-              El sem hiszem, hogy ez velem történt. Biztosan meg fogja tudni. És akkor nekem végem lesz. – sápadozott Bess.

-              Ki? Mi a baj?

-              Mi a baj? Nem tudom, soroljam? Mondtam, hogy bonyolult kapcsolatban vagyok, hogy ez nekem nem fér bele. De akkor is elhívott.

-              Maga pedig eljött...

-              Nem tehettem mást, miután a recepciósom igent mondott helyettem.

-              Ez szabad világ Bess. Mi zavarja igazán? – kérdezte türelmesen Chris.

-              Maga! Maga zavar engem! Mégis mit lát bennem? Unalmas életem van, kurátor vagyok egy kicsi galériában.

-              Cseppet sem unalmas!

-              Van egy lányom! – fűzte hozzá a nő, remélve, hogy ez használ végre, és a férfi elengedi őt.

-              Gratulálok!

-              Tessék?

-              Értem, ezt azért mondta, hogy eliszkoljak, ugye? – nézett rá fürkészőn és amikor Bess zavartan lesütötte a szemét, tudta, hogy nagyon is fején találta a szöget – Értem. Hogy szokott ez menni? Ha találkozik valakivel és nem felel meg az elvárásainak, bedobja a gyerektémát?

-              Én... én nem, csak...

-              Mit reagálnak? Telefonálást imitálnak egy képzeld vészhelyzetről, amivel elmehetnek? Szó nélkül felállnak és elmennek? Kimennek a mosdóba és kimásznak az ablakon?

-              Hagyja abba!

-              Nem, ez tényleg érdekel. Hasonló dolgokat művelhetnek, ha magának ez már egy bevált lerázó szöveg...

-              Én nem... Képzelje, ezt csak akkor árulom el valakinek, ha már bízom benne! – nézett a férfi szemébe harciasan – Tudja hányszor csalódtam már? Sokszor. És pozitívan mennyiszer? Egyszer sem...

-              Akkor enyém az első helyezett! Megtisztelve érzem magam, igazán.

-              Miért csinálja ezt?

-              Azért Bess, mert maga nagyon tetszik nekem. A harciassága pedig olyan nem várt vonzó tulajdonsága, melyet a galériában nem volt szerencsém megtapasztalni, bár azt hiszem, ezt nem róhatom fel magának. Érdekesnek találom és amellett igazán gyönyörűnek.

-              Mennem kell! – állt fel Bess, mintha csak tűzként égette volna meg a szék.

-              Micsoda reflex! Mindig ezt csinálja, ha valaki bókol magának? Úgy pattant fel, mintha legalább azt mondtam volna magának, hogy most azonnal a magamévá teszem ezen az asztalon, itt mindenki előtt.

-              Köszönöm a kávét! – csapott le az asztalra némi pénzt és már ott sem volt.

-              Ezzel még nincs vége! – kiáltott utána Chris, hogy hiába-e vagy sem, már az sem érdekelte.

-              Hogy vagy Tom? – erőltetett magára egy mosolyt Grace és idegesen fésülte el haját a füle mögé.

-              Köszi, jól. Na és te?

-              Jól, jól, prímán. A gyerekek is, Roger is, mindenki. Minden jó. Mindenki jól van, köszönöm...

-              Értem... – húzta el a szót furcsán nézve az asszonyra. Grace mindig vidám volt és magabiztos. Mindenkiről tudott minden, ami hatalmas önbizalommal ruházta fel. Most viszont úgy tűnt, valami felzaklatta.

-              Olyan, mintha... mintha történt volna valami. Tudok segíteni?

-              Nem! Nem, nem érint. Azaz igen, csak mégsem úgy. Nem tudom hogyan...

-              Na jó, ki vele, mi van! Kezded rám hozni a frászt.

-              Én azt hittem, ti együtt vagytok! – csattant fel végül Grace, nem bírva már tovább.

-              Kivel?

-              Hát Bess-szel. Anno is azt hittem. Úgy tűnt. Imádtátok egymást, legalábbis ez jött le, és nem csak nekem. Látszott, hogy szeretitek egymást. Ezért nem értettem, hogyan lehettek csak barátok.

-              És?

-              És azt hittem, most hogy itt van, együtt vagytok.

-              Ez elég bonyolult, d végső soron, azt hiszem nem. De miért?

-              Nem? Oh, így mindjárt könnyebb az egész! – sóhajtott fel Grace színpadiasan – Így már világos és nem vészes.

-              De mégis mi?

-              Most találkoztam egy kávézóban Bess-szel. Tudod, oda járok a galériától nem messze. Nagyon finom kávékat készítenek és az ára is elég jó.

-              A lényeget. Mi van, ha ott láttad? Arrafelé dolgozik.

-              Igen, de egy férfival volt!