-              �s neked? – sim�tott v�gig Tom a n� cs�p�j�n, aki az �rint�s nyom�n libab�r�s lett. A n� m�r nem tartotta olyan j� �tletnek, hogy err�l besz�ljenek, de tudta, ha Tom is v�laszolt, � is k�nytelen.

-              Volt-e valakim?

-              Persze Hayley apj�t lesz�m�tva.

-              Nem. P�r �ve pr�b�ltam randizni, ismerkedni, de nem j�rtam sok sikerrel.

-              Hayley miatt?

-              Is... Persze �rthet�, ki akarna r�gt�n egy komplett csal�dot, nem igaz? Az any�m v�gig igyekezett mindenf�le f�rfival �sszehozni, akik szerinte j� partinak sz�m�tottak, �s persze �r�ljek neki, hogy �k elt�rn�k Hayley-t, �s k�l�nben is sokkal k�nnyebb lesz, ha nem leszek egyed�l, stb. stb... – s�hajtott m�lyet.

-              Gondolom... – forgatta a szem�t d�h�sen, de ugyanakkor furcsa m�d meg is k�nnyebb�lt.

-              El�gg� elment a kedvem mindenf�le romantik�z�st�l, �gyhogy... �vek �ta csak �n vagyok �s Hayley.

-              �s nem... nem hi�nyzik az apja? – k�rdezte, mire Bess teste �rezhet�en megfesz�lt. Tudta, hogy nem kellett volna megk�rdeznie, de roppant m�d foglalkoztatta, mi lehet a f�rfival �s egy�ltal�n ki lehet. Hogy mi�rt �s hogyan ker�lt ki a k�pb�l, hogy a n� szerette-e, vagy csak k�ts�gbees�s�ben fek�dt-e le vele. Tudni akart mindent, de tal�n m�gsem. Az ember sokszor �rzi azt, hogy mindenk�pp tudnia kell valamit, ugyanakkor azzal is tiszt�ban van, hogy m�gsem akarja, hogy a tudom�s�ra jusson a dolog. Tom is eme ambivalens �rz�sekkel gy�tr�d�tt.

-              Sajn�lom... – sz�lalt meg p�r perc csend ut�n a f�rfi �s k�zelebb h�zta mag�hoz a n� test�t, �m hi�ba, Bess megk�sz�r�lte a tork�t �s fel�lt az �gyban. Zavartan takarta el mag�t a takar�val �s a ruh�i ut�n n�zel�d�tt – Mit...

-              Ideje lassan haza indulnom, Hayley m�r v�r r�m...

-              Kicsim...

-              Semmi baj Tom! – fordult fel� egy pillanatra – De t�nyleg mennem kell...

-              Rendben. Hazaviszlek. Ragaszkodom hozz�! – tette m�g hozz�, amikor l�tta, hogy a n� tiltakoz�sra nyitja ajkait. Nem akart �gy elv�lni t�le.

