Pár perc csend állt be a dolgozó szobába. Joan Burke és Geoffry Warren meglepetten néztek egymásra az asztal két feléről. Igyekeztek megemészteni a hallottakat. El akarnak válni. Mindketten el akarnak válni.

-           Öhm... – a nő megköszörülte torkát, ideje lenne megszólalni, de mit lehet ilyenkor mondani? – Kezd te, azt hiszem. Miért akarsz elválni?

-           Rendben, akkor mondom... – könyökével az asztal lapjára támaszkodott és állát összekulcsolt kezeire helyezte – Mielőtt azt hinnéd, ez ellened irányul, elmondom, hogy ennek semmi köze hozzád.

-           Értem.

-           Nem azt hiszem, még nem. Tudom, hogy ez neked talán furcsa lesz, hiszen elég öreg vagyok már. Nem kellenek ezek a fejcsóválások, az vagyok és kész! – mosolygott rá – Mióta szívrohamom volt, kicsit átértékeltem a dolgokat magam körül. Megismertem Grace-t és fogalmam sincs, mióta nem éreztem már ehhez hasonlót.

-           Szerelmes vagy...

-           Igen, azt hiszem, annak hívják... – mosolygott még szélesebben – Nem terveztem előre, de rövid az élet ahhoz, hogy ekkora ajándékot csak úgy eldobjak. Ő is szeret engem és tökéletesen megértjük egymást. Már egy ideje megfogalmazódott bennem a válás gondolata, csak fogalmam sem volt, hogyan tálaljam neked. Bevallom, nagy megkönnyebbülés, hogy te is ezt szeretnéd.

-           Igen.

-           Új életet akarok kezdeni és nem tehetem, amíg egy olyan nő a feleségem, akit bár nagyon tisztelek is és szeretek is, de nem úgy, ahogy kellene. Nem feleségemként, inkább lányomként tekintek rád.

-           Hiszen csak egy szerződés volt.

-           Igen, pontosan. Amit most szeretnék felbontani. És ez nem jelenti azt, hogy a cégben sincs helyed, dehogy! Minden marad a régiben, csupán nem leszünk házasok. Azt hiszem, már bebizonyítottuk az alkalmazottainknak is, hogy mindketten tisztességesen játszunk.

-           Igen.

-           Nos ennyi. Részemről ennyit szerettem volna mondani.

-           Értem. És ugyan semmi közöm hozzá, de te és Grace... – kereste a megfelelő szót, s látta a férfin, milyen fontos neki, hogyan folytatja – Tökéletes pár vagytok. Mindketten jó emberek vagytok Geoff és megérdemlitek a boldogságot.

-           Úgy gondolod? Nagyon örülök, hogy ezt mondod.

-           Nem mondhatok mást!

-           Jó, hogy ezt tisztáztuk! De mielőtt felbontanánk a szerződést, hallgatlak.

-           Attól tartok, ez már nem lesz annyira jó hír...

-           Ki vele.

-           Ki akarok lépni a cégtől! És nem, nem azért, mert elválunk, hanem azért, mert ezt akarom. Megmagyarázom... – sóhajtott Joan, és minden erejét összeszedte végre – Én is új életet akarok kezdeni. Tíz évvel ezelőtt apám rám hagyta a cégét, amit minden erőmmel sikeresen akartam tartani. Néhány éve kötöttünk egy megállapodást. Akkor úgy gondoltam, miért is ne, úgysem terveztem családot alapítani, sem semmi ilyesmi. Szerettem a céget és még most is úgy gondolok rá, mint egy sikerélményre az életemben. Azt hiszem, apa büszke lenne rám.

-           Száz százalék!

-           De ő sem várná el tőlem, hogy ezt csináljam, ha nem tesz boldoggá. Szerettem itt dolgozni, remek kihívás volt, de eljött az ideje, hogy azt csináljam, amit igazán akarok. Amit igazán szeretek. Amire azelőtt vágytam, hogy meghalt. Pár hete megkeresett egy volt egyetemi társam, munkát ajánlott. Könyvillusztrációkat kellett készítenem egy sorozathoz és ha megelégednek velem, enyém lehet az egész sorozat, ami nem kis dolog. Az enyém lett Geoff!

-           Gratulálok.

-           Köszönöm. Úgy érzem, most kell új életet kezdenem. Az eddig megtakarított pénzem és ez az új munka elég lesz ahhoz, hogy új életet kezdhessek. Új munka... új lakás.

-           Új lakás?

-           Nem élhetek itt Geoff. Új lakást akarok, ami csak az enyém és... és családot is...

-           És mi változtatta meg ennyire a véleményedet? Tíz évig másra sem vágytál, csak karrierre.

-           Igen, történt még valami és ez a nehezebbik fele... Be kell vallanom valamit, amin talán kiakadsz, talán dühös leszel és talán soha többé nem akarsz majd látni, de...

-           A fiamról van szó, igaz?