-              Mire c�lzott anyu? – r�ncolta a homlok�t Tom, amikor be�ltek egy �jjel-nappali kis k�v�z�ba. A n� zavartan lapozgatta a gy�r�tt �tlapot, mintha valami nagyon fontos inform�ci�t szeretne megtudni bel�le. Felesleges volt. Mindig ugyanazt rendelte, ha Tommal itt j�rt.

-              Mit hozhatok? – l�pett az asztalukhoz egy pinc�rn� kedvesen mosolyogva.

-              A szok�sosat, k�sz�nj�k! – adta vissza az �tlapj�t Tom – Tudja mit? A k�v� helyett most legyen kaka�! – mosolyodott el. Bess felkapta a fej�t.

-              M�ris hozom... – azzal m�r el is libbent.

-              Nem vagyunk m�r gyerekek, hogy kaka�zzunk.

-              De miel�tt elment�l, ezt ittuk egy�tt utolj�ra...

-              De m�r itt vagyok, Tom...

-              Tudom. – fogta meg a kez�t �s gyeng�den cir�gatni kezdte h�velykujj�val – Onnan kellene folytatnunk, nem gondolod?

-              �gy �rzed, menne?

-              Abban egyezt�nk meg, hogy amint lement a buli, megbesz�lj�k ezt... Akkor besz�lj�nk r�la...

-              Te remek ember vagy, Tom...

-              Ajjaj, rosszul kezd�dik... – d�lt h�tra egy nagy s�haj k�s�ret�ben a f�rfi. Volt egy olyan �rz�se, hogy nem fog tetszeni a folytat�s.

-              Az vagy! De �n... h�t nem is tudom... Szeretn�m hinni, hogy meg�rdemellek, de sok dolog van m�g, amit...

-              Kicsim... – mosolygott r� gyeng�den – Tudom, hogy nem a te hib�db�l mentetek el, tudom, hogy nem b�cs�zhatt�l el. Kiskor� volt�l, akinek azt kellett tennie, amit a sz�lei mondanak. Meg�rtem. Meg�rtem, hogy �gy volt�l vele, t�bb� m�r nem tal�lkozunk. Tov�bbl�pt�l valakivel �s lett Hayley... Nem hib�ztatlak, remek anya lett bel�led, Hayley nagyszer� l�ny. Egyed�l csin�ltad ezt v�gig. Nem mindenkinek menne. R�ad�sul veszett�l fiatalon �s ha arra gondolok, hogy az apa k�zben nem volt sehol, h�t att�l felmegy bennem a pumpa. De nem kell �gy lennie soha t�bb�... Komolyan gondoltam, amit kor�bban mondtam. Azt szeretn�m, ha az �letem r�szese lenn�l, �rted? �gy, ahogy vagy. L�nyost�l, mindenest�l.

-              Itt is vannak... – tett le egy-egy t�ny�rt el�j�k a pinc�rn� vid�man – �s a kaka�k is... – mintha �szre sem vette volna a Bess arc�r�l lecseppen� k�nnyeket.

-              K�sz�nj�k... – er�ltetett mag�ra egy mosolyt a n�.

-              Mit mondasz? – sim�tott v�gig az arc�n Tom gyeng�den, felitatva a nedves cs�kokat.

-              Ezt szeretn�m �n is Tom!

-              Na, akkor ezt megbesz�lt�k! – vigyorodott el boldogan.

-              Viszont ne d�nts elhamarkodottan!

-              Hogy �rted ezt? Azt hiszem, kett�nk eset�ben nem lehet elhamarkod�st�l tartani...

-              M�g nem ismersz minden t�nyt. �s ha elmes�lek mindent, nekem kell majd megk�rdeznem, hogy akarod-e, nem pedig ford�tva.

-              Mi olyat tudn�l mes�lni, ami�rt meginogn�k az elhat�roz�somban? Kicsim, t�bb, mint 10 �ve v�gyom erre...

-              Kezdetnek mondjuk azt, hogy... – gyer�nk Bess, ess t�l rajta... csak mondd ki! Mondd ki, �s b�rmi lesz is, legal�bb k�nnyebb lesz a lelked... lehunyta a szem�t �s m�ly leveg�t vett – Hogy Hayley a te l�nyod.