-              Teljesen felesleges volt ez a jelenet! – jegyezte meg Bess anyja, amikor oda�rt hozz�juk. Term�szetesen egyetlen m�sodperc sem ker�lte el a figyelm�t, �s egy�ltal�n nem tetszett neki, amit l�tott.

-              Milyen jelenet? – r�ncolta a homlok�t Tom, de mag�ban roppant j�l sz�rakozott. Ezt a n�t mindig is higgadtnak �s elt�k�ltnek l�tta, de most zavarodotts�g �lt ki rendezett von�sai hely�re.

-              Teljesen meg�rtem, hogy mag�nak ez felett�bb mulats�gos Mr. Ak�rkiislegyen, de ezek itt befoly�sos emberek, akik nem n�zik j� szemmel, ha nyilv�nosan m�szik r� valakire. Egyet is �rtek vel�k... pl�ne, ha a l�nyom az �ldozat.

-              �ldozat? R�m�sz�s? – h�zta fel a szem�ld�k�t Bess – Ugyan. Ez egy cs�k volt. Egy �rtatlan cs�k.

-              Annyira az�rt nem �rtatlan... – s�gta a f�l�be a f�rfi rekedten, mire a n� is megborzongott.

-              A l�nyom nem mag�hoz val�. – k�z�lte j�ghidegen az asszony, megsemmis�t� pillant�st k�ldve fel�.

-              Ap�nak m�r nem kellene itt lennie? – k�rdezett k�zbe Bess, ezzel j�l �sszezavarva anyj�t.

-              �h... d-de... �ton van m�r, a rep�l�g�pe nyilv�nval�an k�sett...

-              Besz�ltetek?

-              Mint azt tudod, a rep�l�g�pen ki kell kapcsolni a telefont.

-              Hi�nyzik m�r...

-              Persze, hogy hi�nyzik. Mert � mindig is a cinkosod volt, nem igaz? De sz�pen megk�rlek, hogy b�rj magaddal m�g egy kicsit, ut�na mehetsz, amerre l�tsz.

-              Most csak Hayley sz�m�t, hogy � j�l �rezze mag�t a sz�linapj�n!

-              Hayley pedig tort�t szeretne, hol van m�r? – sz�lt k�zbe a l�ny er�ltetett vid�ms�ggal, �s Bess b�szke volt r� ez�rt. Legal�bb a l�tszatot fent akarta tartani, mert tudta, hogy ez fontos a nagyanyj�nak.

-              M�ris sz�lok valakinek kincsem! – mosolygott r� az asszony �s egy szempillant�s alatt mosoly jelent meg az arc�n.

-              K�sz�n�m!

-              �gyes volt! – kacsintott a l�nyra Tom.

-              Azt hiszem jobb, ha az este h�tral�v� r�sz�ben nem nagyon �rsz hozz�m. A v�g�n m�g megv�dolnak a meger�szakol�sommal... – s�gta Bess.

-              A kezedet az�rt megfoghatom n�ha? – sim�tott v�gig a felkarj�n gyeng�den, majd az alkarj�n is, m�g el nem jutott az �rz�keny csukl�hoz. �rint�se nyom�t libab�r k�vette, v�g�l �sszekulcsolta kezeiket.

-              Azt tal�n...

-              �s puszit adhatok?

-              Arca...

-              Hm... – gyeng�d, hossz� puszit adott az ajkaira.

-              Ez nem az arcom volt.

-              Hupsz... – vigyorodott el komiszan – Egy magamfajt�nak gondjai vannak az anat�mi�val...

-              Hazug diszn�... – mosolyodott el Bess is �s k�vett�k a terem k�zep�n egyre csak sokasod� embereket.

-              Nos emberek! Mindannyian az �n szeretett unok�m miatt vagyunk most itt. K�t ember van most itt, akiknek te vagy a legfontosabb a vil�gon...

Bess sz�ve hatalmasat dobbant, ujjai megremegtek, amit Tom is �szrevett, de nem tudta, minek tulajdon�tsa. A n� persze �rl�d�tt... most el fogja �rulni? Itt mindenki el�tt?

-          De azt hiszem, mind jobban j�runk, ha nem a l�nyom, hanem �n folytatom a besz�ldet... – nevetg�lt az asszony.

Bess kiengedte az addig bent tartott leveg�t. Paranoi�s. Ha az anyja el is �ruln� �t, nem ekkora t�meg el�tt tenn�, nem igaz? Hiszen semmit sem gy�l�lt jobban, mint a megal�z� jeleneteket �s a mag�n�let kitereget�s�t.

-              J�l vagy? – s�gta a n� f�l�be Tom.

-              Persze... minden a legnagyobb rendben... Minden a legnagyobb rendben...

Ny�ljon meg, ny�ljon meg, ny�ljon m�r meg ez az �tkozott f�ld alattam...