Joan izgatottan kszldtt. Ugyan mg rk voltak a stgetsig, mgis tkletes formjt akarta hozni. Kicsit sztcsszott, mita megtudta, hogy kisbabja lesz, de most ersnek akart tnni, mint azeltt. Azeltt, hogy megismerte Tomot. Ha kifogstalan lesz, gy rezheti, minden rendben, s taln ersebbnek is rzi majd magt. Mrpedig ide most az kell, nbizalom.
Hajt kontyba fogta, kt oldalt hagyva csupn egy-egy tincset, halvny smink, szjfny, szk farmer, pderszn ing, s egy egyszer saru. Mly leveg. Meg tudod csinlni! Elmondod Geoffry-nek az igazat. Elmondod, hogy ki akarsz lpni s j letet kezdeni. Elmondod, hogy remek megbzst kaptl egy knyvsorozathoz s, azt is, hogy el akarsz kltzni. Elmondod, hogy... hogy szerelmes vagy a fiba.
- Btorsg... – lpkedett le a lpcsn.
- Nagyon csinos Joan! – mosolygott r Grace, aki ppen akkor jtt ki Geoff dolgoz szobjbl.
- Ksznm. Geoff bent van?
- Igen. Most fog beszlni vele?
- Igen... – trlte meg izzadt, remeg kezt.
- Nem rtem Joan! Hiszen igazn nem gy ismeri Geoffry-t, mint aki harapna... Mitl tart ennyire?
- Magam sem tudom igazn. Taln a vltozstl val flelmemet vettem ki r...
- Minden rendben lesz!
- Gondolja? – mosolyodott el vgl.
- Ht persze. Ha az a valami tnyleg ennyire fontos magnak, gondolja, hogy rossz szemmel nzn?
- Nem tudom...
- Menjen be hozz s essen tl rajta. is beszlni akar magval.
- Tudom... Ez is aggaszt.
- Magt nem ilyen flsnek ismertem meg...
- Igaza van! – hzta ki magt Joan. Mitl retteg ennyire? Mindig is cltudatos, ers n volt. Mi vltozott azta? Ht Tom, Tom trtnt. Megismerte. Megszerette. s gyermeket vr tle. De amilyen biztos volt abban, hogy egyedl is kpes lesz felnevelni, annyira magabiztosnak kell lennie most is. Hiszen ezzel kezddik az j lete. Ebbl kell ert mertenie. Egy hatrozott kopogs utn belpett ht frje dolgozszobjba.
- Szerbusz Joan! – ksznt neki a frfi, a n gy ltta, is ideges valamirt.
- Hogy vagy? – lt le az asztallal szemben ll szkek egyikre.
- Remekl, azt hiszem.
- Az j. Grace reggel mondta, hogy megersdtl...
- Igen, rendesen gondomat viselte.
- Nem tudom, mivel is kellene kezdenem. – trt lassan a trgyra a n – Te is beszlni akartl velem.
- Igen.
- Taln neked kellene kezdened.
- Igen... Nos, amirl n beszlni akartam, az meglehetsen knyes tma a szmomra, tbb okbl is.
- Igen, az enym is.
- Lehet, st biztos is, hogy tbb mindenre kihat, rintheti a cget is...
- Igen. – blintott a n.
- Naj, inkbb kezd te...
- Nem, nem, te.
- Naj, ez nevetsges. – mosolyodott el Geoff – Csak nem lehet olyan vszes, nem igaz?
- Nem. – trdelte ujjait Joan.
- EL AKAROK VLNI! – mondtk ki vgl egyszerre, klcsns dbbenetet kivltva gy a msikbl.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
