Tom mosollyal az arc�n �bredezett m�snap reggel. R�gen nem �rzett m�r ilyen b�kess�get, de most minden olyan t�k�letesnek t�nt, m�r az els� pillanatban. Nem zavarta, hogy az egyszer� f�gg�ny�n kereszt�l bes�t a nap, egyenesen az arc�ba, hanem �lvezte a meleget �s hogy a n� feje a mellkas�n pihen. �l� helyzetben aludtak el, de nem panaszkodott, r�gen nem �lvezett m�r ennyire valamit, m�g ha dereka sajgott is. Akkor is meg�rte.

-              Bess... – s�gta halkan, nehogy Hayley fel�bredjen a m�sik szob�ban. A fali �ra szerint reggel 8 �ra m�lt. �s vas�rnap.

-              Hm? – furakodott m�g k�zelebb hozz�, mag�r�l sem tudva m�g.

-              Kelj fel �des... – adott egy apr� puszit a feje b�bj�ra, majd a f�l�re, arc�ra �s v�g�l a sz�j�ra.

Bess j�l es� s�hajjal h�zta k�zelebb a fej�t, hogy elm�ly�tse �des cs�kjukat, mely egyre szenved�lyesebb� v�lt.

• Ez... fantasztikus... – pr�b�lt sz�hoz jutni Tom, de akarta is meg nem is, hogy abba hagyj�k – De... tal�n abba kellene hagynunk, miel�tt... a l�nyod megl�t! – ny�gte ki.

A n� szemei ekkor pattantak ki �s Tomra meredtek.

-              � istenem... – takarta el a sz�j�t zavartan – Ne haragudj.

-              Ne l�gy zavarban.

-              �n... �n nem tudom, hogy mi �t�tt bel�m...

-              Minden rendben? – mosolygott r� a f�rfi, j�t mulatva.

-              Azt hiszem, igen.

-              Akkor j�... – kuncogott.

-              �r�l�k, hogy viccesnek tal�lod, de �n... – b�jt ki a takar� al�l, de Tom elkapta �s visszar�ntotta az �l�be.

-              De te?

-              Azt... azt hiszem veszek egy hideg zuhanyt... – mosolyodott el v�gre Bess is �s pironkodva elvonult a szob�j�ba, miut�n kapott m�g egy r�vidke cs�kot.

Tom �gy d�nt�tt, k�sz�t egy kis reggelit, ez a legkevesebb, ami�rt itt alhatott az �jjel, pl�ne ilyen j� t�rsas�gban. Kiny�jt�ztatta elg�mberedett izmait, majd a konyh�ba vette az ir�nyt. P�r perccel k�s�bb m�r pir�t�s �s k�v� illat terjengett.

-              J� reggelt! – l�pett be Hayley meglepetten – Azt hittem, anya az...

-              � elment tusolni. J� reggelt! – mosolygott r� Tom.

-              �rtem. �hm... �s te reggelit csin�lsz...

-              Igen, nektek!

-              Nek�nk...

-              �h�m...

-              Seg�thetek?

-              Azt hiszem, boldogulok. Voil�! – tett le el� egy t�ny�rt, rajta nutell�s zseml�vel �s egy b�gre tejjel.

-              Aszta.

-              Sz�lj, ha k�rsz kaka�t a tejbe, szem�ly szerint �n sose raktam, mert a nutella m�r �nmag�ban is el�g �des volt �s a tej kiegyens�lyozta. Mi az? – k�rdezte zavartan, amikor �szrevette, hogy elmosolyodott.

-              �n is �gy gondolom.

-              Remek... Ez pedig az anyuk�d�... – rakott le egy m�sik t�ny�rt is – Rem�lj�k, nem h�l ki, mire ide�r.

-              Aszta.

-              Mi az?

-              Ahogyan felv�gtad a paradicsomot, az... el�g fura...

-              � igen, megkaptam m�r p�rszor. Senkit sem l�ttam m�g, aki �gy v�gta volna, de nem �rdekel.

-              K�pzeld, �n igen.

-              T�nyleg? Na �s kit?

-              H�t any�t.

-              Hm... – halv�nyan elmosolyodott, ahogy esz�be jutott n�h�ny r�gebbi eml�k. Bess annak idej�n sokat volt n�luk, �s im�dtak a konyh�ban rosszalkodni. Ilyenkor mindig Tom k�sz�tett neki szendvicseket �s azzal pr�b�lt impon�lni, hogy min�l bonyolultabb alakzatokban v�gta fel r� a z�lds�geket. Egy id� ut�n ezek a mozdulatok rutinoss� v�ltak, �s jutalom puszi j�rt �rt�k. Kicsit voltak m�g �s Bess im�dta zs�rizni Tom �tel kre�lm�nyait.

-              J� reggelt, nah�t micsoda illatok! – libbent be a konyh�ba a n�.

-              Tom reggelit k�sz�tett nek�nk! �n nutell�sat, te pedig vajasat kapt�l. Paradicsommal.

-              Oh... – Bess ekkor l�tta meg a t�ny�rj�t, tekintete a jelenl�v�kre szaladt, el�sz�r a l�ny�ra, aki mindent tud�n mosolygott r�, majd Tomra, aki csak n�zte cinkos huncuts�ggal a szem�ben.