Hayley szob�j�ban f�lhom�ly uralkodott. Csup�n az �jjeli szekr�ny�n �ll� olvas�l�mpa adott n�mi f�nyt, ami �ppen el�g volt ahhoz, hogy Bess kivehesse l�nya alakj�t az �gyon, neki h�ttal. �j helyzet volt ez neki, �k sosem veszekedtek, t�relmesek voltak egym�shoz, egym�s cinkosai voltak. De amikor �gy l�tta, hib�t k�vethet el, anyatigrisk�nt f�rmedt r�, ahogyan most is tette. Igaza volt Tomnak, ami�rt arra k�rte, hallgassa meg. Csak f�lt att�l, mit hallana. Sokan lekicsinylik gyermekeik els� szerelmeit, tini �lmodoz�sait, mintha �k nem is lettek volna soha fiatalok. Bess nem akart ilyen lenni.

Halkan le�lt l�nya m�g� az �gyra �s m�lyet s�hajtott. Tekintete az �gy f�l�tti be�p�tett k�nyves polcra ugrott. Hayley im�dott olvasni, falta a k�nyveket, soha nem volt neki el�g egy-egy j� reg�nyb�l, �pp ez�rt volt �rettebb �s intelligensebb sok kort�rs�n�l. Ez�rt is kell b�znia benne, hogy nem k�vet el olyan ostobas�gokat, mint � annak idej�n. Hiszen eml�kezett r�, hogy amikor anyja eltiltotta Tomt�l, csak akkor kezdtek igaz�n komolyan ragaszkodni egym�shoz.

-              Kicsim... -  sim�tott v�gig a v�ll�n gyeng�den.

-              Egyed�l szeretn�k lenni... – morogta a l�ny, de nem h�z�dott el. Nehez�re esett anyj�ra haragudnia.

-              Khm... �n... hogy h�vj�k?

-              Most hirtelen �rdekel? Azt hittem, felejtsem el, „sz� sem lehet r�la”!

-              Ne duzzogj...

-              N�ha �gy �rzem, igazs�gtalan vagy velem... – �lt fel v�g�l, l�bait maga al� h�zta �s k�nnyes szemekkel n�zett szembe a n�vel.

-              Tudom... pr�b�llak v�deni, tudom, a sz�l�k mindig ezzel j�nnek �s a te korodban nekem is tele volt a h�cip�m ezzel a dum�val... – sim�tott v�gig nedves arc�n, majd’ megszakadt a sz�ve �rte.

-              J� tanul� vagyok, id�ben hazaj�v�k, sz�t fogadok, tudom, mik a terveim �s hajtok is fel�j�k. Sosem okoztam m�g neked csal�d�st. M�gis �gy fogsz, mintha m�r legal�bb �tsz�r be kellett volna j�nn�d �rtem a rend�rs�gre, vagy mintha havonta l�togatn�m az elvon�kat.

-              Ne haragudj r�m. B�zom benned, ezt tudnod kell.

Hayley m�r nem s�rt, halv�ny mosollyal n�zett Bess-re, aki mintha t�k�rbe n�zett volna. Ennyi �vesen majdnem ugyan�gy n�zett ki, mint l�nya. Csakhogy att�l ez m�g nem jelenti azt, hogy ugyanolyan sorsot sz�ntak neki is.

-              Will... William a neve. – tette hozz�, anyja k�rd� tekintet�t l�tva.

-              Nagyon sz�p neve van.

-              Szerintem is. – mosolyodott el v�gre.

-              Hogyan ismerted meg? Nem r�mlik, hogy lenne ilyen nev� oszt�lyt�rsad.

-              Tudod, �v elej�n j�rni akartam kos�rra, de m�r nem volt hely, ez�rt maradtam a teniszn�l. Edz�s ut�n odaj�tt hozz�m, hogy eml�kszik r�m a v�logat�sr�l, sajn�lja, hogy nem jutottam be, mivel tudod, koeduk�lt csapatok vannak.

-              �h�m.

-              �s besz�lgett�nk egy keveset. M�snap oda�lt mell�m a menz�n �s onnant�l minden nap besz�lgett�nk egy keveset. Elh�vott randira.

-              �rtem.

-              Ez�rt is akartam elmondani neked, nem akartam titkol�zni, de eddig nem gondoltam, hogy lenne bel�le b�rmi komolyabb, pontosabban meg akartam v�rni, m�g elh�v, hogy l�ssam, �rdeklem-e annyira, mint � engem.

-              �s �rdekled. Hov� vinne?

-              Moziba. Lesz egy v�gj�t�k �s azt szeretn� megn�zni velem. Ak�r m�g Tomot is r�m �ll�thatod, hogy k�mkedjen, de...

-              Nem fogom r�d �ll�tani! – mosolyodott el Bess – Elmehettek. De id�ben hazahoz �s ha egyetlen m�sodpercet is k�stek...

-              Tudom, tudom, k�sz�n�m, k�sz�n�m, k�sz�n�m! – �lelte �t Bess-t vigyorogva – Te vagy a legjobb!

-              Rem�lem! – adott anyai cs�kot l�nya homlok�ra – De most azt�n egy sz�t se kar�csonyig! Most pedig aludj �letem! Szeretlek! – �llt fel �s az ajt�hoz s�t�lt – Hayley... – sz�lt m�g vissza.

-              Igen?

-              Szeretlek.

-              Tudom... – mosolygott r� l�nya.

-              J� �jt!

Ki�rve a szob�b�l nagyot ny�jt�zkodott a kimer�lts�gt�l. Tom elment, pedig vele is besz�lni akart m�g. Bocs�natot akart k�rni t�le, ami�rt �gy besz�lt vele. Minden joga megvan r�, hogy haragudjon, de ha csak egy kicsit is sejtene b�rmit... Tal�n t�bb� sz�ba sem �llna vele, de vajon mi�rt? Az�rt lenne m�rges, mert eltitkolta, vagy pedig az�rt, mert megfosztotta �t az apas�gt�l?

Majdnem vetk�zni kezdett, amikor hal�lra r�m�lten fedezett fel egy alakot a szob�j�ban.

-        Te j� �g Tom, azt hittem, elment�l! – azonban a f�rfi egyetlen sz�t sem sz�lt hozz�, csak mutogatni kezdett. Bess homlokr�ncolva pr�b�lta kital�lni, mit akar k�z�lni vele – F�j a torkod... nem, nem f�j a torkod. Be van cipz�razva a sz�d. Nem sz�lalsz meg. �rtem, nem sz�lsz hozz�m! Akkor mi�rt vagy m�g itt?

Tom lehunyta szemeit �s dacosan ford�totta el az arc�t.

-        Megb�nt�dt�l �s addig nem sz�lsz hozz�m, m�g ki nem engesztellek? Sz�val igen... – mondta l�tva a f�rfi b�lint�s�t – Csakhogy nekem megvannak a m�dszereim, hogy sz�ra b�rjalak. Ne n�zz �gy r�m. Nem vagyunk m�r gyerekek, de m�g ismerem azokat a tr�kk�ket, amiket annak idej�n, amikor ugyanezt csin�ltad... – l�pett k�zelebb mosolyogva. Tomnak szokatlanul csillogtak a szemei. �s Bess-nek is...