Biccentés. Ennyi. Egyetlen biccentés. Az övét kerülő tekintet, halk szavak, gyors távozás. Tom tudja. És kiakadt. Vagy csalódott? Esetleg mindkettő? Dühös? Most mit csináljon?

-      Na álljunk csak meg... – torpant meg egy pillanatra Bess. Elvégre semmi rosszat nem tett, miért lenne hát bűntudata? Ráadásul Chris-t is elhajtotta, többé nem látja. Miért érezze hát rosszul magát?

De mégis pocsékul volt egész nap, Arthur is jobbnak látta nem felhozni a témát. Továbbá a lánya is beszélt neki egy titokról, amit hamarosan megtud... de mi lehet az? Amikor felhozta, úgy érezte, a férfival lesz kapcsolatos, de már nem tudta, mit gondoljon...

-              Milyen napod volt? – kérdezte Hayley, amikor anyja hazaért a munkából.

-              Volt már jobb is! Hogy sikerült az előadás?

-              Fantasztikusan! Tom zseniális volt, annyi mindenről beszélt, csak úgy csüngtek a szavain. Az egyik szingli anyuka még flörtölt is vele...

-              Komolyan? – próbált nem féltékenynek látszani.

-              De Tom elhajtotta persze! – kacsintott a lány.

-              Értem... – rántott vállat Bess.

Miért is érdekli őt ennyire, ha Tom egyszerűen csak levegőnek nézi. De ez akkor sem hagyta nyugodni.

-              Valami baj van, anyu? Szomorúnak tűnsz...

-              Nem kincsem, csak nem volt valami jó napom. De majd rendbe jön minden.

-              Az biztos! Bár Tom ma nem jön, pedig megkérdeztem, hogy itt vacsorázik-e.

-              És mit mondott? – dobbant hatalmasat a szíve.

-              Valami olyasmit, hogy halaszthatatlan dolga van otthon. Gondolom micsoda...

-              Hogy érted ezt? – kérdezte Bess zaklatottan. Valami nőcskével lesz?

-              Hát, a pasik rumlisak, nem? Biztos rendet rak végre, vagy valami. Gondolom hogy néz ki az egész lakás. Tipikus agglegény tanya, pizzás doboz az ágy alatt...

-              Biztosan...

Találkoznia kell vele, de nem akarta, hogy Hayley tudja. Talán holnap munka után, vagy ebédszünetben, vagy... képtelen volt várni, amint a lánya leoltotta a lámpáját lefekvéskor, már ugrott is ki az ágyból. Gyorsan magára rángatott egy farmert és egy egyszerű szürke pólót. Felkapta a mobilját és a kulcsát, és már zárta is be az ajtót maga után. Gyalog indult neki, Tom nem lakott olyan messze, és amíg oda tartott, volt ideje kigondolni, miket is mondjon a férfinak.  Fél úton járt, amikor hatalmas robajjal dörgött fel az ég és szakadni kezdett az eső.

-      Hát persze, miért is ne... ennél röhejesebb úgysem lehetnék... – nyögött fel, fél pillanat alatt bőrig ázott. Lépteit sietősebbre vette és futva tette meg a maradék távot.

Tom lakásához érve csak felrohant a lépcsőn, nem volt türelme megvárni a liftet és különben is csak néhány emelet. Legalább levezeti a feszültséget. Az ajtajához érve viszont megtorpant. Biztosan jó ötlet volt idejönni az éjszaka közepén? Tudta, hogy veszekedni fognak, de még az is jobb annál, minthogy a férfi nem foglalkozik vele, rá sem néz. Hangosan bekopogott és akkor jutott csak eszébe: Mi van, ha van nála valaki?

-              Mi a fene... ki az? – az ajtó kinyílt és szemben találta magát a kócos, gyűrött képű, álmos Tommal, aki még így is szívdöglesztően nézett ki. Homályos tekintete viszont azonnal élénkebbé vált, ahogy meglátta a bőrig ázott nőt – Bess?

-              Szia! – próbált magabiztosnak tűnni, de Tomon nem volt póló és ez jelentősen megnehezítette a dolgát. Na és persze az is, hogy látta, ő hogyan néz vissza rá. Éhesen – Nézd, sejtem, hogy mi bajod van és csak azért jöttem, hogy felvilágosítsalak, az a férfi nem volt senki sem. Azaz csak egy látogató, aki elhívott egy ártatlan kávéra. Ebben nincs semmi, felesleges duzzognod...

-              Én nem duzzogok! – összefűzte karjait a mellkasán és az ajtófélfának dőlt, valahogy vissza kell fognia magát, hogy itt helyben fel ne falja a nőt.

-              Dehogynem! Nem is szólsz hozzám, rám sem nézel, azelőtt pedig minden nap felhívtál, eljöttél. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, bajod van. De tudod mit, nincs igazad! Jogom van kávézni azzal, akivel akarok, ugyanis nem vagyok a tulajdonod. És tudod mit? Fogok is, hisz úgy tűnik, tényleg nem zavar ez téged.

-              Nem...

-              Jó. Sőt, talán neked is el kellene menned, mondjuk azzal a szingli anyukával, akivel ma flörtöltél...

-              Féltékeny vagy?

-              Eszemben sincs, hiszen neked ezzel sem bajod, igaz? Nem is érdekel. Csak úgy spontán nem vagy már kíváncsi rám...

-              A fenébe is, persze, hogy dühös vagyok, de képtelen vagyok dühöngeni, ha így nézel rám! – túrt a vizes tincsek közé és magához húzta Bess-t.