-              Én még nem... még nem tudja...

-              Sejtettem. Na és mi a terved, mondd? Nem ezért jöttél vissza pont ide? Hogy egyesítsd a családot? Nagyon megható...

-              Hiába gúnyolódsz velem anya. Én csak azt akarom, hogy önmagáért szeresse. Hayley nagyszerű lány. Nem akarom, hogy csak azért szeresse őt Tom, mert a lánya. Azt akarom, hogy az értékei miatt, azért, aki. Nem pedig azért, ami... És fordítva.

-              Nagyon megható.

-              Tudom, hogy ha érzelmekről van szó, az neked magas, de próbáld ezt megérteni.

-              Szemtelenkedéssel semmire sem mész! – csattant fel a nő.

-              Ezért jöttél? Hogy megint a földbe döngölj?

-              Ha tudni akarod, Hayley miatt jöttem.

-              Nem fog hazamenni veled.

-              Gondolhattam volna, hogy elmondja neked, hiszen olyanok vagytok, mint a cinkosok.

-              Még jobb! Ő a lányom. Tehát?

-              A születésnapja végett jöttem. De úgy látom, a te életedre is ráférne egy kis rendrakás. Na és ez a kis lyuk... – nézett körbe fintorogva – Ennyire alább adtad volna az igényeidet?

-              Jelenleg csak ennyire van pénzem és kettőnknek tökéletesen megfelel. Van külön szobája, külön fürdője, tágas nappali, egy kis konyha étkezővel. Pont elég.

-              Na persze... – horkant fel – Na mindegy.

-              Sosem igényeltem palotát, egy otthon jobban megfelelt volna.

-              Te hálátlan kis...

-              Mit akarsz a születésnapjával? – kérdezett közbe Bess.

-              Megszervezni, mi mást? Ha rád hagyom ezt is, az méltatlan lesz egy Cusan-hoz...

-              Ahogyan én is az vagyok... nem igaz?

-              Nem én mondtam. Nos! – állt fel Mrs. Cusan és összecsapta két tenyerét – Rengeteg dolgom van még addig.

-              De mondta, hogy nem akar nagy partit.

-              Kicsikém, a lelke mélyén mindenki nagy partit akar...

Bess beletörődve sóhajtott fel.

-              Remek! Most megyek, kivettem egy szép szobát.

-              Apa hol van, ő miért nem jött?

-              Ha mindketten itt lennénk, mégis ki intézné az otthoni ügyeket? – kérdezett vissza, de Bess látta rajta, hogy valamit nem mond el. Talán összevesztek? Vagy talán az apja is örül neki, ha egy pár hétre megszabadulhat tőle? Az anyja nem volt könnyű eset, és akkor még finoman fogalmazott, de az apján olykor-olykor felfedezni vélt némi gyengédséget. Ő nem volt annyira szomorú, csak ha a felesége is a közelben volt. Előfordult egy-egy vita után az asszony és a lánya közt, hogy felment a szobájába és megkérdezte, hogy érzi magát, vagy csak ott volt vele. És az anyja azt ezek szerint nem tudta, hogy a telefonokra is tőle kapott néhány fontot hetente. Ezt sosem felejti el neki. Persze az anyja szemében minden érzelem gyengeségnek számít, így közöttük sem alakulhatott ki soha egy igazi apa-lánya kapcsolat.

Végül kikísérte az anyját és Hayley is éppen akkor érkezett vissza a boltból, ahová Bess küldte le, amikor Tom is elment. A lány látta, hogy Bess gondterhelt és aggódott is emiatt.

-              Minden rendben? – kérdezte, amikor letelepedtek a kanapéra.

-              Persze, minden...

-              Nem túl meggyőző. Nagyi miért jött?

-              A születésnapod miatt.

-              Az még majdnem egy hónap.

-              Tudom. Meg akarja szervezni.

-              Ó te jó ég. Még egy világra szóló parti csupa idegennel, akiket nem is ismerek, de nagyon fontos emberek?

-              Valami olyasmi. Sajnálom kicsim.

-              Mit fogunk csinálni? – feküdt el a kanapén, fejét anyja ölébe fektetve, onnan nézett fel rá.

-              Megpróbáljuk túlélni... – mosolyodott el halványan és lánya vörös haját cirógatta. Bűntudata volt, ahogyan barna szemeibe nézett. Mit fog szólni, amikor majd elmondja, ki az apja? És Tom mit fogsz szólni, ha megtudja, hogy ő pedig a lánya...