-              Na? Kellően kibeszéltek a hölgyek? – kérdezte Tom, amikor a lányok visszatértek hozzá. Ő addig elmosogatta és elpakolta a reggeli után maradt kellékeket.

-              De még mennyire! – kacsintott Hayley – Nem szerettem volna tolakodónak tűnni az előbb, sajnálom. Van kedved velünk tartani a vidámparkba, Tom?

-              Ha nem zavarok, nagyon szívesen! Előbb viszont hazamennék átöltözni! És közben fel is hívhatom az egyik ottani ismerősömet, aki talán még ingyen zsetonokat is tud szerezni néhány játékhoz!

-              Aszta, de király lenne... vagyis de jó lenne! – javított gyorsan anyja megrovó pillantásait látva.

-              Rendben! Bess?

-              Hm? – nézett Tomra a nő.

-              Nem baj, hogy megyek?

-              Nem, dehogy! Különben nem hívnánk! – mosolygott rá, nem is sejtve, milyen melegség önti el a férfi szívét e gesztus láttán.

-              Remek! Akkor mondjuk, hogy ott találkozunk egy óra múlva, jó?

-              Jó! – bólintott Hayley és kikísérte a férfit az ajtóhoz – Akkor egy óra múlva Tom!

-              Hölgyeim...

Amikor egy órával később Bess meglátta Tomot a vidámpark bejáratánál, legszívesebben visszafordult volna. Zavarban volt, több okból is. Egyrészt azért, mert nyilvános helyen mutatkoztak együtt ők, így hárman és tudta, hogy nagy az esély, hogy összefussanak bárkivel is a múltból. Másrészt maga a találka miatt is izgult, nem akarta, hogy a férfi úgy érezze, muszáj „pesztrálnia” más gyerekét ahhoz, hogy nála célba érjen. Harmadrészt pedig a külseje miatt. Kis híján késve indultak el, ugyanis lánya nem hagyta, hogy egy egyszerű, inkább kényelmes és praktikus öltözetben jöjjön, mintsem nőiesben és olyanban, amitől talán eláll a férfi szava. Így nagy nehezen, hatalmas vita közepette rávette anyját, hogy egy szebb darabot öltsön magára. A ruha a térdéig ért, az alapszíne fehér volt, rajta apró barna és piros levelekkel, ujjai a könyökéig értek, ugyanakkor a mellkas szabadon maradt. Egy barna fonott öv dobta még fel, illetve a nyakba kötött laza, vékony sál. Boka fölé érő mokaszint választottak még hozzá, ugyanolyan színű táskát, benne egy vékony kardigánnal a késő délutáni hűs levegőre gondolva. Haját ezúttal csak szabadon hagyták, és valóban, Tomnak elállt a lélegzete, amikor meglátta.

-              Mondtam, hogy tetszeni fog neki... – súgta Hayley.

-              Pszt!

-              Sziasztok! – köszönt nekik Tom, amikor odaértek a kapuhoz. Le sem bírta venni a szemét a nőről.

-              Mehetünk? – kérdezte Bess.

-              Még nem... – lépett közelebb hozzá a férfi és apró puszit adott az arcára – Nagyon csinos vagy Bess...

A libabőr is ellepte attól, ahogyan a nevét kimondta, és ha még csak egy puszit kapott is, úgy érezte magát, mint amikor első alkalommal találkoztak újra és ahogyan az osztálytalálkozó után megcsókolta.

-              Köszönöm... – pirult el zavartan.

-              Én teszek egy kört anyu, ha nem baj! Felmérem a terepet, mik vannak itt.

-              Rendben, mi addig megnézzük, hol vehetnénk valami nassolni valót!

-              És még a zsetonokat is fel kell vennem!

-              Oké, akkor negyed óra múlva az óriáskeréknél?

-              Oké, vigyázz magadra! – intett utána Bess és egy darabig követte a tekintetével – Remélem, megtalál minket.

-              Elég nagy az a kerék, ne aggódj! – mosolygott rá Tom, amitől rögtön nyugodtabb lett. És az sem zavarta, hogy a férfi gyengéden végigsimít a felkarján és végül megfogja a kezét. Hüvelykujjával megcirógatta kézfejét, majd bátorítóan megszorította azt és elindultak, hogy ők is felfedezzék egy kicsit a vidámparkot.