Valahogyan még be kellett adagolnia Tomnak, hogy Chris is ott lesz a születésnapi partin, és előre sejtette, hogy nem lesz könnyű dolga, hiszen a férfi pont miatta pufogott pár apja. De már alig van egy hét addig, valamikor túl kell esnie rajta. Ez a beszélgetés még mindig ezerszer könnyebb lesz, mint a „Ja igen, Hayley egyébként a te lányod!”. Másnapra így megbeszélte vele, hogy munka után meglátogatja otthon.

Már kezdett sötétedni odakint, amikor végre elszabadult, és amikor Tom lakásához ért, remegő térdekkel baktatott fel a lépcsőn.

-             Szia! – nyitott neki ajtót mosolyogva.

Nem sokáig fogsz mosolyogni rám ilyen szépen... – villant át Bess agyán a gondolat, de azért belépett.

-              Szia! – kislányosan elpirult az üdvözlő puszi után és reflex-szerűen végigsimította arcának azt a pontját, ahová kapta. Tom ezt persze észrevette, és azonnal meglódult a szíve. Legszívesebben... – Beszélnünk kellene valamiről!

-              Várj, előbb ezt meg kell nézned! – ragadta meg a kezét és maga után húzta a méretes nappaliba.

-              Hát ez meg micsoda! – tátott szájjal meredt a DJ pultra, ami a szoba egyik végében kapott helyet, majd a felaggatott égő sorokra, a félrehúzott kanapéra, és az így felszabadult hatalmas helyre, ahol táncolni lehetett volna.

-              Nagyon vigyáznunk kell rá, mert csak kölcsönbe kaptam.

-              De ezt meg hogy?

-              Rádiós vagyok, rémlik? Megvannak a kapcsolataim. Mondtam, hogy itthonról is dolgoztam már néha. Elég profi cucc, nem igaz?

-              De igen! – pillantott a nagy hangfalakra is – Ha ezt Hayley meglátná...

-              Mit szólna? – harapott alsó ajkába idegesen – Örülne, ugye? Mert, ha nem, vissza lehet vinni és...

-              Imádná Tom! – mosolygott rá Bess izgatottan – Legszívesebben megcsókolnálak most! Hihetetlen vagy!

-              Akkor tedd meg... – lélegzett fel a férfi, és szemeiben tűz gyulladt.

-              Mit...

-              Bess, én tudom, mit mondtam és azóta már ezerszer elátkoztam magam érte. Egy önző állat vagyok, de nem tudok tovább várni! – lépett közelebb és magához húzta őt.

-              Tom... – felnézett a szemeibe, és tudta, hogy ha Tom nem hagyja abba, ő sem lesz rá képes. De túl sok minden nyomja most a vállát, titkok, amiknek felszínre kell kerülniük, problémák, amiket meg kell oldania. Az ész és a szív harca, a kisangyal és a kisördög háborúja. Nem lenne könnyebb, ha nem egyedül kellene szembenéznie ezentúl mindennel? – kérdi az egyik hang. És nem lenne részedről önzőség, ha elvárnád tőle, hogy támogasson, pedig ez a te harcod?

Pontosan abban a pillanatban szűnt meg gondolkodni, amikor Tom ajkait megérezte sajátjain. Szorosan tapadtak egymáshoz, és olyan éhes szenvedéllyel csókolták a másikat, mint talán még soha.

-              Maradj itt éjszakára... – tért rá a nyakára.

-              Tudod, hogy nem lehet... – túrt a hajába – Hayley vár és...

-              Hát persze... – sóhajtott fel – Jöjjön ide ő is.

-              Tessék?

-              Úgy értem... – állt meg egy pillanatra, hogy a nő szemeibe nézhessen – Költözzetek ide hozzám.

-              Fogalmad sincs, mire vállalkoznál ezzel...

-              Lehet, hogy nincs, de ezt akarom. Azt akarom, hogy itt éljetek velem, hogy minden reggel együtt érbedjünk, együtt reggelizzünk mi hárman, hogy együtt induljunk el a munkába és az iskolába, hogy miután Hayley-t elvittük, mi is dolgozni menjünk, csókkal váljunk el egymástól, együtt ebédeljünk minden nap egyszerre érjünk haza, csókkal köszöntsük egymást, főzzünk vacsorát, vagy csak rendeljünk, vagy csak összebújjunk a kanapén egy film alatt, hogy minden hétvégén menjünk valahová...

-              Tom... – szólt közbe Bess elszoruló torokkal, de Tom folytatta.

-              Azt szeretném, ha egy család lennénk. Tudom, hogy Hayley nem az én lányom, és sosem kérném őt arra, hogy tegyen úgy, de tudnám őt sajátomként szeretni.

-              Tényleg? – csuklott el a hangja. Mondd el neki, most mondd el neki!!!

-              Igen. Mit gondolsz?

-              Egyenlőre fogalmam sincs, hogy mit gondoljak, én... – könnybe lábadt szemekkel nézett fel a hatalmas, égő barna szemekbe.

-              Rád zúdítottam mindent... – húzta el a száját, pedig még csak eztán jött volna a lényeg. Megakarta kérni a kezét.

Bess anyjának viszont megvolt az a képessége, hogy elszúrjon mindent, egyszerűen ilyen volt, főleg ha a lányáról és Tom kapcsolatáról volt szó. Akarattal vetett véget neki annak idején is, most pedig akaratlanul zavarta meg őket telefonjával, ami élesen csörgött bele a meghitt csendbe.

-              Vedd fel nyugodtan... – mondta, amikor meglátta, hogy ő az.

-              Nem akarom... – felelte kábán Bess, nehezére esett felocsúdnia Tom szavaitól.

-              Az ég szerelmére... – vette ki a kezéből a telefont, és felvette – Itt Tom, Bess most nem tud beszélni... Ühüm... Igen... Ki? Aha... értem. Értem. Világos. Jó. Megmondom neki. Viszhall... – rakta le és összeráncolt homlokkal gondolkodott néhány pillanatot.

-              Mi az?

-              Hm... Bess, ki az a Chris Silverman?