-           Mit gondolsz az udvarr�l? – n�zett Joan-ra reggeli te�ja felett Geoff – Tom azt mondta, ma m�g elj�n a holmij��rt �s elv�gzi az utols� sim�t�sokat. Ma m�r k�sz lesz.

-           Nagyon sz�p lett. – n�zett �veges szemekkel maga el� a n� �s g�z�lg� k�v�j�ra meredt.

-           Szerintem is. Igaz�n profi munk�t v�gzett, b�szke vagyok r�.

-           Indulok dolgozni, majd j�ssz.

-           V�rj csak, arra gondoltam, mi lenne ha meg�nnepeln�nk egy vacsor�val ezt a pomp�s udvart... Tom, te, Grace �s �n. Besz�lgetn�nk �s...

-           Nem hiszem, hogy haza�rek r�... Szia. – er�tlen�l l�pett ki az ajt�n, egyenesen Grace-be �tk�zve.

-           J� reggelt! J�l �rzi mag�t? – r�ncolta a homlok�t a n�v�r �s alaposan v�gigm�rte �t.

-           Persze, csak f�j a fejem.

-           Nagyon s�padt, tal�n jobb lenne, ha itthon maradna.

-           Nem, nem, csak rosszul aludtam, ennyi az eg�sz. Sz�p napot Grace...

-           Mag�nak is... – n�zett a n� ut�n elgondolkodva.

-           Valami t�rt�nt... – mondta Geoffry, kib�mulva az ablakon, tekintet�vel feles�ge alakj�t k�vetve.

-           Magam is �gy gondolom... – l�pett mell� Grace.

-           Tal�n �sszevesztek...

-           Lehets�ges. El�g gyeng�nek t�nt.

-           �s feh�r volt, ak�r a fal.

-           Elmondta neki? – k�rdezte, mire a f�rfi r� n�zett, arca r�gt�n ell�gyult �s gyeng�ds�get sug�rzott.

-           A vacsor�n�l akartam, de �gy t�nik, nem �r r� haza. Azt hiszem, nem akar Tommal tal�lkozni.

-           Akkor t�nyleg t�rt�nt k�zt�k valami.

-           Ez a kett�nk dolg�n mit sem v�ltoztat... csak a megfelel� id�ben akarom.

-           Meg�rtem... – fogta meg a kez�t �s b�tor�t�an megszor�totta.

-           Ezt az �j kertb�l hoztam mag�nak. Maga jutott r�la eszembe... – kez�be vette a konyhapulton pihen� r�zsasz�lat �s a n� fel� ny�jtotta.

-           Mesesz�p, k�sz�n�m Geoff! – mosolygott r�.

Joan pr�b�lta kiverni a fej�b�l Tomot, de min�l jobban er�sk�d�tt, ann�l kev�sb� ment ez neki. Folyton azon kapta mag�t, hogy a telefonja ut�n ny�l �s t�rcs�zza az otthoni sz�m�t, abban b�zva, tal�n Tom ott van, de mindig lebesz�lte mag�t. Geoffry eml�tette, hogy m�g beugrik a holmij��rt, de azt nem, mikor. Tal�n jobb is. A v�g�n m�g szaladna, hogy bocs�natot k�rjen �s r�besz�lje, maradjanak egy�tt, de azt nem lehet. Nem j�tszhat vele. Csak legal�bb ne lenne szerelmes. Sokkal k�nnyebb lenne �rzelmek n�lk�l.

M�rlegelte a j�v�j�t �s ahogyan Tom mellett, �gy Geoff mellett sem lehet. El kell v�lnia t�le �s a c�gt�l is kil�pnie, hogy teljesen �j �letet kezdhessen valakivel, akivel csal�dot is alap�that. �s ha mag��rt nem is, Geoff miatt is meg kell tennie. Nem volt vak, l�tta, mi van kialakul�ban k�zte �s Grace k�zt, s nem akart semmi j� elront�ja sem lenni. Legal�bb �k legyenek egy�tt boldogak. A f�rfit nem akarta elveszteni, val�ban j� bar�tok lettek az �vek sor�n, csak az a k�rd�s, hogyan ker�lje el a fi�t. Igaz, az �vek alatt, mi�ta �k �sszeh�zasodtak, akkor sem tal�lkoztak, de a kert �p�t�se k�zben �s f�leg Geoffry sz�vrohama ut�n szemmel l�that�an k�zelebb ker�ltek egym�shoz. De ez m�g a j�v� zen�je volt. El�bb saj�tj�t kellett igazgatnia egy kicsit. Ez�rt fel is h�vta Peter-t.

-           Szia Joan, mi �js�g?

-           Azt sem tudom, hol kezdjem Peter. De tal�n ezt szem�lyesen megbesz�lhetj�k. Van sz�modra valamim.

-           �, igaz�n? Csak nem?

-           Ma eb�dsz�netben r��rsz?

-           Persze! A szok�sos helyen?

-           Ott leszek!

-           �s Joan...

-           Hm?

-           �r�l�k neked. J�, hogy belev�gt�l.

-           Tudom... – s�hajtott fel idegesen, ugyanakkor izgatottan is – Tudom...