Joan kicsit sszekuszltnak, zavartnak rezte magt. Egyrszrl igyekezni akart, hogy mindent elintzzen, hogy a kilpse utn Geoffry-nek ne sok dolga maradjon, msrszrl folytonos hangulatingadozsok gytrtk, amit nem tudott hov tenni. Felvilgostottk ugyan a krhzban, hogy ez normlis, hiszen llapotos, mgsem tudott mit kezdeni idnknt fel-feltrni kvn zokogsaival, mskor pedig hatrtalan jkedvvel. Ilyenkor magban mindig elszmolt tzig, mlyeket llegzett s emlkeztette magt arra, mi a dolga. Els a ktelessg, mgis nha azon kapta magt, hogy Tom szl bele a telefonba, amirl trcszott, s ilyenkor ijedten csapja le a kszlket.
- J reggelt Joan! – ksznt szombat reggel a konyhban Grace mosolyogva.
- J reggelt! Geoff?
- Mg alszik.
- rtem. Ma lesz a stgets, ugye?
- Igen, hat ra krl.
- rtem... rtem...
- Minden rendben van? Feszltnek tnik... – lt le mell a pulthoz Grace.
- Persze, minden... – shajtott.
- Tudok segteni valamiben?
- Nem, nem. Jl vagyok, csak kicsit fradt...
- rlt tempban dolgozott a hten, nem is csodlom.
- Muszj volt, ha... ha...
- Nyugodtan mondja el, mi bntja mg. Ltom, hogy van valami...
- Nos... maga Geoff polnje... Milyen az llapota?
- desem, n mr kt hete nem dolgozom itt...
- Tessk? De ht...
- Miatta vagyok itt, igen. De nem azrt, mert itt dolgozom, hanem mert megkrt r. Amikor csak tudok, benzek, de mr ms betegeim vannak.
- ...
- Mirt krdezi, milyen az llapota?
- Van annyira ers, hogy... hogy tudjak beszlni vele egy nagyon-nagyon-nagyon fontos dologrl?
- Rossz hr, vagy j?
- Mg magam sem tudom. n csak nem akarom, hogy esetleg rosszul legyen, vagy felizgassa magt...
- Ne aggdjon kedvesem... – fogta meg asztalon hever kezeit a n – Geoffry mr jl van, olyan, mint azeltt. Ltom, hogy nagyon fontos dolgot akar mondani neki, ne halogassa, mert az magnak sem tesz jt. Nyugodtan megbeszlheti vele.
- gy gondolja?
- Ht persze!
- Ksznm... – llt fel Joan megknnyebblve, de a konyhaajtbl mg visszafordult – s...
- Igen? – mosolygott r Grace.
- Hogy-hogy megkrte r? Hogy maradjon?
- Maga szerint?
- Szereti magt...
- Azt hiszem, igen.
- s maga t?
- Itt lennk, ha nem gy lenne?
- Nem...
- Tudom, az ember ennyi idsen mr ne legyen szerelmes s...
- Nem! – vgott kzbe Joan – A szerelem az szerelem. Mindegy, ki hny ves.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
