyon j�. Mi t�rt�nt?

-              Semmi, fek�dj le aludni, rendben? Holnap besz�l�nk...

-              De biztos? – vonakodott fel�llni anyja mell�l, amikor l�that�an igenis t�rt�nt valami.

-              Persze �desem! Aludj j�l! – mosolyodott el halv�nyan.

-              K�sz�n�m a bulit m�g egyszer! Mondd meg Tomnak is.

-              Megmondom...

-              Mit akarsz? – kialvatlanul �bredt, a nyaka sajgott a k�nyelmetlen kanap�t�l, melyet nem eg�szen alv�sra fejlesztettek ki.

-              Az ap�d! – sz�lt bele egy k�ts�gbeesett hang. Az anyja pr�b�lta f�kezni indulatait, de onnan l�tszott, hogy komoly a baj, hogy elengedte f�le mellett l�nya modortalan k�rd�s�t.

-              Mi van vele? – Bess �gy �lt fel, mint akit felh�ztak.

-              Tegnap nem siker�lt el�rnem �t, de ma v�gre besz�ltem egy n�v�rrel, aki...

-              Egy n�v�rrel?

-              Ap�dnak sz�vrohama volt a rep�l�t�ren!

-              J� �g, de... de...

-              Stabiliz�lt�k az �llapot�t. A g�pem egy �ra m�lva indul...

-              Mi is megy�nk!

-              Nem, nem, csak az�rt sz�ltam, hogy...

-              Nem nyitok vit�t! – mondta Bess, �s m�r le is rakta a telefont, hogy min�l hamarabb �ton is lehessenek.

-              J� reggelt! – j�tt ki a hangra Hayley �s nagyot �s�tott – T�rt�nt valami?

-              Ap�nak sz�vrohama volt tegnap, de m�r stabiliz�lt�k az �llapot�t! Rendben lesz! – tette hozz� gyorsan, l�nya egyre jobban kikereked� szemeit l�tva – Tudom, hogy anya elboldogulna egyed�l, de ott a helyem.

-              Veled megyek �n is!

-              Egy �ra m�lva indul a g�p! Milyen gyorsan tudsz elk�sz�lni?

V�laszra sem m�ltatva, Hayley m�r sarkon is fordult �s a szob�j�ba mas�rozott. Bess is a saj�tj�ba �s az els� ruh�t, ami a kez�be akadt, felvette. Gyorsan arcot �s fogat mosott �s egyetlen falat n�lk�l, m�r �tnak is indultak. Bess a kocsib�l h�vta fel a szomsz�dot, hogy ne agg�djon, �s ha keresi valaki, Londonba utaztak hat�rozatlan id�re, felh�vta Hayley oszt�lyf�n�k�t is, a munkahely�t, elint�zett mindent, hogy m�r ne ott kelljen ezekkel foglalkozni. Csak az apj�ja akart koncentr�lni, semmi m�sra.

-              Tomnak nem sz�lunk? – k�rdezte Hayley, amikor kisz�lltak az aut�b�l, �s befel� rohantak.

-              Tomnak? �... majd k�s�bb besz�lek vele, most m�r fel kell sz�llnunk, k�l�nben itt hagynak!

Rekord sebess�ggel siker�lt k�t jegyet venni a g�pre, �szre sem v�ve a sz�r�s szemeket, melyek a pult m�g�l szegez�dtek r�, ami�rt az utols� pillanatban �rkezett.

-              Anya! – intett a n�nek, amikor megl�tta – Itt vagyunk...

-              Igaz�n nem kellett volna idej�nn�t�k, egyed�l is...

-              Nem �rdekel, mennyire �sszeszedett �s fegyelmezett vagy, akkor is ott van a hely�nk! – v�gott k�zbe Bess �s l�tta, amint anyja szeme k�nnybe l�bad. Ez fel�rt egy „k�sz�n�m”-mel.