-           Emlékszel, amikor megkérdezted, miért nem mentem el, amikor te aludtál, pedig megtehettem volna? Azt mondtam azért, mert tükörbe néztem és elhatároztam, hogy változnom kell…

-           Igen… - súgta Lara.

A hálószobában félhomály volt, de éppen elég ahhoz, hogy egymást láthassák. Szorosan összefonódva feküdtek az ágyon egy vékonyka pokróccal becsavarva. Lara álla a férfi mellkasán pihent, úgy nézett fel rá. Órák óta beszélgettek, ha csak épp nem mással voltak elfoglalva…

-           Hazudtam. Az igazi okom te voltál.

-           Én?

-           Igen. –csókolta meg hosszan szerelmét – És persze a macska!

-           Kis hazug, akkor még nem is volt meg!

-           Akkor csak te. – mosolygott bele a csókba és magához szorította Larát – Komolyan hálás vagyok neked Lara. Megmentetted az életem.

-           Nem kell túlozni, nem voltál te olyan vészes.

-           Mindenki lemondott rólam. Te nem. Ha úgy tetszik, nem hagytad, hogy leugorjak. Visszatartottál. Semmi értelme nem volt az életemnek, emlékezz csak vissza, hogyan néztem ki. Azt sem tudtam már ki vagyok. Te visszahúztál, mielőtt leugrottam volna.

-           Szeretlek. – csókolt a mellkasára Lara és szorosan lehunyta szemét, hogy ha ez egy álom, ne kelljen felébrednie.

-           Nézz rám… - kérte Bill, de a nő megrázta fejét. – Miért nem?

-           Mert ha kinyitom a szemem, eltűnsz… - kapaszkodott bele és ha lehetséges, még közelebb bújt.

-           Kis buta! – kuncogott.

-           Nem vagyok buta!

-           Tudom! Te vagy a legokosabb, legértelmesebb, legszebb, legszexisebb nő, akit valaha láttam…

-           Hm…

-           Meddig hízelegjek még, hogy rám nézz? – simított végig barna fürtjein a férfi és játékosan meg-megcibált egyet.

-           Csak még egy kicsit.

-           Egyszerűen megőrjítesz. Imádom a mosolyod. A hangod. A szemed. Az összetett személyiséged. A lábaid egyenesen észveszejtőek és a melleid…

-           Elég lesz! – nézett fel rá zavartan Lara.

-           Csak azt akartam mondani, hogy én is szeretlek!

-           Nagyon helyes! – ült fel Lara és lábát átvetve, helyet foglalt a férfi csípőjén.

-           Hogy lehet, hogy még nem vagy fáradt? – nyögött fel Bill, de szája sarkában mosoly bujkált.

-           Le kell fektetnünk néhány szabályt!

-           Azt hittem, téged kell lefektetni.

-           Maradj csendben! – nézett rá összeszűkült szemekkel – Először is minden reggel együtt reggelizünk!

-           Oké.

-           És vacsora után te mosogatsz!

-           Oké, oké… - kezdett levegő után kapkodni a nő körkörös mozdulatai miatt a csípőjével. Bármibe belement volna most.

-           És minden héten legalább egyszer randizunk!

-           Benne vagyok. Huh… Lara…

-           És ami a legfontosabb. – hajolt le hozzá a nő.

-           Igen?

-           Örökre szeretni fogjuk egymást!

-           Ezt még meg kell gondolnom! – egy gyors mozdulattal megfordította őt és maga alá gyűrte, úgy hajolt fölé – Ebben is benne vagyok. Jó kis szabályok ezek… - csókolta meg hosszan.

-           Bill…

-           Hm?

-           Örülök, hogy nem ugrottál…

-           Örülök, hogy nem hagytad…

-           Szeretlek!

-           Én is szeretlek Lara.