-           Ezek baromi j�k Joan! – Peter egyik rajzot n�zte a m�sik ut�n �s elk�pedten f�ttyengetett, felkeltve �gy a t�bbi k�v�zgat� vend�g figyelm�t is.

-           Halkabban �s k�sz�n�m! – pirult el a n� �s csillog� szemekkel n�zte szerzem�nyeit – T�nyleg j�k?

-           M�g megmutatom a megrendel�knek, de szerintem nagyon klasszak. T�ged fognak felk�rni az �sszesre.

-           Az nagyon j� lenne, a p�nz sosem j�n rosszul.

-           Hogy-hogy? Azt hittem men� ingatlanirod�n�l vagy f�n�k.

-           Csak az egyik. �s nem sok�ig. Ki akarok l�pni.

-           H�! Akkor err�l besz�lt�l a telefonban. Valami baj van?

-           �j �letet akarok kezdeni, �s v�gre azzal foglalkozni, amivel szeretn�k.

-           Kicsit sok id� kellett hozz�... T�z �vig ezt csin�ltad, nem igaz?

-           Igen. Nem akarok panaszkodni, ezt is szerettem �s j�l csin�ltam, de... nem ez volt az igazi v�gyam...

-           �rtem. �s hogy-hogy most d�bbent�l erre r�?

-           Azt hiszem, mindig is tudtam, csak... tal�n k�nnyebb volt a „biztos” mellett maradni, mint a „bizonytalan” fel� tekinteni. Valaki r�d�bbentett, hogy az �letet nem lehet kock�ztat�s n�lk�l �lni, ha az ember azt akarja, amit igaz�n szeret.

-           Hm... szerelem van a dologban, igaz?

-           Sajnos. De nem akarlak untatni a r�szletekkel. A l�nyeg, hogy most kock�ztatok.

-           Na �s �?

-           Szak�tottam vele. Nem egyet akartunk...

-           �rtem... – mosolyodott el.

-           Mi olyan tr�f�s?

-           M�r megbocs�ss, de... nem ezt nevezik szelekt�v hall�snak?

-           Hogy �rted ezt?

-           Kock�ztatsz a munk�ban, mert � erre tan�tott �s ez j�. �ssze fog j�nni, tudom. Tehets�ges vagy. De a szerelemben m�r hogy-hogy nem mersz?

K�s� estig bent maradt �s dolgozott, csak hogy ne kelljen gondolkoznia azokon, amiket Peter-rel besz�ltek eb�dsz�netben. T�l j� k�rd�sei voltak �s Joan-nak t�l kev�s v�laszai. Hogy mi�rt nem kock�ztat a szerelemben? J� k�rd�s, csup�n azt tudta, hogy csal�dot akar, de Tomt�l val�sz�n�leg nem kaphatja meg. De vajon nem �nz�s�g emiatt kiadni b�rki �tj�t is? T�l sok�ig tette azt, amit elv�rtak t�le, vagy amit szerinte elv�rtak, f�leg az apja. Azt akarta, hogy � b�szke legyen r�, s ez�rt f�lredobott mindent. De az apja m�r nem �l. Meg�ri m�g mindig �gy tennie, mintha l�tn� �t �s figyeln� minden l�p�s�t?

Besz�lnie kell majd Geoffry-val is, de mire haza�rt, m�r aludt �s nap k�zben sem tal�lkoztak sokat az irod�ban. K�l�n projektek foglalt�k le �ket �s k�l�nben sem munka k�zben akarta megosztani vele a terveit. Ehhez nyugodt k�r�lm�nyek kellenek. Vajon van m�r olyan �llapotban, hogy ne �rtson neki vele? Mennyire �tn� sz�ven, hogy felmond? Sok terhet vett le a v�ll�r�l eddig is, mi lesz, ha most ism�t egyed�l hagyja? Ism�t b�ntudat fogta el, de mag�ra parancsolt, hogy hagyja abba. Nem cselekedhet mindig aszerint, hogy m�soknak mi a j�. Most igenis �nz�nek kell lennie, vagy nem �rdemel saj�t �letet? V�gre boldog lehet, de k�pes-e r� egy�ltal�n Tom n�lk�l?

�tment a vend�gszob�ba, ami szinte t�tongott az �ress�gt�l. Nem l�gtak ingek �s farmerok a fotel t�ml�j�n, ahogyan eddig, a szekr�nyek is ki�r�ltek, a f�rd�b�l elt�ntek a f�rfi holmik, mintha sosem lakott volna itt azel�tt senki. Az �gyon m�g ott volt a vend�gtakar�, gy�r�tten hevert, mintha azt v�rn�, hogy valaki beb�jjon al� �s mag�ra h�zza.

Joan az �gy mell� l�pett, remeg� k�zzel �rintette meg a p�rn�kat, majd fel is vette az egyiket �s a mellkas�hoz szor�totta. M�g Tom illata volt. Nagyot dobbant a sz�ve, amikor megpillantott egy –az eddig p�rna alatt �rv�lkod�- p�l�t. Tom itt felejtette. Lerakta a p�rn�t �s r�meredt. Vett egy m�ly leveg�t, majd vetk�zni kezdett. Amikor m�r csak feh�rnem� volt rajta, felvette a p�l�t �s beb�jt a takar� al�, mely �gy �lelte k�r�l a test�t, ahogyan Tom karjaira v�gyott. Szorosan lehunyta a szem�t, mintha att�l a f�rfi ott teremne mellette. S�r�s szorongatta a tork�t, de nem akarta megadni mag�t neki.

• Tom, hazudtam neked, amikor azt mondtam, nem t�led akarom a gyereket... igenis t�led kell... de mit tegyek, ha te nem akarod...