Én a lányomat veszítettem el…a mondat ütötte csend már-már bántotta mindkettejük fülét. Tom nem tudott megszólalni, a döbbenet elharapta a nyelvét, Lucy pedig csak nézte. Nézte a férfit, amint megemészti a hallottakat, majd halványan elmosolyodott.

-           Jöjjön… főzök magának valami vacsorát…

Szó nélkül mentek vissza a házba, egyenesen a konyhába. Lucy tésztát tett fel főni, Tom csirkemellet darabolt fel. Mindezt olyan egyetértésben, csendben és összhangban, mintha megbeszélték volna, mit fognak főzni. Amikor elkészült a mustáros csirke, leültek enni. A házban továbbra is csend volt, a gyerekek aludtak, a felnőttek ettek.

-           Ne haragudjon… - kezdett Tom szabadkozni, amikor befejezte a vacsorát. Már 10 óra is elmúlt.

-           Ne mondjon semmit. Látja… mindkettőnknek megvan a maga fájó pontja, de túl kell tennünk magunkat. Nekem sikerült… magának is fog…

-           Kizárt dolog…

-           Nem. Nem az… Higgyen nekem, tapasztalat. Amikor a kislányom… nos… azt hittem, belehalok, hogy nem élem túl, végem van. De talpra álltam és ma már tudok úgy beszélni róla, hogy nem sírom el magam. Persze nem gyakran beszélek erről… magának is csak azért, hogy lássa, nincs minden veszve…

-           Ezért foglalkozik gyerekekkel?

-           Igen, többnyire ezért… és mert szeretem őket, könnyű velük, élvezem a társaságukat. Még olyan ártatlanok. És sosem hazudnak…

-           Könnyű? – mosolyodott el Tom.

-           Higgye el, az… csak meg kell találni a módját, amivel azzá tesszük!

-           Mi… mi történt a lányával?

-           Mi történt a feleségével?

-           Elmesélem… ha maga is.

-           Rendben.

Lucy hajnali 3-ig maradt ott, mindketten meséltek és csak meséltek. Közben úgy érezték, hogy könnyebb lesz a lelkük, hogy már nem nehezedik rájuk olyan mázsás súly, mint azelőtt. Ha beszélnek róla, könnyebb lesz.  Ez igaz volt rájuk. Végül Lucy ásítása szakította félbe az eszmecserét, Tom ragaszkodott hozzá, hogy ilyen későn már ne menjen sehová, de a nő hajthatatlan volt.

A férfi még sokáig álmatlanul forgolódott, ám most nem felesége járt a fejében, hanem a dada. Lehet, hogy a gyerekei úgy gondolták, ideje túltennie magát a történteken és erre Lucy a megoldás? A gyerekek sok mindent meglátnak a felnőttek világában, még ha nem is mondják. Lehet, hogy a nő segítségével akarják rendbe hozni őt?

Tom Kaulitz, felesége, Emma halála óta először érezte azt, hogy igen, túl akar lenni rajta. Ismét mosolyogni akar bűntudat nélkül, nevetni a gyerekeivel úgy, hogy utána ne legyen rossz érzése. Új életet akart kezdeni. Ám nő nélkül.

Persze tudta, hogy a gyerekeknek szükségük van anyára, egy nőre az életükben, aki mindent megtesz értük, de úgy gondolta, hogy ős is éppen ennyire igyekszik. Csak remélhette, hogy gyerekeinek ő maga is elég lesz. De mi van, ha tényleg szükségük lenne egy anyafigurára, miközben ő elzárkózik az egésztől?

Végül bűntudattal a szívében aludt el, és ezek a kérdések még álmában sem hagyták nyugodni.