Bess azon gondolkodott, mit tegyen. H�vja fel Tomot �s n�zze meg a lak�s�t, vagy keressen m�sik helyet? Ha az � lak�s�n lesz a buli, egy�rtelm�, hogy � is ott lesz, de ha a sz�lei megl�tj�k... Viszont ha m�shol lenne, Hayley akkor is ragaszkodna hozz�, hogy elj�jj�n, mivel megkedvelte. Nem is csoda, azonos �rdekl�d�si k�r �s valami�rt eg�szen biztos benne, hogy Tom �s a n� egym�snak lettek teremtve. Nem k�nny� helyzet. A sz�lei m�r azt mondt�k, idej�nnek meg�nnepelni unok�juk sz�let�snapj�t, �s ha �k egyszer valamit kiejtenek a sz�jukon, azon m�g a j� Isten sem v�ltoztathat.

-              Tom Kaulitz, miben seg�thetek? – vette fel a f�rfi a telefont, miut�n bekapcsolta a k�vetkez� zen�t. Most van p�r perce, m�g az lej�r.

-              Szeretn�k k�rni egy �t�s sz�mot a legseg�t�k�szebb f�rfinak, akit ismerek, �s mindenkinek, aki szereti...

-              A f�rfit, vagy a sz�mot? – mosolyodott el az ismer�s hang hallat�n, gyomra liftezni kezdett. L�tezik, hogy szerelme az �vek sor�n sem fakult meg?

-              Most megfogt�l!

-              Miben seg�thetek Bess?

-              Elvihetn�l a lak�sodra! – mondta mindenf�le h�ts� gondolat n�lk�l, �m a mondat ut�ni hat�ssz�netet hallva elpirult – M�rmint...

-              Ha most elkezdesz magyar�zkodni, v�ged. Nos! Mikor lenne j� neked?

Kora d�lut�n v�geztek mindketten a munk�val, megbesz�lt�k, hogy a pl�za el�tt tal�lkoznak. Bess m�r kor�bban felh�vta Hayley-t, hogy egy kicsit k�s�bb �r majd haza, mint szokott, ne agg�djon �s a lelk�re k�t�tte azt is, hogy fogjon hozz� a h�zi feladataihoz.

-              Szia... – mosolygott r� Tom, amikor megl�tta – Mehet�nk?

-              Igen... – Bess sz�ve gyorsabban kezdett el verni, mint �ltal�ban, amikor megl�tta a f�rfit. J�l es� melegs�g �ramlott sz�t az ereiben, m�lyeket l�legzett, hogy visszafogja mag�t �s ne mosolyogjon folyamatosan, mint egy eszel�s tini, de nehez�re esett. Gyalog indultak �tnak, mivel Tom nem lakott messze a k�zpontt�l �s m�g j� id� volt. �lvezt�k a friss leveg�t �s mire a lak�shoz �rtek, egyik�k sem tudta volna megmondani, mikor fogt�k meg egym�s kez�t.

-              Ez lenne az... – nyitotta ki el�tte a bej�rati ajt�t �s betess�kelte.

-              Ez nagyon klassz! J� nagy nappali!

-              Mondtam! Ez a legjobb benne. A t�bbi helyis�g el�g kicsi, de ez�rt meg�ri. Legink�bb az�rt vettem meg ezt, hogy itthon is dolgozhassak, ha �gy alakulna. P�ld�ul egy �ve elt�rt a l�bam �s innen vezettem a m�sort. Elf�r itt egy mini st�di�, az egyszer�bb m�sorok innen is mehetnek, l�tod? Arr�bb h�zom a doh�nyz�asztalt �s k�sz is.

-              T�k�letes lenne ez a hely. – b�linott Bess lelkesen, de nem sok�ig tartott a mosolya.

-              Mi a baj?

-              A sz�leim. Egy el�g nagy dilemm�ban vagyok, ami azt illeti. Ide akarnak j�nni a bulira.

-              Na �s? Oh... �rtem m�r, engem pedig ut�lnak...

-              Nem ut�lnak, csak... csak...

-              Ut�lnak.

-              De Hayley szeretn�, ha ott lenn�l, �s �n neki akarok kedvezni els� sorban. Azt akartam k�rdezni ezzel, hogy t�ged nem zavarna, ha itt lenn�nek?

-              Bess... – h�zta mag�hoz a n�t – Engem semmi sem zavar, ha azzal boldogg� tehetlek...

-              De ez a te lak�sod �s a sz�leim el�g neh�z esetek. Nem �ll t�vol t�l�k a jelenetrendez�s, ha valami nem tetszik nekik �s...

-              Megbirk�zom ezzel az egy alkalommal. Hayley-�rt �s �rted.

-              Nem eml�kszem, hogy mindig ilyen lovagias lett�l volna.

-              Igazi kis hulig�nok voltunk, ne is mondd... – kuncogott fel – De az�ta sok minden megv�ltozott. De az�rt nem minden... – n�zett ajkaira �hesen.

-              P�ld�ul?

-              P�ld�ul ez... – puszilta meg Bess arc�t – Na �s ez... – sz�j�t – �s ez... – nyak�t – �s ez sem... – gyeng�den felemelte az �ll�t �s n�h�ny pillanatig a szemeit n�zte. Tal�n a tiltakoz�s utols� kis szikr�it kereste, s mikor nem tal�lta, v�gre birtokba vehette k�v�natos ajkait, amikre m�r annyira szomjazott...