-              Hogy... hogy... hogy... hogy én? – dadogott megilletődve Hayley és fülig pirult – Nekem ez... nekem ez...

-              Menni fog! – kacsintott Tom magabiztosan a lányra.

-              De... De... De...

-              Figyelj kicsim... – mondta egyszerre a két felnőtt, de ez csak Hayley-nek tűnt fel – Képes vagy rá! – folytatta Bess – Tudom, hogy menni fog, ügyes vagy, és Tom végig ott ül majd melletted, hogy segítsen, ha elakadsz. Ő fog bekonferálni is, jó lesz!

-              Biztos vagy ebben anyu? És ha elbénázom?

-              Nem fogod! – ölelte magához gyengéden, majd egy puszit adott a feje búbjára – Menj be és készülj elő. Mindent el fognak magyarázni neked, de mondom, Tom is ott lesz végig.

-              Oké... – fújta ki a levegőt idegesen, de végül elmosolyodott- Ez nagyon izgi.

-              Menj csak előre, rendben? – nyitotta ki előtte az ajtót Tom, Hayley pedig habozás nélkül megtette, amit kért.

-              Hihetetlen vagy, ugye tudod? – kérdezte Bess, lánya után nézve.

-              Dehogy, ez csak egy kis szívesség! Szeretném, ha Hayley megtapasztalná, milyen is ez a munka, ha már ezt akarja csinálni. – mindketten az üvegen át nézték, hogy összpontosít a lány minden információra, amit a technikusok elmagyaráznak neki.

-              Olyan büszke vagyok rá...

-              Hayley nagyszerű kölyök. – bólintott rá a férfi és átkarolta a nőt. Gyengéd csókot lehelt a homlokára, majd elengedte – Ideje nekem is bemennem...

-              Én pedig itt fogok várni.

-              Gyere be te is, van bent egy kényelmes kanapé, ahonnan végighallgathatod az egészet! Biztosan Hayley-t is megnyugtatná.

-              Lehet?

-              Hát persze, hogy lehet! – fogta meg a kezét és maga után húzta.

Bess elfoglalta a helyét és talán még idegesebb volt, mint a lánya. Tom jókedvűen ragadta meg a mikrofont, bemutatkozott és röviden vázolta a hallgatóknak a mai műsor különlegességét. Bemutatta nekik Hayley-t, aki először még bátortalanul köszönt, de később igazán belejött a műsorvezetésbe. Ő választhatott zenéket, megtárgyalták Tommal a számokat, érdekességeket, és az egész iszonyú jó hangulatban telt. Bess melle pedig dagadt a büszkeségtől és a boldogságtól.

-              Anyu, anyu, milyen voltam? – szaladt oda hozzá, amint kikapcsolták a mikrofonokat a műsor végén.

-              Profi voltál, született rádiós! – ölelte magához a lányt.

-              Tényleg? Annyira izgultam az elején, de aztán azt hiszem, belejöttem!

-              Azt hiszed? – lépett oda Tom – Azt hiszem, engem ki fognak rúgni, hogy felvehessenek téged, kössz szépen! – mosolygott.

-              Ez szuper ajándék volt Tom, annyira hálás vagyok, hogy ki sem tudom fejezni! – ölelte meg a férfit szorosan, aki halvány mosollyal az arcán viszonozta a gesztust. Tekintete a kanapén ülő nőre tévedt. Szemeikben egyszerre lobbant láng a szerelemtől és a büszkeségtől.

-              Boldog születésnapot!

-              Azt hiszem, ezek után nagyi partiját túlélni gyerekjáték lesz! – jelentette ki.

-              Remélem! – állt fel Bess és mindannyian az ajtó felé indultak.

-              Még egyszer nagyon köszönöm Tom!

-              Még egyszer nagyon szívesen!

-              Akkor gondolom, találkozunk holnapután a partin.

-              Igen, ott leszek. Bess, mi pedig még beszélünk a holnapi dologról, rendben?

-              Rendben.

-              Miről van szó?

-              Egy hiperszuper titkos akcióról fiatal hölgy!

-              Szóval a tortámról... – vigyorgott minden tudóan a lány, majd magukra hagyta a felnőtteket.

-              Előtte nincsenek titkaink. – jegyezte meg Tom.

-              Attól tartok...

-              Kicsit olyan, mint amilyen én voltam ennyi idősen...