-           Honnan...

-           Ugyan Joan. – mosolyodott el Geoffry a nő döbbenetét látva – Attól még, hogy öreg vagyok, a látásommal semmi baj. Amikor ide jött a házba, szinte kivirultál. Láthatóan tele lettél... hogy is mondjam... szenvedéllyel. Az őrületbe kergetett téged, de én tudtam az okát.

-           Te... tudtad?

-           Szerelmes lettél belé. És komolyan mondom, ennél jobb dolog nem is történhetett veletek!

-           Ezt... nem egészen értem...

-           Mit gondolsz, miért küldtem utánad annyiszor, hogy segítsen ebben, meg abban? Miért küldtelek el titeket táncolni, miért erőltettem rátok annyiszor, hogy kettesben legyetek? A mozi és a többi...

-           Össze akartál hozni minket... – esett le Joan-nak végre. Képtelen volt elhinni, és ők végig titkolni akarták...

-           Pontosan. Tudtam, hogy túl makacs vagy ahhoz, hogy sodródj az árral, és meg is nehezítetted a dolgomat. Amikor Tom előállt a pavilon és a terasz ötletével, már tudtam, hogy részéről rendben van a dolog.

-           Azt hittem, hogy te akartad...

-           Ő beszélt rá, ő akarta. Itt akart lenni még egy kicsit.

-           Ezt nem hiszem el...

-           Hidd csak el. Amikor hazajöttetek egy nap Margaret-től, olyan idegesek voltatok, hogy Grace-szel majdnem elnevettük magunkat.

-           Igen, attól féltünk, hogy Simone idetelefonált és lebuktatott minket.

-           Telefonált is! Mindennek elhordott titeket, de főleg téged.

-           Miért nem mondtad el, hogy szólt? Miért nem mondtad el, hogy tudod.

-           Azt vártam, hogy ti mondjátok el, mert úgy gondoltam, ha titkolóztok, még nem is olyan komoly az ügy...

-           Komoly volt...

-           Tudom. Amikor Grace a vendégszobában talált, rájöttem. Ha Tom ideér a sütögetésre, neki is elmondom, hogy felőlem mehet a dolog.

-           Ó...

-           Mi a baj?

-           Mi... mi szakítottunk.

-           Miért?

-           Mindketten mást akartunk.

-           Szeret téged.

-           Tudom.

-           És te is őt.

-           Tudom...

-           Akkor mi a probléma?

-           Családot akarok Geoff. Új életet. Gyerekeket...

-           Hidd el, Tom is. De tudod mit, nem szólok bele többet, ez a ti dolgotok. Elég annyit tudnod, hogy én nem bánom. Azt is tudnod kell, hogy bármikor visszajöhetsz a céghez.

-           Nem lesz gond, ha kilépek? Mi lesz azzal a sok munkával és...

-           Joan, erre valók az alkalmazottak. Még párat felveszünk, nem gond. Éld a saját életed most már... megérdemled.

-           Köszönöm.

-           És van itt még valami... – vett elő egy papírt és egy tollat a férfi és ráírt valamit – Ez egy nagyszerű lakás címe. Nem kell azonnal elköltöznöd innen, ne érts félre. Ez a lakás tegnap került hozzánk, és szerintem tökéletes lenne neked. De gyorsan kell cselekedned, mert elviszik. Leírtam a címét, szerintem még most menj el, és nézd meg.

-           De a sütögetés...

-           Még órák vannak addig, csak menj és nézd meg. Ha tetszik, máris a tiéd. Csapj le rá.

-           Rendben van! – vette el a papírt Joan és megnézte a címet. Jó környéken volt, arra sok a kertes ház. Új élethez tökéletes.

-           És Joan...

-           Igen?

-           Szeretném, ha boldog lennél végre. Megérdemled...