-           K�sz�n�m… - k�sz�r�lte meg a tork�t Tom p�r, �r�nak t�n� m�sodperc ut�n.

-           Bocs�nat… - kapta el a tekintet�t Lucy- Akkor �n megyek is… holnap tal�lkozunk…

-           Igen, akkor holnap!

-           Kital�lok, k�sz�n�m… viszl�t…

Csend volt. Tom �nmag�t ostorozva rogyott le a kanap�ra, �s mint annyiszor az elm�lt �vek alatt, er�t vett rajta a b�ntudat. H�t persze… valaminek mindig eml�keztetnie kell a vesztes�gre. Hogyan is lehet boldog Emma n�lk�l. Lehetetlen. Mindig b�ntudata volt, ha j�l �rezte mag�t, ak�r csak p�r percre is. Nem �rdemli meg, hogy j� kedve legyen, hiszen nem vigy�zott Emm�ra. Nem vigy�zott r� el�gg� ahhoz, hogy �letben maradjon… Mint szeretteik hal�lakor az emberek �ltal�ban, � is mag�t hib�ztatta. Tudta, hogy az �nsajn�lat nem vezet semmire, m�gsem volt senki sem, aki megmutassa neki, hogy nem � tehet r�la. �nmag�t elk�nyvelni a hib�snak k�nnyebbnek t�nt, mint igenis szembe n�zni a vesztes�ggel. Pedig m�r 3 �v eltelt. 3 hossz� �v egyed�l �s mag�nyosan…

Lucy tudta, hogy rosszat sz�lt �s elrontott mindent. Nem tudott sokat a t�rt�ntekr�l, ahhoz azonban nem kellett �szl�nynek lennie, hogy l�ssa, a f�rfi szenved. �s senki sincs, aki seg�tene rajta, aki kih�zn� �t az �nsajn�lat mocsar�b�l, melyben m�r nyakig benne van. �m ez nem is az � dolga lesz, hisz alig p�r napja ismeri a f�rfit. M�g ha vonz�nak is tal�lja, akkor sem. Ez �des kev�s. De valakinek musz�j, pokolian rossz n�zni, hogy r�gt�n egy nevet�s ut�n szeme elfelh�s�dik �s er�t vesz rajta a b�ntudat. Ak�rhogy is pr�b�lja takargatni, � m�r nem el�sz�r tal�lkozott ezzel a jelens�ggel. � maga is �t�lte, csak m�r r�gen eltemette mag�ban azt a k�nz� f�jdalmat. A k�l�nbs�g kettej�k k�z�tt az, hogy � szembe mert n�zni vele, mert tudta, meg kell tennie. Fiatal m�g ahhoz, hogy lemondjon az �letr�l. Az igazi �letr�l.

Tett �rte, k�zd�tt a f�jdalom ellen �s v�g�l c�lba �rt. M�r r� tud �gy n�zni a gyerekekre, hogy ne saj�t m�ltja jusson esz�be. Egy kicsi k�z, egy szomor� arc, k�nnyes k�k szemecsk�k, b�natos s�haj minden reggel a k�rh�zban.

Aznap viszont engedett az eml�keknek, el�vette elrejtett k�peit a dobozokb�l �s fellapozta �ket. Amikor m�g volt csal�dja… Volt f�rje, volt kisl�nya… Egy pillanat alatt szertefoszlott minden. Egy boldog csal�d n�zett vissza r�, ami m�r a m�lt� volt. T�bb mint 5 �ve. T�bb mint 5 �ve annak, hogy kisl�ny�n�l diagnosztiz�lt�k a r�kot, b�r m�g csak k�t �ves volt, t�bb mint 4 �ve, hogy a kisl�ny belehalt a k�rba. �s t�bb mint 3 �ve, hogy f�rje elhagyta. Nem hib�ztatta �rte. Ez az eg�sz trag�dia megv�ltoztatott mindent. � maga is megv�ltozott.

Most m�sok gyerekeire vigy�z, tal�n azt rem�lve, ezzel j�v�teheti, hogy kisl�ny�ra nem tudott annak idej�n. Nem az � hib�ja volt, ezzel tiszt�ban volt. M�gis annak �rezte. Valamit tehetett volna. B�rmit. Csod�t… csak hogy a l�ny ma is �ljen. De nem ment neki…

Tom m�snap m�r nem sietett annyira haza, mint el�z� nap, valami megv�ltozott benne, mintha Lucy olyan ter�letre g�zolt volna a lelk�ben, amihez nem volt joga. Haragudott r�. �s minden m�sra is, ami Emm�ra eml�keztette, arra, hogy kudarcot vallott.

Lucy pontosan tudta, hogy a f�rfi mi�rt j�r k�s�n haza, annak ellen�re, hogy azt mondta, igyekszik a lehet� leghamarabb haza�rni a gyerekekhez. Miatta. Ami�rt rosszat sz�lt.

-           K�sz�n�m a mai munk�j�t is! – k�sz�nt el t�le Tom, amikor haza�rt este 9-kor.

-           Nincs mit, esetleg…

-           Igen?

-           Mondanom kell valamit!

-           Igen?

-           Bocs�sson meg a m�ltkori mondatom�rt… tudom, hogy semmi k�z�m hozz� �s rossz t�m�ba szaladtam, b�r nem sz�nd�kosan… Ha emiatt rosszul �rzi mag�t, nyugodtan r�gjon ki, de emiatt nem kell k�s�bb hazaj�nnie… ez a maga h�za, a maga gyerekei… Tudom, hogy rossz �rz�s, hogy f�j a m�lt, de…

-           Honnan tudhatn�… - mosolyodott el keser�en Tom.

-           Velem is megt�rt�nt…

-           Igen? Elvesztette a feles�g�t?

-           Nem… - hajtotta le a fej�t Lucy f�jdalmasan.

-           Akkor nem tudja, milyen �rz�s ezzel a tudattal �lni… a tudattal, hogy vigy�zhattam volna r�, m�gsem ment… elsz�rtam… �s fogalma sincs, milyen fel�bredni nap, mint nap azzal az �rz�ssel, hogy az �n hib�m… Nem tudja milyen!

-           �n a l�nyomat vesz�tettem el…