-           Nagyon zaklatott volt...

-           Tal�n miattad. Szeret t�ged, ez egy�rtelm�. Felkavarhatta a jelenl�ted... – t�lt�tt egy kis te�t Margaret �s unok�ja el� tolta a b�gr�t.

-           Nem, nem �rted. Amikor j�tt, m�r akkor is furcs�nak t�nt. Valami volt vele.

-           �s ha kimer�lt? Ha igaz, amit ap�d mondott, nagyon r�kapcsolt.

-           Lehet...

-           �s hogy halad a kis terved?

-           J�l.

-           �s mikor �rulod el neki, hogy igenis akarod �t is �s a gyereket is?

-           H�tv�g�n.

-           Nem j� ezt sok�ig h�zni, a v�g�n m�g... tal�n �sszej�n m�ssal, akiben l�t j�v�t.

-           Nem fog. Ahogy mondtad, engem szeret. Csak azt hiszi, velem nem tervezhet. Ha siker�l elint�znem mindent, h�tv�g�n megmutatom neki, mennyire t�vedett. De el�tte m�g ap�val is besz�lnem kell. Meg kell k�rnem, hogy v�ljon el t�le.

-           Amivel egyben az �ld�s�t is adja r�tok...

-           Rem�nykedem benne, igen.

-           Tudod mit mondok? Szerintem minden rendben lesz! – jelentette ki a n� magabiztosan.

-           Im�dom az optimizmusodat nagyi! – mosolyodott el v�gre Tom is.

-           Geoff? – k�rdezte a kopogtat�st hallva Joan. M�r �r�k �ta a dolgoz�szob�j�ban szorgoskodott �s rem�lte, hogy nem ism�t Tom az.

-           Bej�hetek?

-           Gyere csak! Ha sz�lt�l volna, lementem volna...

-           Tudtommal m�g nem vagyok nyomor�k! – sz�rta le, majd helyet foglalt – Zavarlak?

-           Nem, dehogy. Mondd csak.

-           Meg kellene ejten�nk azt a besz�lget�st egyszer. Azt hiszem, el�g fontos dologr�l lenne sz�.

-           Igen, nekem is besz�lnem kell majd veled, de m�g �ssze kell szednem a gondolataimat.

-           Fontos?

-           Nagyon. H�tv�ge?

-           Rendben. H�tv�g�n besz�l�nk. M�g egy dolog...

-           �llok rendelkez�sedre.

-           Bevallom... nagyon agg�dom �rted Joan.

-           �rtem?

-           Igen. Mostan�ban t�l sokat dolgozol �s tudom, hogy nem is olyan r�gen �n is hasonl� voltam, de az�ta r�j�ttem egy-k�t dologra. Szeretn�m, ha te is lass�tan�l kicsit. A c�g nagyon j�l megy �s azon gondolkodom, hogy felveszek m�g n�h�ny alkalmazottat. Semmi �rtelme sincs l�t�st�l vakul�sig robotolnunk, ha igenis felvehet�nk seg�ts�get.

-           Oh...

-           Erre Tom tan�tott meg. A kor nem jelenti azt, hogy b�lcsebbek is lesz�nk, nem igaz? Mindig van mit tanulni.

-           Igaz... – mosolyodott el a n� �s a f�rfi nev�nek hallat�n automatikusan a has�ra fektette tenyer�t.

-           Szeretn�m, ha a h�tv�gi s�t�get�sen mindketten kikapcsol�dn�nk egy kicsit. Mit gondolsz, k�pes leszel r�?

-           Megl�tjuk... – kapta el a tekintet�t Joan. Ha Geoff annak ellen�re is k�pes lesz elt�rni �t, miut�n k�zli, hogy a fi�ba szerelmes, akkor igen. Ugyanis el kell mondania neki, tiszteli �t annyira, hogy semmit se hallgasson el. Ugyanakkor azt is elmondja majd, hogy ez sajnos nem jelenti azt, hogy egy�tt is lesznek. Vajon kinek a p�rtj�t fogja majd? Mindenk�pp a fi��t kell �s ez �gy is lesz rendj�n.

-           Van m�g valami. Agg�dom az eg�szs�ged�rt is.

-           Ahhoz k�pest, hogy nyugodtnak kellene lenned, t�l sok minden�rt agg�dsz... – mosolyodott el Joan.

-           S�padt vagy �s bevallom ma nagyon furcs�n viselkedt�l, amikor haza�rt�l. Tal�n rossz h�rt kapt�l?

-           Hogy rosszat-e? Nem. Azt hiszem, nem.

-           Grace mondta, hogy be�ratott orvoshoz...

-           Igen, csak nekem felejtett el sz�lni.

-           Tudta, hogy lemondtad volna. Minden rendben?

-           Ne agg�dj �rtem Geoff, rendben? Minden rendben van! Rendben?

-           Tudod, hogy att�l m�g, hogy ennyit haszn�lod a „rendben” sz�t, nem gy�z�l meg.

-           H�tv�g�n besz�l�nk. Aludj j�l.

-           Te is Joan... – �llt fel, majd m�g a n�re n�zett, miel�tt kiment – �r�l�k, hogy minden... hogy minden rendben!