-           Nem hiszem el, hogy t�nyleg belementem ebbe Benjamin… - s�hajtott Tom a kanap�ra d�lve fia mell�.

-           De a j�tsz�t�ren tal�lkoztam vele �s kedves volt!

-           Ezzel �gy semmi baj sincs kisfiam, de nem ismerem �t. Hogy merjelek titeket r�b�zni?

-           Pontosan ez�rt j�n most el, hogy megismerd egy kicsit apa!

-           Sz�val akkor �t nem fogj�tok elkergetni, mint az el�z� b�biszitter jel�lteket? – n�zett fi�ra, majd kisl�ny�ra felv�ltva.

-           Ne h�vd �gy, m�r 8 �ves vagyok, nem kisbaba! – k�rte ki mag�nak Benjamin.

-           De a h�god csak 5!

-           Aki j�v�re iskol�s lesz! – szegte fel a fej�t Raven dacosan.

Tom im�dta, amikor gyerekei azt bizonygatj�k, mennyire nagyok m�r, amivel persze az ellenkez� hat�st �rik el.  L�nya r�zsasz�n balett ruh�ban vastag t�llel, feh�r harisny�ban �s babar�zsasz�n cip�csk�ben aligha festett nagyl�nynak �s fia fociz�st�l saras p�l�ja, nadr�gja �s baseball sapk�ja aligha feln�tt viselet. De tudta, gyerekeinek most az egyszer igazuk van, t�nyleg kellene m�r valaki, aki elmegy �rt�k az iskol�ba �s az �vod�ba. Nem r�g el�l�ptett�k, t�bb munk�ja lesz, r�ad�sul sosem tudni, hogyan v�gez majd. Viszont gyerekeit sem akarta mindig az �ccs�re b�zni, �gy h�t tal�lni kellett valakit, aki elv�llaln� a fel�gyelet�ket, m�g haza nem �r a munk�b�l.

-           Legyen! Mikorra besz�lt�tek meg?

-           Azt mondta, szombaton d�lut�n 3 fel�, nem akar eb�d k�zben zavarni…

-           Akkor eb�delj�nk meg, Ben, te ter�ts meg k�rlek, Raven, te pedig menj �s moss kezet!

Az eb�d �gy zajlott n�luk, mint minden szombaton, Tom ragaszkodott hozz�, hogy egy�tt egyenek, hisz egy csal�d. �s feles�ge hal�la �ta mindenhez ragaszkodott, ami akkor volt, mikor m�g… mikor m�g minden j� volt. Im�dkoztak, mint minden eb�d el�tt, �desanyjuk�rt �s mindenki�rt, akit szeretnek, majd hozz� l�ttak az eb�dhez.

Tom gyorsan elmosogatott �s rendet rakott a nappaliban, nem akarta, hogy a lehets�ges �j b�biszitter m�ris romhalmazk�nt l�ssa a lak�st, ahol a gyerekek j�t�kai sz�t vannak sz�rva.

-           Viselkedjetek sz�pen! Ha m�g egy n�nit elkergettek, j�hettek gyalog haza a v�ros m�sik fel�r�l, vil�gos?

-           Vil�gos apa! – v�gt�k r� a gyerekek b�b�jos mosollyal az arcukon, azt�n megsz�lalt a cseng�.

Az ajt�ban egy r�vid barna haj� n� �llt, z�ld szeme Tom arc�n j�rt, kedvesen mosolygott �s a kez�t ny�jtotta.

-           J� napot Herr Kaulitz, �n Lucy Warren vagyok!

-           J� napot! – r�zta meg a kez�t finoman a f�rfi, majd beljebb engedte- F�radjon a nappaliba �s foglaljon helyet.

-           K�sz�n�m…

-           Lucy! – szaladt hozz� Benjamin j�kedv�en- �n mondtam ugye? Az iskol�ban is mindig apu ut�n n�znek a n�nik, mert j�k�p�!

-           Az… - k�sz�r�lte meg a tork�t zavartan a n�.

Tom el sem merte k�pzelni, mir�l csever�szhettek ezek ketten a j�tsz�t�ren, amikor megismert�k egym�st. �t besz�lt�k ki? Nem akarta elhinni, hogy a fia ilyen kellemetlen helyzetbe hozta. Lucy alkat�hoz megfelel�en v�kony volt, r�vid, alig 5 centis haja nagyon j�l �llt neki, amit kev�s n�r�l lehetett volna elmondani. Z�ld szeme mosolyogva hallgatta Benjamin sz�vegel�s�t, sz�ja v�kony volt, arca sz�v alak�. Takarosan �lt�zk�d�tt, m�gis divatosan, mint egy fiatal anyuka. Annyira m�s volt, mint Emma…

Er�t v�ve a keser� eml�kek okozta n�mas�g�n, a n�h�z fordult �s f�lbe szak�totta fia csivitel�s�t.

-           Sz�val akkor, ha j�l �rtem, elmenne a gyerekek�rt az iskol�ba �s az �vod�ba, hazahozn� �ket �s addig maradna, am�g haza �rek? Nem gond ez �nnek?

-           Igen, �gy gondoltam �n is! Nem lakom messze, p�r utc�val lejjebb, �gy tal�lkoztam a gyerekekkel is, amikor Benjamin egyik bar�tj�nak a sz�leivel voltak lent p�r napja. Sajnos, az eddigi munkaad�mat kir�gt�k az �ll�s�b�l, �gy m�r nem tudott fizetni egy b�biszittert…

-           Teh�t h�tf�n m�r kezdene is?

-           Igen, az nagyon j� lenne…

-           Rendben, nem l�tom akad�ly�t! – �llt fel Tom majd egy k�zfog�ssal pecs�telt�k meg az „�zletet”.