-              �szint�n rem�lem, hogy nem r�m c�lozgatsz! – nevetett fel Tom – Ki van z�rva.

-              Rem�lem... de elmondta volna. Ma reggel meg d�dolgatott, sz�vet rajzolt a t�k�rre, k�lcs�n vette a parf�m�met, meglep�en csinosan �lt�z�tt fel, valakinek tetszeni akar...

-              Nem hiszem, hogy nekem. Hiszen hozz� k�pest �n v�n trotty vagyok.

-              K�szi...

-              �rted, hogy �rtem. Hisz... az apja lehetn�k... – halkult el a v�g�re �s �gy t�nt, elgondolkodik valamin.

-              �hm... tudod mit? – sz�lt k�zbe Bess, mag�ra vonva a figyelmet – Biztosan semmis�g! Csak �n reag�lom t�l. Fogalmam sincs, mi�rt lettem ilyen ideges... – s�hajtott fel.

-              Mindig ez van, ha any�d a k�zelben van. Zavart leszel �s r�meket l�tsz mindenhol... – sim�tott v�gig az arc�n gyeng�den – De sz�lok, ha megtudok valamit...

-              Rendben. K�sz�n�m...

Bess m�r �tkozta mag�t, mire vissza�rt a gal�ri�ba. Mi�rt f�jta fel ezt a dolgot ennyire? Val�sz�n�leg t�nyleg semmis�g, de az�rt majd r�k�rdez a l�ny�n�l, hogy van-e valaki a l�that�ron. Azt akarta, hogy elv�gezze a sulit, tov�bb tanuljon �s azt csin�lja, amit szeret. Tudta, hogy kiss� t�l szigor� a fi� t�m�ban, de csak j�t akart neki.

-              Vissza�rtem! – intett az inform�ci�s pult m�g�tti koll�g�j�nak. Arthur r�mosolygott, ahogyan mindig is tette. L�tszott, hogy im�dja a munk�j�t, m�g ha k�ls� szemmel az nem is t�nt izgalmasnak. Oda volt a m�v�szet�rt, ak�rcsak Bess, de nem �rzett mag�ban el�g tehets�get ahhoz, hogy maga is alkot� legyen, �gy ez a munka t�k�letes volt a sz�m�ra. Fiatal volt, h�szas �vei k�zep�n �s iszony� lelkes.

-              Sokan vannak?

-              Csak n�h�ny szerelmesp�r. – forgatta a szem�t – Gy�l�l�m �ket!

-              Ne is mondd! – cs�v�lta a fej�t Bess is, de v�g�re elmosolyodta mag�t, majd siet�s l�ptekkel a l�pcs� tetej�n l�v� apr� gal�ri�ba vette az ir�nyt, de m�g visszafordult - H� Arthur... Josh ma is itt volt? – k�rdezte, mire a f�rfi arca elv�r�s�d�tt.

-              Igen, p�r perce ment el.

-              Nagyon szeretheti a m�v�szetet, ha minden nap bej�r ide, nem gondolod? – n�zett r� jelent�s�gteljesen.

-              De, mi�rt?

-              H�t... csak azon t�n�dtem, j�l m�k�dik-e a szem�veged...

-              Hogy �rted ezt?

-              �gy bar�tocsk�m, hogy Josh tal�n nem is a k�pek miatt j�r ide... – tekintet�vel a f�rfi�ba m�lyedt.

-              H�t mi�rt?

-              Semmi, semmi, csak fecsegek itt �ssze-vissza! Josh biztosan im�dja minden nap megn�zni ugyanazokat a k�peket, �s azt a pocs�k automat�s k�v�t is viritykelni, ami a pult mellett van... ahol te is dolgozol...

-              Tess�k?

-              Mennem kell dolgozni! – azzal m�r ott sem volt, mag�ra hagyva zavarodott koll�g�j�t.

Az emeleten halk jazz sz�lt, amit egyenesen im�dott. Meghitt vil�g�t�s, ami persze nem zavarta a k�pek n�zeget�s�t. Ebben a h�napban el�g vegyes alkot�sok ker�ltek ki, de �ppen ez volt az elk�pzel�s. R�gi id�k m�v�szete kontrasztban a kort�rssal. Elgondolkodva �llt meg egy Picasso k�p el�tt. Igencsak ellentmond�sos m�v�sz volt, de v�lem�nye szerint kortalan. Amikor fiatalabb volt, nem szerette a k�peit, mert �rtelmetlennek �s gyerekesnek t�ntek. Ahogyan id�sebb lett, egyre ink�bb r�j�tt, hogy mi�rt m�v�szet a m�v�szet. S �gy �t is megkedvelte.

-              Sosem szerettem Picasso-t. – kis h�j�n hal�lra r�m�lt a hirtelen j�tt, �mde halk hang miatt, mely a h�ta m�g�l �rkezett – Bocs�nat. – mosolygott r� tulajdonosa, a n�n�l egy fejjel magasabb, j�k�p� f�rfi.

-              Semmi baj...

-              Maga hogy van vele? – l�pett k�zelebb, eg�szen Bess mell� az idegen.

-              Mivel?

-              Picasso-val.

-              �n... �n sem voltam oda �rte gyerekkoromban.

-              De m�r igen?

-              M�r �rtem �t.

-              �n is �gy vagyok ezzel. N�h�ny k�pnek id� kell. Hogy az ember felfogja �s meg�rtse. Meg�rjen hozz�.

-              Pontosan... – mosolyodott el halv�nyan a n�, majd esz�be jutott egy id�zet az alkot�t�l - M�r gyerekkoromban �gy rajzoltam, mint egy zseni, de csak...

-              ... �regkoromban tanultam meg �gy rajzolni, mint a gyerek... – fejezte be a mondatot a f�rfi – Ez mindent elmond r�la.

-              Szerintem is. – b�lintott a n�.

-              De faragatlan vagyok. Chris Silverman vagyok! – megnyer� mosollyal az arc�n ny�jtott kezet a n�nek, aki bizonytalanul b�r, de elfogadta azt.