-              Mondhatok valami �r�lts�get? – k�rdezte Tom �s magukra h�zta a takar�t. L�legzet�k m�r vissza�llt a norm�lisra az �t�lt szenved�lyes egy�ttl�t ut�n. K�zelebb h�zta Bess-t, aki fej�t a mellkas�n pihentetve hallgatta a f�rfi sz�vver�s�t. �r�kre �gy tudott volna maradni.

-              Ki vele.

-              H�ly�n hangzik, de... de azt hiszem, f�lt�keny vagyok...

-              Kire?

-              Hayley apj�ra...

-              Tess�k? – kapta fel a fej�t Bess �s feln�zett Tom arc�ra.

-              Komolyan mondom. Nem vagyok r� b�szke, m�gis �gy �rzem. Hiszen ha � most lesz 16, akkor nem sokkal az ut�n t�rt�nhetett, hogy elment�l innen. Biztos valami angol fics�rral, akit a sz�leid t�mogattak, nem tudom, csak... rossz belegondolni, hogy annyival az ut�n, hogy mi... azt hittem t�bbet jelentettem...

-              Csak miattad �s Hayley miatt tartottam ki, ezt sose felejtsd el... – cs�kolta meg a mellkas�t, pont a sz�ve f�l�tt. Tom v�gigcir�gatott a karj�n �s elgondolkodott.

-              Mondjak m�g valami h�lyes�get?

-              Most m�r ne hagyd abba... – mosolyodott el Bess.

-              A sz�leid miatt tartok most ott, ahol.

-              Ezt hogy �rted?

-              Amikor elmentetek, el�gg� kibuktam. El�sz�r d�h�s voltam r�juk, r�d is, mindenre �s mindenkire. Nem voltam el�g j� neked...

-              Err�l sz� sem volt, te...

-              Nem, tudom, hogy �gy volt. Jobbat �rdemelt�l volna. Amikor t�ljutottam a haragon, elhat�roztam, hogy �rtelmet keresek az �letemnek. Igenis leszek valaki. De nem tett boldogg�, �gy megkerestem azt, ami boldogg� tenne, ha hossz� �vekig csin�lhatn�m. R�di�s lettem �s im�dom.

-              �n pedig b�szke vagyok r�d Tom. Mindig is erre v�gyt�l, hogy azt csin�ld, amit szeretsz.

-              Te adt�l hozz� er�t Bess...

-              �n?

-              Igen. Egy id�ben, miut�n elment�l, sok h�napig minden h�ten h�vott valaki...

-              Ki? – dobbant hatalmasat a sz�ve, csak rem�lte, hogy Tom nem �rz�kelte, b�r olyan k�zel fek�dtek egym�shoz, amennyire csak lehetett.

-              Nem tudom, soha nem sz�lt bele a telefonba. Minden h�ten, ugyanazon a napon, ugyanabban az id�pontban. T�bb h�napon �t, azt�n abban maradt. Nem is tudom, tal�n egy kis r�szem azt akarta hinni, hogy te vagy az. Most biztos h�ly�n hangzik, de fiatal voltam �s k�ts�gbeesetten szerelmes...

Bess nem sz�lt egy sz�t sem, nem tudott. A tudat, hogy Tom is annyira szenvedett, mint �, sokkolta. K�t embert tettek boldogtalann� a sz�lei �s fogalma sem volt, hogyan bocs�thatn� meg ezt nekik. De most nem akart erre gondolni, most csak Tommal akart lenni, r� volt sz�ks�ge, egym�sra volt sz�ks�g�k. Feln�zett r� �s megcs�kolta, amit a f�rfi abban a m�sodpercen viszonzott is. Belet�rt a n� haj�ba �s k�zelebb h�zta a fej�t. Egy pillanattal k�s�bb m�r f�l�tte volt �s �gy n�zett le r�.

-              Mi az? – harapott als� ajk�ba zavartan.

-              Pr�b�lom elhinni, hogy itt vagy... r�ad�sul nem is ak�rhogy... – cs�kolt a nyak�ba.

-              Pedig v�gig ez volt a terved... – hunyorgott r� Bess mosolyogva.

-              Nem eg�szen. Vagyis megfordult a fejemben persze, de... na j�. �tl�tt�l rajtam... – s�hajtott fel sz�npadiasan Tom, a b�ntudat minden jele n�lk�l.

-              Ismerlek. Legal�bbis ismertelek...

-              Ugyanaz vagyok, aki 17 �vvel ezel�tt voltam...

-              �s te... vagyis voltak az �letedben... m�s n�k is... gondolom.

-              Voltak... – egy pillanat alatt megteltek barna szemei keser�s�ggel.

-              Sok? – k�rdezte Bess, de legsz�vesebben leharapta volna a nyelv�t. Mi a fen�nek k�rdezte meg? De m�gis... tudnia kellett. �llkapcsa m�r sajgott, annyira �sszeszor�totta fogait, de nem tehetett r�la. Nem csak Tom volt f�lt�keny, de � is.

-              Nem akarok veled ilyenekr�l besz�lgetni, amikor v�gre itt fekszel velem.

-              Tudni akarom... – s�gta reszketeg hangon �s Tom lehengeredett r�la �s a h�t�ra fek�dt. Elgondolkodva n�zte a plafont, mintha �jra �t�lne mindent, ami az�ta t�rt�nt, hogy elvesztette �t.

-              El�g sokan. A d�h�s korszakomban �gy �reztem, tal�lnom kell valakit, aki enyh�ten� a f�jdalmam. Egym�s ut�n j�ttek a l�nyok, de �n egyre csak �hesebb �s elkeseredettebb lettem, nem tudtam megnyugodni. Nem �ltem sz�zi �letet Bess, de tudnod kell, hogy �n itt maradtam egyed�l, egyetlen sz�val, hogy „Sajn�lom”. Az els� szerelmem elment, mindenf�le magyar�zat n�lk�l.