Tom elhat�rozta, hogy nem t�ketlenkedik tov�bb. Eleget v�rt, �s t�bb� m�r nem tud lassan haladni. Nem tud csak Bess „bar�tja” lenni, amikor m�r ki tudja h�ny �ve csak is rajta j�r az esze. Annak idej�n m�g fiatal volt, tapasztalatlan, �s f�l�s... de m�r feln�tt, erre a beszari viselked�sre t�bb� nincs ments�ge. Mi�rt v�rjon? Mi�rt haladjon lassan? Hiszen egy�rtelm�, mit akar, �s a n�n is l�tja. Egym�st akarj�k, akkor mi�rt ez a lass� temp�, ez az �ssze-visszas�g... Ha megl�tj�k egym�st, el�bb ut�bb cs�k lesz a v�ge, egy�tt alszanak, de nincsenek egy�tt. Nem egy p�r... m�rpedig mi�rt ne lehetn�nek azok? Csak azt rem�lte, Hayley-nek nem lesz ellene kifog�sa, �gy el�bb a l�nnyal akart besz�lni. Emiatt pedig jobban izgult, mint valaha. Valami�rt �gy �rezte, nagyon fontos, hogy � is az �ld�s�t adja r�juk, hisz v�gt�re is, az � �lete is.

-              Nem akarok menni... – s�hajtott fel az �r�t megpillantva Bess. V�szesen k�zeledett az eb�did�, teh�t a Chris-szel val� k�v�z�s. Nem randi, nem randi... mondogatta mag�nak. M�gis b�ntudata volt. Nincs egy�tt Tommal, de akkor is �sszetartoznak. Id�k k�rd�se, �s egy�tt lesznek, csup�n att�l rettegett, mi lesz, ha megtudja, hogy Hayley az � l�nya is.

-              M�r pedig �desem, el fogsz menni. R�d f�r egy kis sz�rakoz�s.

-              De Tom...

-              Egy�tt vagytok?

-              Ez bonyolult, mondtam m�r.

-              Teh�t nem! Akkor pedig nem kell tartani semmit�l. Egy�bk�nt sem hiszem, hogy meg fog enni t�ged, b�r �n a helyedben hagyn�m, f�nyerem�nynek t�nik! – kacsintott Arthur.

-              Fejezd be... – forgatta a szemeit Bess elmosolyodva.

M�gsem siker�lt eg�szen megnyugodnia. Chris nem k�sett, pedig titkon azt rem�lte, k�zbe j�n neki valami. B�ntudata volt �s nem csak amiatt, hogy egy m�sik f�rfival tal�lkozik, hanem mert az nem tehet semmir�l. De v�g�l is egy k�v�ba nem fog belehalni... A tal�lkoz� kellemes is lehetett volna, ha Bess nem lett volna ideges. Be akarta vetni a „l�nyom van” tr�kk�t, h�tha Chris lel�p, de valami�rt nem tette. K�l�nben is, ha itt v�geztek, �gysem pr�b�lkozik tov�bb, hiszen megmondta neki, hogy van valaki, m�g ha nincsenek is konkr�tan egy�tt.

-      Egy pillanat �s itt vagyok! – �llt fel az asztalt�l a f�rfi �s elvonult a mosd�ba.

Bess elgondolkodva n�zett ut�na. Azel�tt kapva kapott volna egy ilyen f�rfi ut�n. De most, hogy Tom visszaker�lt az �let�be...

-              Milyen kicsi a vil�g kedvesem! – r�ntotta vissza a val�s�gba egy nem k�v�nt hang, Grace Johnson tulajdona – Mi van veled?

-              Grace... – ny�gte kis Bess hal�lra v�ltan – Mit keresel itt?

-              Beugrottam egy k�v�ra. Oh, biztos Tommal vagy... – sand�tott a m�sik k�v�s cs�sz�re vid�man – Hogy alakulnak a dolgok? Mindig is �gy gondoltam, hogy nektek egym�s mellett a helyetek �s amikor elment�l, el�gg� ki volt akadva. Majdnem a sulib�l is kicsapt�k a viselked�se miatt, de v�g�l �gy t�nt, helyrer�z�dik. De tudod... �n l�ttam rajta, hogy nem a r�gi.

-              Figyelj Grace, �s most nem...

-              De v�g�l eg�sz sz�p karriert futott be, nem igaz? �t hallgatja az eg�sz v�ros. Felkapott r�di�s, akinek az arc�t is ismerik, nemcsak a hangj�t. Biztosan b�szke vagy r�.

-              Igen, de...

-              �gy �r�l�k, hogy v�gre a mag�n�lt�ben is boldog!

-              F�lre�rted, mi csak...

-              Itt is vagyok! – �rt vissza Chris az asztalhoz, Bess pedig azt hitte, menten els�llyed.

-              �... j� napot... – k�sz�nt r� Grace, nem is leplezve d�bbenet�t.

-              Chris Silverman vagyok, nagyon �rvendek!

-              Grace Johnson, Bess egy bar�tn�je. �n most... nem is zavarok tov�bb... Viszl�t...

Bess m�r azt fontolgatta, vajon mekkora az es�ly r�, hogy mindez Tom f�l�be jusson. �s vajon zavarnia kellene-e, ha odajut. Nem tett semmi rosszat. Persze Grace ezt biztosan m�sk�pp l�tja, hiszen az � szem�ben �k egy�tt voltak. Most megcsalta Tomot? Nem... de �pp el�g, hogy a n� azt gondolja...