N�ma csendben �ltek az aut�ban, Bess v�gig kib�mult az ablakon, mintha semmi gond nem lenne, de Tom agyalt. Fesz�lten szor�totta a korm�nyt �s k�zben azon gondolkodott, mi�rt z�rk�zhatott be ennyire a n�. Ha j�l �rtette szavaib�l, Hayley apja m�r a kezdett�l fogva nem volt mellette, azaz 17 �ve. Ennyi id� alatt m�r biztosan feldolgozta, vagy m�gsem? Lehet, hogy... hogy szerette �t �s az�ta is k�ptelen volt elfelejteni? F�lt�kenys�g nyilallt Tomba a gondolatra, �lkapcsa megfesz�lt. Akkor mi�rt mondta neki azt, hogy csak miatta tartott ki? J�tt valaki m�s, akibe beleszeretett, de az elhagyta. �sszet�rte a sz�v�t. Ahogyan Bess is Tom�t, amikor elment, de a f�rfi m�gis k�ptelen volt m�sra gondolni, az�ta is csak � j�rt a fej�ben. Tal�n nem k�lcs�n�s... De annak kell lennie, ami a lak�s�n t�rt�nt k�zt�k, nem lehetett megj�tszani. Szenved�ly �s szerelem, ez motiv�lta mindkettej�ket. Ennek kellett. Ugyanakkor m�g mindig Hayley apj�t szereti, ez a kegyetlen igazs�g. De � mi volt akkor neki? Egy r�gi bar�t? Egy kedves ismer�s, akit j� volt �jra l�tni, �s akivel csak a viszontl�t�s �r�m��rt fek�dt le? Ennyi volt neki? Nem, nem ilyennek ismerte meg Besst. Viszont eltelt n�h�ny �v k�zben, kit tudja, milyen n� lett bel�le... Nem akart ilyen kegyetlens�geket gondolni r�la, de ismerte a sz�leit. Mi van, ha teljesen m�s n�t faragtak bel�le, am�g ott �lt Londonban? Nem, nem, ez lehetetlen Tom, ismered �t, � Bess. A Legjobb bar�tod, �s akibe m�r f�l �leted �ta szerelmes vagy, t�rj �szhez. De f�l �leted �ta nem is tal�lkozt�l vele...

Sz� n�lk�l l�pkedtek fel a l�pcs�n, az ajt� el�tt a n� szembe fordult a f�rfival �s feln�zett r�. Kereste a megfelel� szavakat, melyek sehogy sem akartak a nyelv�re j�nni...

-              �n... Nos... K�sz�n�k mindent...

-              J�zusom, csak ne k�sz�nd meg...

-              A lak�sra gondoltam... – pirult el Bess �s elkapta a tekintet�t.

-              Mi t�rt�nt veled? Mi�rt z�rk�zt�l be el�ttem? �n vagyok az...

-              Tudom. �n csak... ez bonyolult...

-              Im�dsz ezzel a sz�val dob�l�zni... – mosolyodott el keser�en.

-              Majd besz�l�nk... – k�sz�r�lte meg a tork�t, ugyanis hangja egyre f�tyolosabb� kezdett v�lni. Mi�rt t�madt kedve s�rni? Csak a gyerekek s�rnak.

-              De...

-              Szia... – fordult sarkon �s egyetlen cs�k n�lk�l kinyitotta a bej�rati ajt�t �s bel�pett rajta.

-              V�rj... – m�g id�ben ut�na iramodott, miel�tt becsukhatta volna – Ezt besz�lj�k meg...

-              Te j� �g! – s�padt el Bess, amikor a nappali kanap�j�ra n�zett.

-              �, hogy ez milyen romantikus, egy�tt van h�t a csa...

-              Anya! – szak�totta f�lbe a n� r�m�lten, miel�tt befejezhette volna a mondat v�g�t.

-              Mrs. Cusan... – b�lintott fel� Tom – �r�l�k, hogy �jra l�tom...

-              Aligha mondhatja ezt �szint�n fiacsk�m.

-              �n fel akartalak h�vni anyu, de azt mondta, szeretne meglepni... – �llt fel Hayley.

-              Na n�, hogy nem �szinte! – v�laszolt Tom az el�bbi mondatra ellens�gesen �s karba tette a kezeit.

-              Anya! Te menj k�rlek a szob�mba, besz�lnem kell veled, Tom t�ged pedig fel foglak h�vni. K�rlek, most... most menj el... rendben?

-              Rendben. Akkor majd besz�l�nk. Hayley! – k�ld�tt fel� egy mosolyt k�sz�n�sk�pp – Mrs. Cusan... Szia Bess... – �rj�t� lass�s�ggal a n�h�z hajolt �s egy apr� puszit adott annak ajkaira.

-              Istenem seg�ts... – forgatta meg szemeit Mrs. Cusan �s dacosan elvonult.