-              Azt hiszem ez � lesz... – s�gta Hayley. Az id� m�r k�s�re j�rt, de m�g �bren akart lenni, amikor �desanyja haza�r a munk�b�l. � �s Tom k�s� d�lut�nt�l a konyh�ban s�r�gtek-forogtak, hogy mire a n� haza�r a munk�b�l, asztalhoz �lhessenek �s egy j� vacsora erej�ig.

-              �gy hallom, mindig ennyit vacakol a kulccsal... – jegyezte meg Tom mosollyal a sz�ja sz�l�n.

M�g az olyan apr� gesztusokt�l is, mint az ajt�nyit�s, ezernyi eml�k r�ppent fel a fej�ben. H�nyszor l�tta m�r �t szenvedni egy-egy z�rral, amikor �pp siet�s dolguk lett volna, vagy amikor kiakartak surranni a h�zb�l, vagy �pp befel�. Olyankor persze Tom ajkai sem k�nny�tett�k meg a helyzet�t.

-              Megj�ttem �desem! Mik ezek a finom illatok, mintha... szia Tom... – akkor pillantotta meg a f�rfit, aki m�g mindig a Hayley �ltal r�k�nyszer�tett k�t�nyk�t viselte a derek�n. Ingj�nek ujjai fel voltak t�rve a k�ny�k�ig. M�g a torka is elszorult a l�tv�nyra. H�nyszor �lmodozott ilyesmir�l... � hazaj�n f�radtan, Tom �s Hayley egy�tt v�rj�k itthon, megvacsor�znak, ak�r egy igazi csal�d. Egy norm�lis, h�tk�znapi, szeret� csal�d. Csak hogy az � helyzet�kben semmi sem volt h�tk�znapi, sem norm�lis...

-              Szia... – adott egy apr� puszit a n� arc�ra.

-              Mi ez az eg�sz? Ti vacsor�t f�ztetek?

-              M�ghozz� a kedvencedet. Hayley megnyugtatott, hogy m�g mindig ez a kedvenced. B�r m�r l�nyegesen jobban f�z�k, mint annak idej�n, rem�lem, most finom is lesz, nem csak t�l�lhet�.

-              Biztosan... – mint egy b�gre forr� csokol�d� egy hideg t�li napon, Bess sz�ve �gy telt meg szerelemmel. Gyorsan �t�lt�z�tt, �s mire ism�t csatlakozott a konyhat�nd�rekhez, m�r meg volt ter�tve.

-              Akkor j� �tv�gyat mindenkinek! – mondta Hayley f�lig �r� sz�jjal.

-              J� �tv�gyat! – foglalt helyet Tom is a h�lgyek ut�n. Szeme felt�n�en csillogott, ahogy r�juk n�zett. Hi�nyoztak ezek az apr� dolgok, mint egy�tt vacsor�zni a n�vel, akit szeret. Csak megfogni a kez�t, ha �gy �rzi, ezt szeretn� tenni. Annyi ideig n�zni gy�ny�r� szemeit, m�g j�l esik. Hallgatni a nevet�s�t. �s a fen�be is, de most m�r Hayley-t is akarta, b�r nem az � l�nya volt, de kezdte megkedvelni, mintha csak a saj�tja volna. �let�nek r�szese akart lenni �ppen annyira, mint az anyj�nak. P�r nappal ezel�tt nem tudta volna megmondani, mire v�gyik, csak a hi�nyt �rezte, ami�ta csak megl�tta a megh�v�t az oszt�lytal�lkoz�ra. Nyugtalan lett �s nem is tudatosodott benne mi�rt, m�g meg nem l�tta Bess-t azon az est�n. H�t persze... musz�j volt �jra a k�zel�ben lennie, de fogalma sem volt r�la, merre keresse. � volt az, aki bet�ltheti az �rt, aki mindig is bet�lt�tte, kieg�sz�tette. �s... tal�n egyszer �gy �lhetnek majd, mint egy csal�d.

-              Mi volt ma az iskol�ban? – r�ntotta vissza Bess hangja a jelenbe. Megk�sz�r�lte a tork�t �s pr�b�lt kev�sb� �br�ndoz� arcot v�gni. Figyelm�t ez�ttal Hayley-re terelte.

-              Valamit el kell mondanom.

-              Kezdjek f�lni? – tette le ev�eszk�z�t a n� – Mi t�rt�nt?

-              Tudom, hogy nem fogsz �r�lni neki, de... megismertem valakit.

-              Sz� sem lehet r�la.

-              Mi? Meg sem hallgatsz?

-              Fiatal vagy m�g a fi�z�shoz �desem, majd ha...

-              Majd ha, majd ha, majd ha... mindig lesz egy „majd ha”, valami b�na kifog�s, ami�rt v�rnom kellene. Legal�bb hallgass meg!

-              �rtsd meg, hogy csak j�t akarok neked. A mai fiatalok mindent el akarnak kapkodni, de egy-k�t �ven bel�l ki�gnek, mert mindent egyszerre akarnak letudni. �n csak azt akarom, hogy...

-              Csak hadd mondja el... – sz�lt k�zbe Tom halkan.

-              J�, mindegy... m�r nem vagyok �hes... – �llt fel a l�ny csal�dottan – Tov�bbi j� �tv�gyat...

-              Kicsim... remek... – s�hajtott Bess f�radtan – Ez hi�nyzott m�g.

-              Legal�bb meghallgathattad volna, amit mondani akart...

-              Nem Tom! Ne oktass ki k�rlek, hogyan neveljem �t. L�tod, vel�nk is mi lett, csak mert engedt�nk a hormonjainknak.

-              A hormonjainknak?

-              Tudod, hogy �rtem. De �n vagyok az anyja �s...

-              �rtem, a te l�nyod, nekem pedig semmi k�z�m hozz�... – �llt fel a f�rfi is.

-              Nem �gy �rtettem. Nem ez�rt mondtam. Tom, k�rlek!

-              H�t hogyan? Mit akart�l mondani? Hogy ami annak idej�n k�z�tt�nk t�rt�nt, minden, amit �t�lt�nk, csak a hormonok m�ve, nem az�, hogy �gy szerett�k egym�st, mint soha senkit az�ta sem?

-              Akkoriban m�g nem �gy gondoltunk erre...

-              Dehogynem! Mindketten, csup�n kimondani nem mert�k. De szerett�k egym�st. Vagy nem �gy van?

-              De igen... – s�gta a n�.

-              Hangosabban.

-              De igen, �gy volt Tom! �s mit akarsz? Hogy a l�nyom is ugyan�gy tegyen? K�vesse el az �n hib�imat? M�g ha nem is hib�kk�nt gondolok r�juk?

-              Nem... csak azt szeretn�m, hogy... hogy hallgasd meg. – azzal becsukta az ajt�t maga ut�n.