-              Ez biztosan Hayley lesz! – kapta fel a fejét Bess. Már a konyhában ücsörögtek egy-egy kávé fölött. Feldíszítették az egész lakást, égősorok világítottak csak, gyönyörű volt.

-              Nyisd ki! – mosolyodott el Simone izgatottan.

-              Anyu, csillapodj le! – nevetett Tom – Nem az angol királynő az...

-              Ő sokkal fontosabb! – mosolyodott el Bess, majd magukra hagyta őket.

-              Szia anyu! Aszta! –szinte rögtön a dekorációra terelődött a figyelme és tátott szájjal nézett körbe.

-              Milyen? – kérdezte, bár felesleges volt.

-              Egyszerűen király! – lelkendezett és majd’ kiszorította anyjából a szuszt.

-              Nem egyedül csináltam ám. Tom is segített és az anyukája, Simone. Nagyon szeretne már megismerni.

-              Hol vannak?

-              A konyhában!

-              Jól nézek ki? – harapott alsó ajkába idegesen.

-              Mintha csak magamat látnám! – kuncogott a nő.

-              Nee, öreg vagyok? – sápadt el.

-              Ezt később még visszakapod! Na, gyere szülinapos!

-              Szerbusz Hayley! – Tom apró puszit adott az arcára, és aztán átadta édesanyjának.

-              Jó napot! – köszönt a lány illedelmesen.

-              Nagyon örülök a találkozásnak! – mosolygott rá Simone, ám egyszeriben arcára fagyott a mosoly. Úgy tűnt, mint aki keresi a szavakat, de nagy nehezen összeszedte magát, és ismét elmosolyodott – Már sokat hallottam rólad.

-              Örvendek asszonyom!

-              Hívj csak Simone-nak.

-              Köszönöm!

-              Olyan szép vagy, mint az anyukád!

-              Köszönöm szépen!

-              Nos, nekünk indulnunk kell öltözni nagyi partijára, igaz? De amilyen hamar csak lehet, lelépünk és itt folytatjuk! Rendben?

-              Rendben! – bólintott és elhagyták a konyhát.

-              Akkor a partin találkozunk! Egy óra múlva! – mondta Tom és kikísérte őket.

-              Igen...

-              És... akkor ahogy megbeszéltük...

-              Igen. – pirult el Bess és inkább rá sem nézett.

-              Sziasztok!

-              Egy pillanatra még! – szólt utánuk Simone – Bess?

-              A szobámban öltözöm! – hagyta ott őket Tom.

-              Lent várok! – baktatott le a lépcsőn Hayley.

-              Igen? – fordult az asszony felé a nő kíváncsian.

-              Hayley apja ott lesz?

-              Nem... Ő nem... nos Hayley nem ismeri őt. Nem élt velünk.

-              Ki ő?

-              Nem ismered...

-              Tényleg? Mert én úgy érzem, nagyon is ismerem...

-              Nem értem, mire...

-              Akkor hát kimondom kerek-perec... Ő az igaz? A fiam az apja. Hayley Tomtól van?