Joan kicsit �sszekusz�ltnak, zavartnak �rezte mag�t. Egyr�szr�l igyekezni akart, hogy mindent elint�zzen, hogy a kil�p�se ut�n Geoffry-nek ne sok dolga maradjon, m�sr�szr�l folytonos hangulatingadoz�sok gy�t�rt�k, amit nem tudott hov� tenni. Felvil�gos�tott�k ugyan a k�rh�zban, hogy ez norm�lis, hiszen �llapotos, m�gsem tudott mit kezdeni id�nk�nt fel-felt�rni k�v�n� zokog�saival, m�skor pedig hat�rtalan j�kedv�vel. Ilyenkor mag�ban mindig elsz�molt t�zig, m�lyeket l�legzett �s eml�keztette mag�t arra, mi a dolga. Els� a k�teless�g, m�gis n�ha azon kapta mag�t, hogy Tom sz�l bele a telefonba, amir�l � t�rcs�zott, s ilyenkor ijedten csapja le a k�sz�l�ket.

-           J� reggelt Joan! – k�sz�nt szombat reggel a konyh�ban Grace mosolyogva.

-           J� reggelt! Geoff?

-           M�g alszik.

-           �rtem. Ma lesz a s�t�get�s, ugye?

-           Igen, hat �ra k�r�l.

-           �rtem... �rtem...

-           Minden rendben van? Fesz�ltnek t�nik... – �lt le mell� a pulthoz Grace.

-           Persze, minden... – s�hajtott.

-           Tudok seg�teni valamiben?

-           Nem, nem. J�l vagyok, csak kicsit f�radt...

-           �r�lt temp�ban dolgozott a h�ten, nem is csod�lom.

-           Musz�j volt, ha... ha...

-           Nyugodtan mondja el, mi b�ntja m�g. L�tom, hogy van valami...

-           Nos... maga Geoff �pol�n�je... Milyen az �llapota?

-           �desem, �n m�r k�t hete nem dolgozom itt...

-           Tess�k? De h�t...

-           Miatta vagyok itt, igen. De nem az�rt, mert itt dolgozom, hanem mert megk�rt r�. Amikor csak tudok, ben�zek, de m�r m�s betegeim vannak.

-           �...

-           Mi�rt k�rdezi, milyen az �llapota?

-           Van annyira er�s, hogy... hogy tudjak besz�lni vele egy nagyon-nagyon-nagyon fontos dologr�l?

-           Rossz h�r, vagy j�?

-           M�g magam sem tudom. �n csak nem akarom, hogy esetleg rosszul legyen, vagy felizgassa mag�t...

-           Ne agg�djon kedvesem... – fogta meg asztalon hever� kezeit a n� – Geoffry m�r j�l van, olyan, mint azel�tt. L�tom, hogy nagyon fontos dolgot akar mondani neki, ne halogassa, mert az mag�nak sem tesz j�t. Nyugodtan megbesz�lheti vele.

-           �gy gondolja?

-           H�t persze!

-           K�sz�n�m... – �llt fel Joan megk�nnyebb�lve, de a konyhaajt�b�l m�g visszafordult – �s...

-           Igen? – mosolygott r� Grace.

-           Hogy-hogy megk�rte r�? Hogy maradjon?

-           Maga szerint?

-           Szereti mag�t...

-           Azt hiszem, igen.

-           �s maga �t?

-           Itt lenn�k, ha nem �gy lenne?

-           Nem...

-           Tudom, az ember ennyi id�sen m�r ne legyen szerelmes �s...

-           Nem! – v�gott k�zbe Joan – A szerelem az szerelem. Mindegy, ki h�ny �ves.