-              Szia Hayley! – intett a lány felé Tom, amikor elé ment az iskolába, hogy elmenjenek vezetni. A férfi türelmes volt és jó kedvű, totálisan megbízott Hayley-ben, még ha kezdő is volt, ami megnyugtatta a lányt. Ettől a teljesítménye is javult, gyorsan tanult és a férfi mellett ez nem is tűnt tanulásnak, inkább mókának.

-              Mit szeretnél születésnapodra, hm? – kérdezte, amikor aznapra befejezték a vezetést és beültek egy ebédre.

-              Semmit az égvilágon! Az, hogy kiszabadítotok nagyi partijáról, nekem éppen elég!

-              Rendben, akkor édesanyáddal kell egyeztetnem!

-              A legjobb ember erre!

-              Jókat szokott adni?

-              Tudod, ő ritkán ad tárgyakat, mint más szülők, pl. ruhákat. Azokat egyébként is megkapom, ha szükségem van rá.

-              Akkor miket ad?

-              Élményeket! Csapunk egy csajos napot, elvisz a kedvenc helyeimre, a kedvenceimet esszük, süt nekem tortát! Világbajnok a tortája!

-              Igazán?

-              Ühüm!

-              Tudod, anyukád sok mindent egyedül jobban csinált, mint sok esetben két szülő! Ami nem könnyű meló.

-              Hát nem... – bólintott rá Hayley.

-              Milyen volt? – mosolygott rá Bess, amikor lánya fülig érő szájjal hazaért.

-              Nagyon jó! Azt hiszem, gyorsan fejlődöm és Tom is agyon dicsért. Már nem félek a vezetéstől.

-              Ennek nagyon örülök!

-              És azt mondta, hívni fog az ajándékom ügyében, de én mondtam neki, hogy nem kell semmi. Segít a bulival, vezet velem, kérhetnék ennél többet?

-              Ami azt illeti, már beszéltünk is és fantasztikus ötlete támadt!

-              Tényleg?

-              Viszont ezt hamarabb kapod meg. A buli pénteken lesz, 4 nap múlva. Ezt pedig holnap kapod meg, suli után!

-              Tényleg? – hatalmas csillogó szemekkel nézett rá és Bess – ha ez lehetséges egyáltalán, de- ebben a pillanatban még jobban szerette a férfit.

-              Igen! Holnap én megyek érted a suliba és elviszlek.

Hayley egész éjjel alig tudott aludni, annyira izgult. Kíváncsi volt már, mit kaphat Tomtól, de el sem tudta képzelni. Sosem telt még olyan lassan a nap, mint másnap az iskolában. Szinte futott anyja kocsijához, amikor végre kicsengettek.

-              Szia édesem! – nevetett rajta Bess.

-              Szia!

-              Indulhatunk?

-              Taposs bele, már nem tudok tovább várni! – vigyorgott. Bess kuncogva indította el a kocsit, és amennyire a közlekedési táblák engedték, a lehető leggyorsabban a plázához hajtott. Hayley kíváncsian nézett jobbra-balra, és végre meglátta Tomot.

-              Sziasztok! – nyitotta ki nekik a kocsi ajtaját és egy-egy puszival üdvözölte őket.

-              Mi ez az egész? – kérdezte a lány.

-              Majd meglátod! – a rádióállomás ajtaja előtt álltak meg.

-              Mit keresünk itt?

-              Készen állsz?

-              Készen, de mire?

-              Negyed óra múlva kezdődik a műsor, amit ma te fogsz vezetni!