-           De honnan vett ekkora h�lyes�get, hogy nem akarok gyereket? – csapott a konyhapultra Tom d�h�sen nagymam�ja h�z�ban.

-           �n tehetek mindenr�l! – remegtek meg Margaret ajkai a felt�rni k�sz�l� zokog�st�l.

-           Hogy?

-           Legut�bb, mikor itt j�rt... jaj Istenem, �n tehetek r�la, az �n hib�m, ha nem nyitom ki azt a nagy sz�mat �n...

-           Nagyi besz�lj m�r, mit mondt�l neki?

-           Arr�l k�rdez�sk�d�tt, hogy ugye nem csak miatta mentetek sz�t a menyasszonyoddal. Mondtam, hogy � m�r nagyon akart gyereket, te pedig...

-           �... �rtem.

-           Annyira sajn�lom...

-           Semmi baj nagyi... nagyi, ne s�rj, nem haragszom...

-           De akkor is az �n hib�m... – szipogott egy zsebkend�be, Tom vigasztal�an �lelte mag�hoz.

-           Sajn�lom, hogy ennyire kiakadtam, rendben?

-           Meg�rtem.

-           De egy valamir�l nem tudt�l. Akartam gyereket �s most is akarok. Csak nem t�le. Ez�rt szak�tottunk.

-           �gy �rted...

-           �h�m... – b�lintott a f�rfi.

-           Hiszen nem is ismerted, egyszer l�ttad...

-           �s el�g volt, hogy �gy gondoljam, �n vele akarom le�lni az �letem...

-           A sz�ps�ge fogott meg. A sz�ps�g nem minden.

-           Nem, ann�l sokkal t�bb volt... Amikor megl�ttam...

-           Szerelem volt els� l�t�sra?

-           Ha l�tezik olyan. Nem tudom. De �lltam a liftet v�rva �s kil�pett rajta �. Egyszer�en nem jutottam sz�hoz, bent rekedt a leveg� a t�d�mben �s a gyomrom... izzadt a tenyerem �s er�s k�sztet�st �reztem, hogy mondjak valamit, de k�ptelen voltam r�. �reztem az illat�t, ami olyan ismer�snek t�nt, pedig azel�tt sosem �reztem m�g. Szapor�bban kezdtem venni a leveg�t, pedig meg sem moccantam.

-           Igen. Els� l�t�sra. – s�gta Margaret apr� mosollyal sz�ja sz�l�n, mire Tom r�kapta tekintet�t.

-           Tal�n h�ly�n hangzik, de... de amikor a liftben �lltam m�r, nem tudtam nem vigyorogni. Egyre csak azon j�rt az eszem, hogy meg kell ismernem, de ugyanakkor t�vol kell tartanom t�le magam. �gy k�pzeltem, ha mi valaha cs�kol�zn�nk, az t�k�letes lenne. Att�l az egyetlen tal�lkoz�st�l is olyan �rz�sek �nt�ttek el, amik m�g soha senkin�l sem, m�g �vek alatt sem.

-           H�t mondd el neki. Mondd, hogy akarod �t, �s a gyerekeket is.

-           Nem hinn� el. A makacss�g, amit im�dok benne, az a dolog, ami legink�bb bosszant is. Azzal j�nne, hogy �n csak fel�ldozn�m magam, �s hogy id�vel meggy�l�ln�nk egym�st, mert �n nem is akarom, de � igen.

-           Akkor most mit fogsz tenni?

-           Nem tudom. V�rok.

-           Mire?

-           R�. M�g r�j�n, hogy mi igenis egy�tt vagyunk j�k, nem k�l�n.

-           Mi van, ha � nem �gy gondolja? Ha te t�bbet �rzel ir�nta, mint � teir�ntad?

-           Lehetetlen, egyszer�en �rzem a zsigereimben.

-           Rem�lem, t�nyleg �gy van.

-           Most mennem is kell.

-           Na de hov� ilyen k�s�n?

-           Haza. El kell int�znem n�h�ny dolgot, hogy holnap m�r neki is kezdhessek.

-           Na de mihez?

-           Nagyi, ugyan mihez? A h�zam egy�ltal�n nem gyerek biztos! �s kell egy hinta is az udvarra �s egy fah�z fel a f�ra �s...

-           M�g meg sem sz�letett.

-           De meg fog! �s �n k�szen akarok �llni.

-           Biztos vagy benne, hogy Joan keresni fog?

-           Szeretem. �s � is szeret engem.