Bess alig akart magához térni. Minél többet látott, annál bizarrabbá vált minden. Ki ez a férfi? És miért tűri ilyen jól, hogy folyamatosan elutasítja, mindenféle tapintat és kertelés nélkül. Miért nem érti meg, hogy a NEM, az NEM! Mintha éppen ez tetszene neki. Talán csak a kihívást látja benne, és ez vonzza őt annyira? El sem tudta képzelni. De rá fog jönni, hogy minden hiába.

-              Szia! – Hayley, mintha csak tudta volna, milyen nehéz napja volt, megértő mosollyal az arcán fogadta édesanyját.

-              Szia édesem!

-              Nagyi járt itt.

-              Igen? Képzeld, ma hozzám is bejött a galériába. Azt hittem, rosszul látok.

-              Tudom. Mondta. Beszélt az udvarlódról is.

-              Tessék? – sóhajtott fel Bess – Ezt nem hiszem el. – dobta le a táskáját a kanapéra, és leült lányához.

-              Szóval? – kérdezte kis szünet után Hayley – Ki a pasas?

-              Senki...

-              Ennyivel nem intézed el anyu, részleteket. Akkor Tom és te nem...?

-              Ő nem az udvarlóm, csak egy férfi, aki bent járt a galériába párszor. Valóban bepróbálkozott, de elhajtottam.

-              És?

-              És úgy tűnik, minél inkább taszítanám, annál jobban vonzom. Nem értem a mai férfiakat.

-              Szerintem pedig az önértékeléseddel van a baj! – jelentette ki Hayley.

-              Igazán doktornő? És mi a diagnózisa?

-              Figyelj anya, itt van Tom, aki már ezer éve nem látott téged, mégis ugyanolyan szerelmes, mint tini korodban. Valamit tudsz, amit a férfiak érzékelnek, és harcolnak érte.

-              Ha te mondod.

-              Mindenesetre, szerintem Tom a nyerő. – bólintott határozottan.

-              Igazán? – mosolyodott el Bess – Kedveled őt...

-              Igen. Szeretem, mert szeret téged. És ellenem sincs kifogása. Lássuk be, akik eddig előfordultak az életedben – és az nem sok-, de egyiknek sem kellett a csomag másik darabja. Azaz én.

-              Ez butaság...

-              Tudom jól, anyu. De Tom más. És ez nem a „jaj de jó lenne már egy apuka” dolog.

-              Biztos? – simított végig lánya vörös tincsein gyengéden, és a tekintetét kereste.

-              Örülnék, ha egy család lennénk. De nem várom el Tomtól, hogy mától ő legyen az apám. Eddig is csak te voltál nekem, és ennél jobban nem is sülhetett volna el a dolog.

-              Így gondolod? – hatódott meg. Titkon – mint talán minden egyedülálló szülőnek- az volt az egyik legnagyobb félelme, hogy kevés volt a gyerekének. Hogy nem tett meg mindent, hogy csinálhatta volna jobban is.

-              Igen! És nagyi bárkit is csalt el a születésnapi partimra, ami már inkább az ő partija, nekem te és Tom lesztek ott a legfontosabbak!

-              A kérdés már csak az, hogy ő mit fog szólni...

Hogyan adagolja be Tomnak, hogy a férfi, akivel csak egyszer találkozott, ott lesz a lánya buliján. Ráadásul a helyzetet még az is megnehezíti, hogy az anyjának láthatóan sokkal szimpatikusabb volt ő, így nem tudta, mire számítson. Elég véres tortúrának néztek elébe, de minden jó, ha a vége jó. A fontos az, hogy Hayley jól érezze magát és ezért bármit megtett volna. Még azt is, hogy egész este vigyorog és bájolog Chris-szel, miközben Tom támogatja őt. Már csak abban reménykedhet, hogy nem esnek egymásnak féltékenységükben, bár bármikor képes lenne fogadni arra, hogy Tom diadalmaskodik.

Az viszont megnyugtatta, hogy lánya ilyen jó véleménnyel van a férfiról, pedig egy hónapja sem ismeri. Talán az elég neki, hogy látja, hogyan néznek egymásra. Vagy akaratlanul is olyan kötelék van közöttük, ami a vérrel született, hiszen apáról és lányáról van szó, akár tudnak róla, akár nem. Talán lassan el kellene mondania az igazat. Talán elég volt ennyi titok. Talán megértenék. Talán a születésnapi parti után kellene...

A születésnapi buli után, négyszemközt. Azaz hatszemközt... Bess ezzel a gondolattal feküdt le aznap éjjel.