Ó te jó ég! Bess azt hitte, mentem elájul. Őrültebbnél őrültebb gondolatok gyötörték. Ártatlanul kelt fel másnap reggel az ágyból, hogy ismét elkezdődhessen a nap, reggelizzenek Hayley-vel, és munkába induljon. A fürdőszobába botorkált nagyokat ásítva, amikor a saját parfümjének illata csapta meg az orrát. Mi ez? Ő mindig mindent a helyén hagyott, még szülei verték bele ezt a katonás rendmániát, mielőtt azonban elköltöztek, tipikus rendetlen tinédzser volt ő is. Akárcsak Hayley. Visszarakta a fiolát a helyére. A fürdőszobában párás volt a levegő, Hayley nemrég jöhetett ki innen, de mire fel ez a korán kelés? Általában úgy kellett könyörögni neki, hogy ébredjen már fel és ne lustálkodjon annyit. Most pedig megelőzte és az ő parfümét használja. A párás tükörre kapta tekintetét... egy szívecske volt ujjal felrajzolva rá. Halk dudorászás csapta meg a fülét odakintről. Mi van ma a lányával? Csak nem... ? Nem. Hogy is lehetne szerelmes, nemrég költöztek ide, és amennyire ő tudta, nem ismerkedett fiúkkal. Elmondta volna. Vagy nem? Mindig is annyira védte őt a fiúktól, nem akarta, hogy... hogy úgy járjon, ahogyan ő is. És bár nem bánta meg, hogy ő lett, mégsem akarta lányának is ezt a sorsot szánni. Letörölte a tükröt és elgondolkodva lépett ki onnan. Lánya szobája felé vette az irányt, halkan bekopogott, majd benyitott. Tekintete azonnal a falakon díszelgő posztereken állapodott meg, melyek megtalálhatóak voltak minden tini lány szobájában. Eddig meg sem nézte őket jobban. Egy hosszú, barna hajú, kék szemű, borostás férfit látott az egyiken, „Jared Leto”, amint azt a plakát alján hirdették a betűk. Róla több is volt, de hát annyival idősebb, mint a lánya. Becsukta az ajtót és inkább meg sem nézte a többit. Próbált gondolkozni, kikkel ismerkedhetett meg a lánya, mialatt itt voltak, de nem jutott sokra. Az osztályában nem volt sok fiú, Hayley azt mondta, egyikőjük sem az esete, amikor Bess óvatosságra intette őt még év elején. Akkor pedig... Ó te jó ég!

Ugye nem... nem Tom az... ugye???

-              Anya? Mi a baj? Jól vagy? Sápadt vagy! – lánya hangja húzta vissza a valóságba, aki ott állt előtte.

-              Nem, nem... jól vagyok... Minden rendben... – erőltetett magára egy mosolyt.

Nem. Ki van zárva, hogy Tom tetsszen neki. Hiszen az apja lehetne. És az apja is. De ő ezt nem tudja. Jóságos ég. Ugyanakkor azt is tudja, hogy mi van a férfi és Bess között. De talán nem azt bizonygatta mindeddig, hogy ők csak régi barátok? BARÁTOK... Emlékezett arra is, amikor Hayley azt mondta neki, hogy kedveli Tomot. Nem, ez még nem jelent semmit.

-            Kölcsön vettem a parfümödet, ha nem baj! – mosolygott rá a lány.

Még olyan fiatal. Nem lehet szerelmes...

-              Persze, semmi gond. – köszörülte meg a torkát.

-              Készítek egy kis reggelit, amíg elkészülsz.

-              Rendben... – bólintott erőtlenül a nő és elvonult, vissza a fürdőszobába. Beszélnie kell Tommal, de mit mondjon neki? Figyelj, lehet, hogy a lányod szerelmes beléd? Ja, hogy még nem mondtam? Hayley a lányod, hát nem fantasztikus? Bocs, hogy eddig nem mondtam...

-              Nem vagy normális, hogy esett volna bele Tomba? – mosolyodott el a tükörbe bámulva – Ez csak egy ártatlan szívecske, te pedig azért vagy ilyen elmeháborodott, mert az anyád ide utazott, hogy megkeserítse az életed...

Alig evett reggelire pár falatot, és már ment is dolgozni. Alig bírta kivárni az ebédszünetet, hogy elmehessen Tomhoz. Azonban ez más problémát is felvetett. Mióta együtt voltak, nem beszéltek még... és fogalma sem volt, mit kezdjen ezzel a helyzettel. Nem akart megint elkapkodni mindent, ahogyan annak idején, de muszáj volt definiálni ezt a kapcsolatot. Már nem gyerekek, nem bagatellizálhatnak el mindent a szerelem nevében.

-              Tom, keresnek! – szóltak be a stúdióba Tomnak, miután a férfi elindított egy újabb számot.

-              Szia... – mosolygott a nőre, amikor meglátta. Azonnal ajkainak esett és szorosan magához húzta. Úgy csókolta, mintha évek óta nem látta volna, holott egy napja sem volt, hogy elköszöntek egymástól.

-              Szia... – nyögte Bess, amikor szétváltak. Már azt sem tudta, miért jött...

-              Meg kell beszélnünk azt a tegnapi dolgot. Hagytam, hogy anyád miatt lerázz, de most...

-              Nem... nem erről szeretnék...

-              Ne haragudj, de... – ismét magához húzta, alig bírt uralkodni magán – De ebédidő van, és te itt vagy... – mosolygott rá komiszan – Ez az utolsó szám az órában, most jön a hírek, van egy fél órám... Együnk valamit... – húzta maga után Besst.

-              Talán tényleg lassítanunk kéne... – nézett utána kábán.

-              Mi járatban édes? – nézett végre rá Tom és észrevette, hogy valami foglalkoztatja a nőt – Baj van?

-              Nem tudom... – tördelte az ujjait idegesen – Tényleg nem, csak... ti jóban vagytok Hayley-vel, igaz?

-              Hát... olyasmi, persze. Miért?

-              Nos, nekem mindent elmond, vagyis eddig mindent elmondott...

-              Gondolod, hogy eltitkol valamit?

-              Nem beszélt neked talán egy srácról, aki tetszik neki?

-              Annyira szerintem még nem vagyunk jóban... – mosolyodott el – Miért kérdezed...

-              Lehet, hogy... hogy... valaki olyan tetszik, neki, akit csak nemrégiben ismert meg... – nézett fel a férfira.