-           Joan izgatottan várta, hogy Peter végre hírt adjon magáról. Napok óta nem jelentkezett, amióta megkapta a rajzokat, már pedig a nőnek most nagy szüksége volt egy jó hírre. A hétvégén beszélni akart Geoff-fel, de ez csak úgy lehetséges, ha már mindent elintézett. Fogalma sem volt róla, hogyan reagál majd rá a férfi, támogatni fogja, vagy dühös lesz inkább, de ő kész tényekkel akart elé állni.

-           Igen? – vette fel a telefont az irodában kedvetlenül. Miért váratja így meg? Mi tarthat eddig?

-           Peter Reyes van itt, azt mondja, maga várja, de nem látom beírva sehová sem, hogy...

-           Nem, nem! Neki nem is kell bejelentkeznie! Küldje be, kérem!

-           Rendben!

Másodpercekkel később a férfi megjelent az ajtóban, beljebb lépett, majd helyet foglalt Joan asztala előtt egy széken.

-           Nos...

-           Milyen híreket hoztál Peter? – harapott alsó ajkába Joan izgatottan és szinte már tűkön ült.

-           Természetesen jókat! – mosolyodott el végre, a nő pedig megkönnyebbülten fújta ki a bent tartott levegőt.

-           Hála az égnek!

-           Nyugodj meg, mondtam, hogy nagyon jók! Imádtak téged.

-           Komolyan?

-           Szeretnének majd személyesen is megismerni.

-           Tényleg?

-           Igen! Ez elkerülhetetlen is, hiszen sokáig fogtok együtt dolgozni.

-           Ezt... ezt hogy érted? – csillant fel a szeme.

-           Úgy, hogy tiéd az egész sorozat!

-           Komolyan?

-           Te jó ég, ne kérdezz vissza minden mondatom után! Naná! Imádják a stílusod, a figuráidat, mindent. Tökéletesen eltaláltál mindent.

-           Jaj de örülök.

-           Történt valami Joan?

-           Csak annyi, hogy erre most nagyon szükségem volt. Új életet akarok kezdeni és ahhoz kell egy jó állás.

-           Hát ezzel megütötted a főnyereményt, hány ember csinálhatja azt, amit igazán szeret?

-           Tökéletes. – sóhajtott boldogan.

-           Tényleg nagy szükséged volt erre... – állapította meg Peter – De történt más is, mióta beszéltünk?

-           Nem is akármi. Az életem gyökeresen meg fog változni.

-           Hogy-hogy?

-           Nemrég tudtam meg, hogy... hogy gyermeket várok Peter.

-           Aszta! Gratulálok! Gratulálok? – ráncolta a homlokát.

-           Igen, gratulálsz!

-           Nem... nem most szakítottál az apjával?

-           De igen...

-           El fogod mondani neki?

-           Igen! Tudom, hogy ő nem akar gyereket, de én igen. És szeretni fogom őt. Tudom, hogy képes leszek rá egyedül is.

-           Erős nő vagy te, erősebb, mint gondolnád. És nagy bátorságra vall, egyedül belevágni.

-           Nincs más választásom.

-           De lenne...

-           Az szóba sem jöhet!

-           Rendben, akkor én... beszélek még az írókkal és megszervezek egy találkozót, rendben?

-           Hogy hívják őket egyébként?

-           Nos, egy házaspárról van szó, Matthew Bolton és Sarah Kaulitz-ról.

-           Bocsáss meg, azt mondtad, Kaulitz?

-           Igen. Miért?

-           Nem érdekes... öhm... akkor várom a jelentkezésed.

-           Rendben! Minden jót Joan...