-           Rendben Joan, csak nyugodj meg! – ült le az ágyára a nő zaklatottan – Mély levegő. Idegeskedéssel semmit sem oldasz meg! Le kell higgadnod, hogy tiszta fejjel végiggondolhass mindent. Te jó ég!

-           Bejöhetek? – nyitott be az ajtón Tom – Minden rendben? Nagyon megijesztettelek?

-           Nem, nem, csak éppen elgondolkodtam valamin...

-           Látszik, hogy nagyon felzaklatott valami... – lépett még beljebb – Tudok segíteni?

-           Tudsz...

-           Ha most elmegyek, igaz? – mosolyodott el keserűen.

-           Úgy valahogy...

-           Én csak azt akartam kérdezni, hogy zavarna-e, ha hétvégén átjönnék. Apa kinti sütögetésre gondolt, tudod hogy van ez, azt hiszem most ismét össze akarja hozni a családot. És most, hogy kész a kert...

-           Zavarna-e?

-           Igen. Most, hogy mi már... már nem...

-           Tudom, hogy mi már nem... szóval nem... de attól még nem gyűlöllek Tom. Ez a te otthonod is, hiszen itt él az apád...

-           Ez nem válasz a kérdésemre.

-           Nem, nem zavarna. Ellenben most...

-           Mi az, ami ennyire megrémít?

-           Engem semmi nem rémít meg! – vágta rá Joan – Ne gyere közelebb kérlek!

-           Jó ég, mintha legalább nemi erőszakkal fenyegettelek volna most meg! Mi bajod? Azt mondod, nem zavarna, de most láthatóan el sem tudod viselni a jelenlétem.

-           Nem veled van bajom, egyszerűen csak... kaptam egy meglepő hírt.

-           Meglepő hírt...

-           Igen és rémisztőt is egyben.

-           Tudok segíteni?

-           Végig kell gondolnom a dolgokat, ezért kérlek, hogy most menj el. Hétvégén találkozunk...

-           Rendben... – sóhajott megadóan Tom – Szia Joan...

-           Remek... – vett egy mély levegőt a nő és az ablakhoz lépett – Ebből már kimászni nem lehet.

Tommal is beszélnie kell még és tisztázni a dolgokat, de előbb magában kell lerendeznie ezt. Fel-alá járkált a szobájában és közben tenyereit dörzsölgette, de attól sem nyugodott meg. Meg fog egyáltalán bármitől is. Márpedig az idegességnek most semmi haszna. Higgadt, tiszta fej kell.

Úgy döntött, legjobb lesz, ha vesz egy langyos zuhanyt és utána ledől egy kicsit. Úgy sokkal jobban tud majd gondolkodni. Kitalálja, mi legyen, rendbe hozza a dolgait, beszél Geoffry-vel, elválnak, felmond, keres egy új lakást és beszél Tommal. Mindenképp beszélnie kell vele. El kell mondania neki, hiszen tudnia kell. De mi lesz, ha elmondja? Milyen reakcióra számítson? Azt mindenképp tudatnia kell majd, hogy ő egyedül is képes végigcsinálni. De valóban képes rá? Míg nem ismerte meg Tomot, a munka volt az élete, máshoz nem is értett. Helyt állna egy teljesen más világban? Kénytelen lesz. S talán pont erre volt most szüksége. Valami nagy húzóerőre, egy jó motivációra, hogy ne adja fel, amit elkezdett. Új életet akar kezdeni. Hát most már minden oka meg is van rá. És arra is, hogy elkerülje a kudarcot. Erős lesz, annak kell lennie!

• Nézd meg magad... – nézett a párás tükörbe, már törölközőbe csavarva. Haja még vizes volt, ahogyan bőre is – Úgy nézel ki, mint egy erős nő? Nem. De azzá kell válnod. Különben is... csak magadat okolhatod! Te akartál terhes lenni. Hát most megkaptad!