-              Lányok... – üdvözölte őket Tom a bejáratnál – Nem találok szavakat, gyönyörűek vagytok!

-              Köszönjük! – vigyorgott Hayley izgatottan.

-              Te is jól nézel ki... – mérte végig Bess éhes szemekkel. Talán még sosem látta őt ilyen elegánsnak – Furcsa szmokingban látni, de jól áll.

-              A szalagavatómon volt utoljára szmoking rajtam... – nevetett, de mosolya hamar lehervadt arcáról. Akkor Bess már nem volt itt, addigra köddé vált.

-              Nos igen... – köszörülte meg a torkát – Talán menjünk be!

-              Igen, nagyi már biztos vár.

-              Apa is biztosan ideért már. – bólintott a nő és mindhárman beléptek a díszes csarnokba.

-              Ó drágáim, hát végre itt vagytok! – igyekezett feléjük idegesen Bess anyja.

-              Szia nagyi! – üdvözölte Hayley.

-              Tom... – ügyet sem vetve rá, a férfira meredt, kicsit sem palástolva ellenszenves érzéseit iránta.

-              Üdv!

-              Hogyne... hogyne... Chris is itt van már! – mosolygott lányára bűbájosan.

-              Remek...

-              Kerítsünk valami italt! – fogta meg a kezét Tom gyengéden és maga után húzta onnan.

-              Ez borzasztó... – fújta ki a levegőt Bess az idegösszeomlás szélén.

„Én jó ember vagyok, miért történik velem mégis ennyi szerencsétlenség?”

-              Anyu nyugodj meg, Tom itt van.

-              Ó istenem, erre jön... – fordított hátat hirtelen és rémülten nézett fel Tomra. A következő pillanatban viszont minden feszültség kiszállt belőle, a méreg, az idegesség, az aggodalom, a bűntudat, minden. Csak Tom létezett az egész bolygón és a csók, amivel elhallgattatta. Majdnem összecsuklottak a térdei.

-              Öhm... Jó estét... – köszönt Chris, amikor odaért.

-              Őőő...

-              Tom vagyok... – mosolygott rá a férfi, és átölelte a hebegő Bess derekát.

-              Örvendek...

-              Én is. Ő az ünnepelt, Hayley...

-              Üdvözlöm... – bólintott a lány illedelmesen.

-              Boldog születésnapot!

-              Köszönöm...

-              Bess, szerettem volna pár percre...

-              Most egy kicsit más dolga van... megérti, igaz?

-              Én őőő... – még mindig képtelen volt szóhoz jutni.

-              Értem... persze... viszlát...

-              Jól vagy, anyu? – fordult hozzá Hayley, amikor a férfi elment. Alig tudta visszatartani a kuncogását.

-              Jól. Jól... – nézett fel Tomra, aki pimaszul csillogó szemekkel nézett vissza rá.

Ennyi év után is elemi erővel hatott rá.

-              Azt hiszem, felfogta...

-              Igen. Már csak egy órát kell kibírni és mehetünk!

-              Addig keresek valami ennivalót... – hagyta magukra őket Hayley.

-              Jól sikerült az akció. – nyugtázta Tom.

-              Igen, igen... jól színészkedsz... – vett le egy pohár pezsgőt az arra sétáló pincér tálcájáról és belekortyolt.

-              Ugyan már...

-              Mi az?

-              Te is tudod Bess, hogy ami kettőnk között van, nem játék...

-              Mégis azt veszem észre, hogy egy helyben topogunk...

-              Hiszen megbeszéltük, hogy várunk, amíg...

-              Igen, a parti és minden más is... – sóhajtott lemondóan a nő. Annyi érzés kavargott benne, hogy minden vágya csakis az volt, hogy ne egyedül kelljen szembe néznie velük.

-              Már nem kell sokat várni. Mindent megbeszélünk és... és minden rendben lesz. Tudod, hogy nekem is milyen nehéz visszafogni magam és... a pokolba is, eddig ment... – húzta vissza magához a nőt és ajkait ismét az övéire tapasztotta.

A pohár pezsgő hangos koccanással ért földet.