-              Kopogtak! – kiabált ki a konyhába Hayley.

-              Ó, tényleg? Leszel szíves kinyitni, én még nem végeztem. – szólt vissza Bess.

-              Mit csinálsz? – csatlakozott hozzá lánya kíváncsian.

-              Történetesen utánad pakolok, megegyeztünk, hogy a héten tiéd a mosogatógép kipakolása. A konyha romokban hever, Tom pedig... jaj engedd már be, mielőtt elmegy!

-              Anya, ez csak Tom, akit ezer éve ismersz már. Nem a rendre kíváncsi, hanem rád.

-              Akkor is. Na indíts ajtót nyitni, ha már meghívtad filmezni.

-              Megyek... – dalolászta Hayley és már ajtót is nyitott a férfinak.

-              Jó estét a hölgyeknek! – köszönt jókedvűen – Azaz csak neked, úgy tűnik. Anyukád?

-              A konyhában! Pakolja a mosogatógépet, mert szerinte rumlis a konyha. – forgatta a szemét.

-              Értem... – csukta be az ajtót maga után – Menjünk, és amíg te segítesz neki, én kipakolom a szatyromat.

-              Oké!

-              Halihó Bess... oh... – egy pillanatra megtorpant, amikor meglátta a nőt, neki háttal pakolászni és hajolgatni.

-              Tom! – pördült meg villámgyorsan és zavartan tűrte haját a füle mögé – Szia.

-              Szia... – mosolygott rá, majd felfalva szemeivel.

-              Miket hoztál? – érkezett meg Hayley, mit sem észlelve a felnőttek között izzó levegőről és könnyedén törölgetni kezdte a még nedves edényeket.

-              Csak néhány rágcsálni valót, semmi különös. Ééés... egy üveg finom bor a házigazdának! – nyújtotta oda Bess-nek, aki kis híján elejtette remegő kezeivel.

-              Kedves tőled.

-              Megkóstolhatom majd? – kérdezte Hayley.

-              NEM! – hangzott a válasz kórusban a felnőttektől.

Amikor elkészült a konyha, fogtak minden rágcsálnivalót, üdítőt és áttelepültek a nappaliba. Hayley az egyszemélyes fotelba vackolta be magát, az elengedhetetlen pokróc és rágcsálnivalók közé, Bess és Tom pedig a kétszemélyes kanapéra ültek le, eleinte tisztes távolságot tartva egymástól. A férfi egy fiataloknak való vígjátékot hozott és Bess hálás mosolyát látva, jól választott.

-              Aszta, ezt akartam megnézni a moziban, hogy sikerült megszerezned máris? – csillant fel a lány szeme.

-              Ott dolgozom a plázában, a mozi ott van mellettünk, és ismerek egy-két embert. – kacsintott.

-              Nagyon titokzatos!

-              Most pedig teljes csendet kérek! Indul a film! Kérek mindenkit, hogy a hátsó sorban se dobálják a popcornt és ne szürcsöljék a kólát! – sorolta színpadias hangon, mire máris kapott egy pattogatott kukoricát az arcába. Bess kiöltve a nyelvét mosolygott rá, majd a tv-re figyelt.

Egy ideig nézték a filmet, aztán egy idő után a nő arra eszmélt, hogy talpa Tom ölében hever, aki gyengéden masszírozza, miközben figyeli őt. Zavartan húzta maga alá lábait és kényszerítette magát, hogy ne nézzen rá, és egyáltalán ne csináljon semmit, amiről arra következtethet, milyen nehéz neki ellenállnia. Lánya zavartalanul csócsálta a chipset és izgatottan szürcsölt kólájába, amikor izgalmas rész következett a történetben.

-              Bess... – súgta.

-              Tom, ne...

-              Nem akarok semmit, csak... olyan messze vagy tőlem...

-              Nem vagyunk egyedül...

-              Gondolod, hogy csinálnék bármit is előtte? Csak egy kicsit gyere közelebb...

Később Bess-nek fogalma sem volt róla, mikor adta be a derekát, de szorosan egymáshoz bújva nyomta el őket az álom, valamikor a film vége előtt. Hayley mosolyogva nézett rájuk, megcsóválta a fejét, majd elzárta a tv-t.

-          Felnőttek... egyetlen film végignézésére is képtelenek... – forgatta a szemét, de kivette Tom kezéből a popcorn-os tálat és óvatosan a dohányzóasztalra tette. Fogta a pokrócukat, mely már lecsúszott a földre és betakargatta őket. Csendben kiosont a szobából, bezárta a lakást, leoltogatta a lámpákat és egy utolsó jóéjt puszi után az anyja arcán, elvonult a szobájába, hogy ő is nyugovóra térjen. Őszintén szólva, még nem tudta hová tenni magában Tomot, de szimpatikusnak tartotta, azok alapján, amit eddig tudott róla. Tudta, hogy évekkel ezelőtt édesanyja legjobb barátja volt és látta, mennyire szereti őt még mindig. Akkor pedig rossz ember nem lehet. És be kellett, hogy vallja, az anyjára is ráfért már egy kis kikapcsolódás, már régen nem látta őt szórakozni, sem kikapcsolódni férfival. Pedig egy nő életébe igenis kell szerelem. És Hayley csak remélni tudta, hogy ő is talál majd egyszer egy olyan fiút, aki úgy néz rá, mint Tom Bess-re. Ezzel a gondolattal nyomta el végül őt is az álom.