Telefoncsörgés szakította szét őket, levegő után kapkodva hátráltak egymástól.

-              Ne vedd fel... kérte Tom.

-              Muszáj... – nézett telefonja kijelzőjére Bess – Anyám az...

-              Akkor pláne ne vedd fel... – túrt a hajába idegesen, ami nedves volt a nőtől, majd magához húzta őt ismét, s nyakába csókolt.

-              Nekem ez nem megy... – tolta el, de maga is reszketett a vágytól – Nem megy, míg ő itt van, egyszerűen képtelen vagyok gondolkodni... Haló! – vette fel egyre türelmetlenebbül csörgő telefonját.

-              Tudja, hogy hány óra van? – súgta Tom, de Bess befogta a száját tenyerével.

-              Hol a bemutatkozás? – korholta a vonal másik végén azonnal.

-              Anya! Ha valaki a privát számomat hívja, pontosan tudja, kit keres. Ki más venné fel a telefonomat? És különben is, késő van...

-              Ó, még nem sikerült átállnom teljesen...

-              Mit szeretnél? – kérdezte türelmet erőltetve hangjába.

-              Találtam egy tökéletes helyet, ahol tarthatnánk Hayley partiját. Meghívjuk az összes osztálytársát is, természetesen. Ugyanakkor Londonból is ideutaznak páran.

-              Nem szeretne unalmas felnőtteket anya...

-              Én sem szeretnék sok mindent, még sincs beleszólásom a dolgokba...

-              Ha még mindig a költözésről...

-              Apropó hibák... Igaz, hogy jelenetet rendeztél egy kávézóban?

-              Ezt meg honnan... Tudod mit? Nem is akarom tudni, egyszerűen csak nem kérdezek rá és kész!

-              A te korodban az ember nem viselkedhet így...

-              Az én koromban? – toppantott egyet a lábával Bess ingerülten – Hé! – húzta vissza a tenyerét, mert Tom beleharapott. Nem tetszett neki az a mosoly, amit az arcán látott.

-              Mi volt ez?

-              Semmi. Add meg a címet és megnézem, hogy jó lesz-e az a hely. Arra szaladok holnap munka után.

-              Már lefoglaltam.

-              Tessék? De...

-              Az ilyesmivel nem szabad sokat várni. Már réges-régen el kellett volna intézned.

-              Más dolgunk volt, költöztük! És nem akartunk nagy felhajtást!

-              Attól még, hogy te nem szereted a normális partikat, ne erőltesd rá a lányodra az egyszerűséget.

-              Történetesn ő is így akarja.

-              Ah, tudod is te azt! Teaidőben is folyton az istállókban lógtál az állatokkal.

-              Hayley imádta őket!

-              Nem gyereknek való!

-              Ne kezdjük előröl ezt mindig, kérlek... – sóhajtott fel fáradtan Bess – Add meg a címet, hogy meg tudjam nézni, mit foglaltál le.

-              Rendben, de visszakozás nincs! Drága mulatság az ilyen.

-              Rendben. Ott lesz a parti.

-              Kezdesz rájönni, hogy hiába ellenkezel velem.

-              Erre már régen rájöttem.

-              Akkor miért tetted mégis minden adandó alkalommal?

-              Ismered a mondást, a remény hal meg utoljára! Jó éjt anya! – tette le a telefont. Semmi energiája nem maradt, csukott szemmel dőlt el Tom kanapéján, az sem zavarta, hogy összevizezi. Tényleg! Hová lett Tom? Kinyitotta a szemét, és ekkor látta, hogy a férfi az egyik ajtóban áll és őt nézi. Az egyik kezében törölköző volt.

-              Ennyi volt mára a tortúra? – kérdezte együtt érző mosollyal az arcán.

-              Remélem. Mintha újra gyerek lennék, és újra meg újra lefutnánk ugyanazokat a köröket.

-              És én ilyenkor mit csináltam mindig?

-              Amikor még mellettem voltál, készítettél egy forró fürdőt, ami ellazítja az izmaimat és felajánlottad, hogy megmasszírozol.

-              És te sosem hagytad.

-              Tudod, hogy miért...

-              Miért? – lépett közelebb hozzá mosolyogva.

-              Mert ha egyszer hozzám értél, a kezeid képtelenek voltak nyugton maradni. Ami nem volt túl kellemes, mivel mindig besurrantál és a szüleim nem tudhattak rólad.

-              Engem nem zavart volna.

-              Zavart volna, amint páros lábbal rúgnak ki a házból.

-              Hm, azt megnéztem volna... – guggolt le a nő elé, állát Bess térdein nyugtatta.

-              Mindig imádtad a veszélyes helyzeteket.

-              Azokért élek. – kacsintott – Te pedig még mindig vizes vagy.

-              Tudom, kezdek fázni.

-              Nos... készítettem neked egy forró fürdőt! – húzta fel a kanapéról és a fürdőszoba felé irányította – Tessék törölköző, nyugodtan használhatod a köntösömet.

-              Köszönöm! – hatalmas puszival hálálta meg a kedvességet.

-              Főzök addig egy teát! És Bess! – szólt még utána.

-              Hm?

-              Most nincsenek itt a szüleid...