-           Bill… te… itt… mit… hogy ker�lsz ide? – hebegett-habogott Lara. D�bbenet�ben azt sem tudta, mit mondjon.

-           A macsk�m�rt j�ttem! – mondta higgadt hangon. A n� k�nytelen volt beengedni.

-           Itt van valahol…

-           Hagyd csak, hozz�d j�ttem!

-           Akkor mi�rt mondtad, hogy…

-           Hogy beengedj.

-           Mi�rt ne engedtelek volna? – r�ncolta a homlok�t Lara.

-           Nem tudom. Tal�n ami�rt elt�nt�l az irod�b�l �s elk�lt�zt�l…

-           Terveztem m�r, hogy elk�lt�z�m egy nagyobb lak�sba… - babr�lta idegesen a copfj�t a n�. Bill igyekezett legy�rni az �rz�st, mennyire tetszik neki, amit l�t. Egy egyszer� �s kopott farmer fesz�lt a combjain, egy r�gi inggel, amit a derek�n k�t�tt meg �s felt�rt a k�ny�k�ig, mez�tl�basan csak m�g �desebb volt.

-           Ez nem nagyobb.

-           De csak az eny�m.

-           Mi�rt ment�l el?

-           Elk�lt�ztem! – t�rta sz�t karjait tehetetlen�l a n�. Mit akar hallani?

-           L�tom! Mi�rt?

-           Nem szerettem azt a k�rny�ket sem…

-           J�, akkor komolyra v�ve. Mi�rt menek�lt�l el�lem? – k�rdezte Bill t�relm�t vesztve.

-           �n nem…

-           Sz�val? Azok ut�n, ami k�zt�nk t�rt�nt…

-           Annak nem lett volna szabad…

-           M�gis megt�rt�nt! �s mindketten akartuk!

-           A s�lyos beteg, illetve f�gg� emberekn�l gyakori, hogy gy�gy�t�juk ir�nt kezdenek el �rzelmeket t�pl�lni.

-           �s?

-           Egy h�napon kereszt�l voltunk �sszez�rva, �gy ami t�rt�nt, nos…

-           Igen?

-           Nem kellett volna hagynom, ne haragudj! �sszezavarodt�l �s �n is…

-           Ja, mindketten zakkantak vagyunk, hagyjuk is ennyiben.

-           Nem tudom, mit v�rsz t�lem.

-           Szerinted mit v�rok? – l�pett k�zelebb t�relmetlen�l Bill. Ha kiny�jtja a karj�t, mag�hoz h�zhatta volna �t, de m�g nem tette.

-           �rtsd meg, a betegem volt�l! Honnan tudod, hogy amit �rzel, az nem csup�n h�la?

-           J�, hogy h�l�s vagyok az Isten szerelm�re, megmentetted az �letem! De nem csup�n h�la l�tezik, amit egy f�rfi �rezhet egy n� ir�nt!

-           Nem tudsz meggy�zni…

-           Fogadjunk? – l�pett m�g k�zelebb �s mag�hoz h�zta az ing�n�l fogva Lar�t, aki k�nytelen volt h�trabillenteni a fej�t, hogy feln�zhessen r�. Cs�p�j�k egym�shoz pr�sel�d�tt, de mindketten meg�rizt�k hidegv�r�ket. – �rtam r�lad a napl�ba, amit adt�l.

-           T�nyleg? – k�rdezett vissza a n�, mintha nem tudn�, mir�l besz�l a f�rfi. De el�rulta mag�t bizonytalans�g�val. A bek�lt�z�s est�j�n ker�lt a kez�be a napl� �s akkor vette �szre a celluxszal leragasztott r�szt is a h�tulj�n.

-           Olvastad…

-           Nem.

-           De igen! – h�zta m�g k�zelebb.

-           Csak miut�n elv�ltak �tjaink… - kapta el a tekintet�t.

-           �s? Mit �rezt�l, amikor elolvastad? Amikor r�j�tt�l, hogy az els� napt�l fogva bel�d voltam z�gva?

-           �n… nem is tudom.

-           Olvastad! �s m�gsem hiszed el! Mi�rt?

-           Nem tudom.

-           �n tudom. Bizony�t�k kell neked… - mosolyodott el Bill �s megfogta az �ll�t – �s �n ezer �r�mmel bebizony�tom neked… - ajkai satuk�nt fogt�k k�zre a n��t.